– nem kerülnek sokba,
– nem igényelnek rendszeres odafigyelést
– sem férfi-közreműködést,
– több pozitív mint negatív mellékhatásuk van (gyógyszerként is használják)
– és elrejthetők az elnyomók (férjek, férfiak, rokonság, vallási és politikai vezetők) elől.
Elsősorban ilyenek a méhen belüli eszközök (iud), az implantátum és az injekció.
| Az emberi faj létszámának alakulása – animáció >> |
Egy új könyv hatásmérések alapján rangsorolta a klímaváltozásra adható legjobb válaszlehetőségeket. Meglepő, de nem az alternatív energia, vagy a hulladékcsökkentés végzett az első helyen. Manapság a megoldásokról szóló diskurzust elsősorban az alternatív energiák, az elektromos autózás uralják, sok más lehetőségről viszont nem nagyon esik szó. Az pedig végképp nehezen átlátható, hogy milyen törekvésnek mekkora lehet a valós hatása. Legalábbis így volt ez eddig. Paul Hawken – akinek Natural Capitalism című könyvét Bill Clinton a világ öt legfontosabb könyve közé sorolta – kutatócsapatával néhány évvel ezelőtt kutatások alapján összeállította a klímaváltozás elleni 100 leghatékonyabb megoldás listáját, az eredményt pedig nemrég publikálták – számolt be a Vox.
És, hogy mi az, ami a legerőteljesebb hatást gyakorolhatná ezen a területen? Bármilyen meglepő, a top 100-as lista első helyén a lányok oktatásának szélesebb körűvé tétele áll, a tudatos családtervezéssel kombinálva. E két dologra fordított energia 2050-re 120 gigatonnával csökkenthetné a szén-dioxid kibocsátást. Többel, mint amire a szárazföldi és a tengeri szélerőművek együttesen képesek.
Hogyan? Az oktatás az egyik legfontosabb eszköz a népesedés terén. Emellett a tanult lányok magasabb béreket érhetnek el, társadalmi szempontból mobilabbak, egészségesebbek, körükben alacsonyabb a HIV/AIDS és a malária előfordulása, és a lista még itt sem ér véget. A tanult nők jobban táplálják a családjaikat és hatékonyabban termelnek. Az oktatás növeli a rugalmasságot is, és felkészíti az embereket az éghajlatváltozással járó kihívások leküzdésére. Képesek hatékonyabban felhasználni a rendelkezésre álló lehetőségeket és könnyebben kiheverik a természeti katasztrófák jelentette sokkokat is – írja a tanulmány.
Egy másik tanulmány ebben a témában egy szemléletes ábrán mutatja be ugyanezt:
A kevesebb gyerek születése lenne a leghatásosabb egyéni módszer a klímaváltozás megfékezésére – derül ki egy svéd tanulmányból. Nem kellene teleszülni a világot. Seth Wynes, a Lundi Egyetem kutatója elmondta: a következtetésre jutottunk, hogy négy olyan módszer van, amely jelentősen csökkenti a személyes szén-dioxid-kibocsátást:
– a vegetáriánus táplálkozás,
– a repülőutakról és autóról való lemondás
– és az, ha kevesebb gyereket hozunk a világra
Kutatásuk során a tudósok 39 tanulmányt és kormányjelentést értékeltek ki. Emellett olyan klímavédelmi intézkedéseket elemeztek, amelyeket az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Európában alkalmaznak. Azt a következtetést vonták le, hogy ezek az intézkedések jóval kevésbé hatékonyak, mint az általuk javasolt stratégiák. Az energiatakarékos lámpák és a tudatos újrahasznosítás például negyed-, nyolcadannyira hatékony a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése szempontjából, mint a vegetáriánus táplálkozás.
(Forrás: MTI – Angol nyelvű verzió)
Ha megnézzük Japán (átmeneti) elöregedését, kiderül, hogy számos pozitív következménye van, és valójában nincs ok aggodalomra vagy pánikra. A több idős és kevesebb gyerek ugyanis nem jelent több eltartottat. Sőt, a gyerekekkel ellentétben az időseknek vannak megtakarításaik, így gazdaságilag még kevésbé megterhelő a társadalom számára. Az egészségügyi kiadások terén a több időst ellensúlyozza a kevesebb gyerek, a nyugdíjkiadások emelkedését pedig ellensúlyozza az oktatási kiadások csökkenése. Arról nem is beszélve, hogy az automatizáció terjedése miatt úgysem a most születők fogják megtermelni a nyugdíjakat, sokkal inkább a robotok és a szoftverek (csak azokat is meg kell adóztatni a munkáltatói járulék mintájára). Bár a Japán GDP évtizedek óta stagnál, a csökkenő népesség azt jelenti, hogy a stagnálás mellett is nő az egy főre jutó GDP.
