Narrátor: Kedves Testvérek! A program szerint most előadás következik. Mindenki elővette a jegyzetfüzetét és a tollát? Akkor most nyugodtan tegye el. Színielőadás következik ugyanis. Pontosabban az Élet Színház egyik próbáját leshetjük meg, kifürkészve a kulisszatitkokat. A felvétel rejtett kamerával készül, a szereplők nem tudnak semmiről.
(Ballonkabátos operatőr jön be, elrejtőzik!)
A Nagy Előadás 3. felvonásának próbájára gyülekeznek a színészek. A felvonás alcíme: a 90-es évek.
(1. s 2. Fiatal bejönnek, körülnéznek, leülnek)
1. Öreg: (2. Öreggel be) Szevasztok, gyerekek! Mit ültök ott, mint egy tábori püspök a Bokorban?
2. Öreg: Egyáltalán hogy kerültök ide? Ha nem tudnátok, itt a Nagy Előadás próbája folytatódik!
1. Fiatal: Tudjuk, de ez már a Harmadik felvonás, amiben lassan mi leszünk a főszereplők.
(Szereplők érkeznek)
1. Öreg: Aztán a rendezőt látta-e valaki?
3. Öreg: Vagy fél órája hívott fel s mondta, hogy szokás szerint késni fog. Tudjátok, mindig dóga van, pedig nincs is féltucat gyereke.
4. Öreg: Azt bezzeg elvárja, hogy mi mindig pontosak legyünk! A múltkor is egy próba miatt kellett elhalasztani az esküvőmet.
5. Öreg: Azt legalább tudja valaki, hogy miről szól ez a felvonás?
2. Fiatal: Hát, ha már ti se tudjátok?!
5. Öreg: Én tudnám, de a rendező kihúzta a szerepemből.
Rendező (jön, öltöny, alatta laza): BOCS, fiúk, kicsit késtem. Remélem, ti nem! Tudjátok, most jövök az első Ökumenikus Tekebajnokságról. Egy mozdulattal letaroltam az egész protestantizmust. Na de gyerünk, gyorsan kezdjük el a próbát, mert utána mennem kell a Demokratikus Fiatal Szabad Magyar Keresztény Nemhívő Világmegváltók Pártjának a III. Világban nyomorúságos körülmények között élő sarki óriáspingvinek életkörnyezetének megmentésére szerveződő Egyesület alakuló ülésére. Remélem, ott figyelembe veszik éretlen zöld múltamat s az égszínkék Trabantom zöldkártyáját s beválasztanak az elnökségbe. Amíg átváltozom, rendezzétek el a színpadot. (öltözik, színészek vacakolnak; zene: Egy kiállítás képei – Promenade)
6. Öreg (2. F-nak): Tudod, barátom, ez egy rendkívül fontos mű sorsdöntő felvonása. Egyébként az egész darab a Szerző életművének jelentős állomása s a jövőnk, a közös örökségünk szempontjából is nagyon fontos.
2. Fiatal: Lehet, hogy a darab – azon belül a 3. felvonás – sikerén függ az egész ÉLET SZÍNHÁZ léte?
6. Öreg: Mégpedig nem csak a miénk, hanem azt hiszem, hogy a közönségé is. (Kimutat)
7. Öreg (a színpadon levő asztalt próbálja egyedül kivinni, nem megy)
Rendező: Várj, vigyük együtt. Mindig tudtam, hogy rád lehet számítani.
7. Öreg: Bizony, általában nekem marad a neheze, de a Színházért szívesen teszem, ami tőlem telik.
(Elviszik az asztalt, előtűnik a RÉPA.)
7. Öreg (visszajön): Hát ez a banga nagy RÉPA meg hogy kerül ide? Hm… nem valószínű, hogy idevaló díszlet. Azt hiszem, mindenképp ki kell húzni, különben nem lesz előadás. Meg aztán elküldhetnénk az éhezőknek is. (Próbálja, nem sikerül. Az arra ténfergő 1. Öregnek:) Gyere már, próbáld meg kihúzni ezt a répát, hátha neked sikerül.
1. Öreg: (végigméri): Ne haragudj, barátom, de én erre 15 éves színészmúlttal sem vagyok alkalmas. Szerintem ehhez külön karizma kell. (Megtapogatja karizmát, legyint.)
7. Öreg: Azért ne keseredj el, van, amit te tudsz a legjobban megcsinálni. (Nózitörlés)
2. Öreg (odalép): Ugyan már! A prófétai küldetésű színészeknek nem kell nózitörölgetés, azzal nem megyünk semmire! (1. Öregnek): Az bezzeg jólesett, mikor téged kihúztak a sárból, de te nem akarsz répahúzóvá válni, mindenféle ürügyekkel. Vegyél rólam példát! (Kihúz a zsebéből egy kis karalábét.) Ezt tegnap húztam ki, egyedül!
1. Öreg: De ez nem is RÉPA!
