Aki nem látja át az összefüggést, tanulhat a legelsők közt

Képzelj el egy világot, ahol mindenkinek kora serdülőkortól megvan a tudása és lehetősége a fogamzásgátlásra, nincsenek baleset-teherbeesések és szüleik által nem-kívánt gyermekek, nincs túlnépesedés, nincs túlterhelve a Föld …

Aki nem látja át az összefüggést, tanulhat a legelsők közt, 1995-ben indult weboldalunkon többezer tanulmányból erről.

Döntően a fogamzásgátlás nélkülözése következtében haltak meg

– a járványok és többi betegségek áldozatai is,
– a közlekedési és ipari balesetek áldozatai is,
– az anyai- és csecsemőhalálozás áldozatai is,
– az öngyilkosok és alkoholisták is,
– a dohányzás és légszennyezés áldozatai is,
– a hőhullámok és a vízhiány áldozatai is,
– az éhezés és háborúk áldozatai is, stb.

Ugyanis a ma is robbanó túlnépesedés teszi tönkre a társadalmat is és a természetet is, s áll végső okként a sokféle halálozás mögött.

Aki furcsának találja, hogy mindezt egy (a fogamzásgátlás elmulasztásáról szóló) vicces kép mellé írom, gondoljon bele, milyen tragikomikus, hogy a több ezermillió dolláros gazdaságsegítő kapkodásból mégse jut 1% az egész probléma könnyű és mindenkinek jó megoldására. Az a politikus egyből megbukna, aki a fogamzásgátlás nélkülözésének tabuját érinteni merészelné.
A fogamzásgátlás nélkülözését megszüntetni ráadásul alapvető oktatási, közegészségügyi, humanitárius, nőkegyenlőségi, ökológiai, közbiztonsági stb. kötelesség lenne, de a szexuálpatológikus és képmutató emberiség úgy gondolja, inkább pusztuljon el a világ, de a serdülőket akkor se fogjuk kiokosítani a szexről és ellátni fogamzásgátlókkal, mert akkor nem csak úgy maguktól, “erkölcstelenül”, “illedelmesentegyünkúgyminthaeznemislétezne” szexelnének (mint ahogy a felnőtt társadalom is), s az illendő képmutatás megtörése még a világ pusztulásánál is szörnyűbb lenne.

u.i. Ha hasznosnak találod, merészeled megosztani ezt az írást? (Egyik barátom ezt írta: „Egyetértek, de ha megosztanám, ismerőseim megölnének. Persze tíz év múlva meg majd rám támadnak: Te tudtad, s nem szóltál?!”)

Simonyi, Gyula I.