Mivel a globális teljes termékenységi ráta csökken, és várhatóan a világnépesség is tetőzni fog hamarosan, így Japán valójában nem „különc”, hanem „világvezető a demográfiai változás terén” (Oroszországgal, Romániával és Magyarországgal egyetemben). Bár egyesek gazdasági okokból félelmeket táplálnak a népességfogyással szemben, mások a népesség csökkenésében a szükséges első lépést látják a fenntarthatóság elérése érdekében.
Érdemes hozzátenni, hogy egy korlátozott tűrőképességű létfenntartó rendszerek jellemezte, véges erőforrásokkal rendelkező bolygón élünk. Így ha az általunk jelenleg alkalmazott gazdasági rendszer nem képes kezelni a növekedés hiányát, akkor nem a gazdasággal vagy az emberekkel van a baj, hanem magával a gazdasági rendszerrel. A növekedés lelassulásával kapcsolatos gazdasági félelmek tehát irracionálisak, mivel egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón eleve lehetetlen a végtelen növekedés.
Nők százmilliói küzdenek a fogamzásgátlás lehetőségeiért, és a legfontosabb teendő az ő támogatásuk ebben, hogy érvényesüljön ez az emberi jog (ENSZ, 1968). Természetesen meg lehet szólítani a férfiakat is, mindenesetre az a tapasztalat, hogy a nők részéről nagyobb a fogadókészség, ami fontos a tevékenységek hatékonysága szempontjából. Ennek alapvetően az az oka, hogy a nőket érinti a terhesség, a szülés és a szoptatás, valamint jellemzően rájuk hárulnak a gyermeknevelés terhei. Nem meglepő tehát, hogy sorsuk, illetve a saját testük fölötti rendelkezés iránti vágy miatt fogékonyabbak erre a kezdeményezésre.
„A népességnövekedés megoldása a fiatal nők szabadságjogainak bővítésén múlik, akiket legsúlyosabban érint a túl gyakori gyerekszülés és -nevelés. A fiatal nők sok társadalomban utódtermelő gépekké vannak lefokozva.”
Amartya Sen (Közgazdasági Nobel-emlékdíjas indiai közgazdász)
A demográfiai átmenet idővel mindenhol megtörténik, csak nem mindegy, mennyi idő alatt. A családtervezési lehetőségek széleskörű biztosítása drasztikusan lecsökkenti azt a növekményt, amit az átmeneti időszak produkál. Ez kulcsfontosságú, tekintve, hogy a legtöbb ország már így is túlterheli saját területét, azaz bármekkora népesség-növekmény tovább ront a helyzeten (márpedig amelyik rendszer nem fenntartható, az elkerülhetetlenül összeomlik).
A népességnövekedés megállítása társadalmi okokból is előnyös. Ha ugyanis egy véges területen nő a népesség, akkor nőni fog az agresszió, és az erőforrásokért folyó verseny. Ez több konfliktust, szenvedést, fájdalmat, és halált jelent. Mindez megelőzhető, vagy legalábbis jelentősen enyhíthető a családtervezési lehetőségek megteremtésével.
Egy, a klímaváltozás visszafordítására irányuló átfogó tervvel kapcsolatos elemzés a családtervezést és a lányok oktatását a top 10 működőképes megoldások között azonosította (a 80-ból). A kettő együtt 2050-ig 120 gigatonnával csökkentené az ÜHG-kibocsátásokat – többel, mint a szárazföldi és tengeri szélfarmok együtt.
Világszerte sok száz millió nő kétségbeesetten szeretné megtervezni, hogy hány gyereke legyen, és mikor, de nincs hozzá eszköze, tudása, vagy joga. A családtervezési lehetőségek megteremtése ezt a tragikus helyzetet oldja meg. A lányok oktatása pedig lehetővé teszi, hogy a nők rendelkezzenek saját sorsuk felett, és mérhetően csökkenti a tervezett gyermekek számát.
.