2. Öreg: Ne keress mindig kifogásokat! A valósítás ugyanaz!
3. Öreg (végszóra be): Na, mi az elvárás?
7. Öreg: Nem elvárás, de ezt itt nagyon ki kéne húzni!
3. Öreg: Nos. Vagyunk négyen, de szervezetlenül csak akadályozzuk egymást. Javaslom, válasszunk magunk közül küldöttet, ő majd tovább gondolkodik, hogyan kellene kihúzni. Sőt, még jobb, ha mi négyen egy ötödik embert jelölünk ki a feladat elvégzésére. Vagy lépjünk tovább az intézményesülésben? Talán répahúzó egyesületet kellene alapítani, így a RÉPA számára is megszólíthatók leszünk. Nem szólva arról, hogy szponzort is szerezhetünk.
1. Öreg: Ugyan már! Ilyen zöldség rajtunk kívül senkit sem érdekel.
5. Öreg: Mit csináltok ezzel a külvilágtól elzárt RÉPÁval?
7. Öreg: Szeretnénk kihúzni.
5. Öreg: És a Sajtószolgálatot TÁJÉKoztattátok már? Tudjátok, az információ, a nyilvánosság a legfontosabb! (Noteszt vesz elő, ír.) Hogy is van a répa angolul?
4. Öreg: Szükségetek lenne egy Új Emberre! Sőt, jó lenne szorosabbra fűzni kapcsolatotokat a Római Tévedhetetlen Kertbarátok Egyetemes Hivatalával. Náluk jobban senki nem tud Kertész-eket s répacsőszöket nevelni. Bizonyosan ellátnának titeket is hiteles útmutatással, legalább 12, esetleg 13 mínusz 1 pontban.
5. Öreg: Miért, valaha is húztak már ki RÉPÁt ezek az úgynevezett tévedhetetlenek? A magas lóról igen nagyot kellene hajolniuk hozzá. Ez csak a legesleggerincesebbeknek megy.
8. Öreg: Ti meg mit görcsöltök ezzel? Levágjuk a tetejét és kész! Elég azzal foglalkozni, ami látszik. Csak tudnám, hogy a szerszámokért Merre menjek?
5. Öreg: Várj, ez nem lesz jó megoldás, mert már a megboldogult László főfőkertész úr megmondta, hogy a megnyesett RÉPA kizöldül. Ide radikális módszerek kellenek.
2. Fiatal (beleszól): Különben is, mindent a Gyökérnél kell kezdeni.
1. Fiatal (nézegeti): De hol a Gyökér?
2. Fiatal: Hát… az bizony nem nagyon látszik. (Kutatva néz a közönség felé)
8. Öreg (1. Fiatalhoz): Kisministráns barátom, te vidéken nőttél fel, ezért lét-, magatartás- és sorsazonosságot vállalhatsz a répahúzókkal.
1. Fiatal: BOCS, nekem szóltál?
8. Öreg: Hát persze. Mi mindenkinek meghallgatjuk a véleményét.
1. Fiatal: Érdekes, ezt mi, vidékiek, nem nagyon tapasztaljuk. Na! Először is fel kell gyűrnünk az ingünk ujját, aztán…
6. Öreg (közbevág): Ó, igen, emlékszem! Az előző próbákon mi is hogy felgyűrtük! Nem okozott gondot nekünk egy-két TÉGLAvörös répa.
9. Öreg: Ma viszont bonyolultabb a helyzet, mélyreható analízist és szintézist igényel. Éppen most foglalkozom a répahúzással egy rövid, hatkötetes tanulmányban. A legújabb rész címe: A répahúzás motívuma az orosz néplélektanban a cári birodalom, a kommunista Szovjetunió s a rendszerváltás utáni orosz állam viszonyai között, összehasonlítva a közép-európai retek- s mogyorótermelés szubkulturális hagyományaival. Talán karácsonyra elkészül Ajándékba.
1. Fiatal: Aha. Majdnem mindent értek, de BOCS, a retek meg a mogyoró hogy kerül ide?
9. Öreg: Felületes szemlélő számára ez a tárgy répának látszik, de amiről eddig mindannyian azt gondoltuk vagy hittük, hogy répa, az a tudomány mai állása szerint bizonyíthatóan retek. (Elbizonytalanodva:) Bár, lehet még mogyoró is. (Újra magabiztos:) Nem értem, miért nem látjátok be, hogy elavult középkori, répára specializált módszerekkel semmire se mentek!
10. Öreg: Akár répa, akár retek, akár mogyoró, a megoldás ugyanaz: a vákuum!
9. Öreg: Micsoda?!
10. Öreg: Jól hallottad, a vákuum. Vákuumot kell kialakítani s az a spontán erejével mindent megold. (Nagy mozdulat felfelé)
4. Öreg: Nahát! Nem szép dolog, hogy dolgozni akarnátok Répahúzó Szent Ubul parancsolt ünnepén! Milyen kiakolbólított, evilági hozzáállás ez? Meg sem imádkoztátok a feladatot, pedig anélkül az egész csak nyüzsgés s puszta emberi erőlködés.
Rendező (belép): Ez a RÉPA még mindig itt van?
7. Öreg: Nem bírunk vele.
Rendező: Megpróbáltátok együtt?
7. Öreg: Egy újabb Kézfogásra gondolsz?
Rendező: Hát?! (fejvakarás) Valójában miért nem sikerült?
1. Öreg: Én nem vagyok rá alkalmas.
2. Öreg: Rajtam kívül senkinek sincs prófétai küldetéstudata.
3. Öreg: Ugyan már! Ilyen szervezetlenül, megfelelő intézményesülés nélkül répát húzni?
4. Öreg: Ilyen állandóan kritizáló szakadárokkal húzzam együtt, akik még imádkozni se tudnak?
5. Öreg: A sajtó útján még nem sikerült tájékoztatni s mozgósítani a nyilvánosságot. Hogy a nemzetközi kapcsolatok hiányáról ne is szóljak!
6. Öreg: Hiányzik már belőlünk a régi tűz.
8. Öreg: Az meg nem elég nektek, ha a tetejét levágom.
9. Öreg: Ezek nem képesek semmi rendszeres közös szellemi munkára!
10. Öreg: És nem ismerik fel a Vákuum erejét.
1. Fiatal: Ilyen nagymenők között egy kis vidéki nem rúghat répába.
2. Fiatal: Legalább azt tudnánk, milyen erős a Gyökér!
7. Öreg: Megjegyzem, mindenki agyaskodott, nyüzsgött, vagy magába fordult, de a RÉPÁt én fogtam meg egyedül. Persze hogy nem jött ki.
Rendező: Nem kellene mégis újra megpróbálnunk?
(Mindenki megmerevedik.)
Operatőr: (ütögeti a kameráját) Ennek is épp most kellett elromlania!
Narrátor: Kedves nézőink, sajnos műszaki hiba miatt nem láthatjuk a folytatást. Vajon mi történhet a továbbiakban a próbán?
Hegyi Gyula a Filmvilág 1994. ápr. számában Tölgyesi Ágnes „Kezdetben vala az ige…” című filmjéről írt cikket (http://filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=1114), ennek befejező része:
A „Kezdetben vala az ige…” interjúelemek és vallási szertartások mellett bemutatja az egyik Bokor-közösség szituációs játékát. Az elég hosszan látható jelenetsor azért tanulságos, mert ebben is olyan információk jelennek meg, amelyek sokat elárulnak a Bokor gondolkodásmódjáról: de amelyeket csak a témát valamelyest ismerő néző képes kibontani a minden rendezői eligazítás nélkül „közvetített” képekből. Templomi játékot láthatunk, amelyben a kerettörténet szerint egy örökzöld növény jelképezi azt a répát, amelynek kihúzására neves katolikusoknak össze kellene fogniuk. „Természetesen” hiába, hiszen mindenkinek van valami kibúvója a cselekvés és összefogás alól. A „tégla”, az „új ember”, a „fő kertész” éppúgy nyilvánvaló utalás, mint az „ökumenikus tekebajnokság”, ahol a sikeres győztes egy gurítással ledönti az egész protestantizmust…
De a legcsípősebb megjegyzés mégis egy rövid mondatocska. „A megnyesett répa kizöldül.” Bizonyára nem mindenki emlékszik arra, hogy a néhai Lékai bíboros püspöki jelmondata így szólt: „A megnyesett fa kizöldül”. Akkoriban nemcsak a „bokrosok” közül akadtak olyanok, akik nemigen tudták eldönteni, hogy a bíboros a nyesegetők megnyugtatására vagy a megnyesettek vigasztalására szánta-e ezt a mondatot? Különösen figyelemre méltó az a „játékos”, aki ezt a kegyetlenül ironikus poént látható élvezettel elsüti. Simonyi Gyula székesfehérvári informatikus és lapszerkesztő fiatalkorában maga is megjárta a börtönt a katonáskodás megtagadásáért. Ha jól meggondoljuk, ehhez az ifjúkori megpróbáltatásához a katolikus katonaságmegtagadókat félrevezetetteknek minősítő és a magyar katonahősöket ünneplő bíboros is hozzá] árult a maga diszkrét módján. (Mégha nem is tudhatjuk, más több jót tehetett volna-e a helyében?)
Simonyi Gyula mégsem átkozódik, nem liheg bosszúért és nem követel totális igazságtételt azok módjára, akik négy esztendeje egyfolytában fába szorult féregként üvöltenek egy elmaradt Kossuth-díj miatt. Ahogy a klasszikusok mondanák, nevetve búcsúzik a múltjától. A megnyesett répa kizöldül. Talán valóban van mit tanulnunk a bokrosoktól.