/Ennek a témának a legnagyobb magyarországi képviselője a bárki részéről támogatható BOCS Alapítvány az általa fejlesztett QFPC karbonegységek eszközével. Ezzel karbonsemlegesítheti magát vállalat vagy magánszemély is. -szerk./
Forrás:
ClimeNews
https://www.populationmatters.org/report-population-key-controlling-climate-change
A világ akkori népességének méretét (7,1 milliárd)[2] elosztva a globális ökológiai lábnyommal (1,57 Föld) megbecsülhetjük, mennyi embert tudott volna a jelenlegi termelési és fogyasztási minták alapján fenntartható módon eltartani a Föld (4,5 milliárd). Azóta már 7,6 milliárdan vagyunk,[3] pedig igazából már senkinek sem érdeke, hogy nőjön a globális népesség (annál kevesebbet ér a munkaerő, és annál drágább az élelmiszer), csak világszerte szegény nők százmilliói nem jutnak hozzá a családtervezés eszközeihez.[4]
Minthogy az amerikai ökológiai lábnyom a globális átlagnál háromszor több (8,6 ha/fő),[4] így ha mindenki úgy élne, mint az átlag amerikai, akkor harmadannyit, azaz csak kb. 1,5 milliárd embert tudna eltartani a Föld fenntartható módon (értsd: anélkül, hogy összeomoljon a gazdaság, és eljöjjön a Mad Max-világ, mint ahogy az a jelenlegi „zöld” trendek mellett is 2030-ra várható).[4] Mivel az USA igen magas átlagfogyasztással rendelkezik, továbbra is nő a lakossága, és fejlett országhoz képest ijesztően magas a tinédzserkori születések előfordulási arány [5] (a tinédzserek anyagi és érzelmi szempontból is felkészületlen szülők), így különösen nagy hatása van az ottani családtervezési programoknak!
[1] https://www.footprintnetwork.org/resources/glossary/
[2] https://www.prb.org/pdf13/2013-population-data-sheet_eng.pdf
[3] https://www.worldometers.info/world-population/
[4] https://www.guttmacher.org/fact-sheet/adding-it-up-contraception-mnh-2017
[5] https://www.theguardian.com/commentisfree/2014/sep/02/limits-to-growth-was-right-new-research-shows-were-nearing-collapse
2011-ben 131,4 millió gyermek született, és 55,3 millió ember halt meg.[1] Noha a családtervezés emberi jog (ENSZ, 1968), termékeny korú nők százmillió nem férnek hozzá a fogamzásgátlókhoz. Emiatt a nemzések közel fele, és a születések negyede nem kívánt.[2] Ha tehát ettől az évtől kezdve hozzáférhetővé tennénk a fogamzásgátlókat minden nő számára, akkor csak 98,55 millió gyermek születne.
Ha pedig az írástudatlan férfiak és a csak általános iskolát végzett nők és férfiak százmilliói is elvégezhetnék a középiskolát, az minden termékeny korú nő esetén két gyerekkel kevesebbet jelentene, ami várhatóan további tízmilliókkal csökkentené a születések számát. (A férfiak oktatása szintén nagyon fontos, mert ma még ők erőltetik a sok teherbeesést, hiszen nem ők viselik a terhesség, szülés, szoptatás, fölnevelés terheit.)
Ha tehát minden nő hozzájutna a középiskolai képzéshez és a családtervezés eszközeihez, akkor annyira lecsökkenne a születésszám, hogy végre elkezdene csökkenni a világnépesség. Egészen addig csökkenne, amíg elérnénk a fenntarthatóságot, megszűnne a zsúfoltság, és enyhülne az erőforrásokért folytatott küzdelem. Ekkor újra megnőne a kedv a gyermeknevelésre, és beállna egy dinamikus egyensúlyi állapot.
[1] https://www.ecology.com/birth-death-rates/
[2] https://www.guttmacher.org/fact-sheet/adding-it-up-contraception-mnh-2017
[3] https://en.unesco.org/gem-report/sites/gem-report/files/girls-factsheet-en.pdf
[3] https://www.populationpyramid.net/india/2017/
A túlnépesedés az ökológiai válság első tényezője
A Húsvét szigeten, amely többezer km-re van más szárazföldektől, évszázadokig virágzott egy civilizáció. Amikor túl sokan lettek, az állatokat és az erdőket kipusztították, a talajt az erózió belemosta a tengerbe, az élelem és víz szűkössége miatt háborúk törtek ki. A sziget eltartóképessége töredékére csökkent, így az új egyensúlyi állapot azáltal jött létre, hogy az emberi népesség nagy része elpusztult.
Mit jelent a „túl”? A természetes vizeknek, pl. egy tónak adott mértékű öntisztulási képessége van. Ha ennél több szennyvíz folyik bele, akkor nem csupán elszennyeződik, de az élővilágának leromlása miatt az öntisztulási képessége is csökken. Hasonlóan, túl nagy az az emberi létszám, ha még akkor is romlást okozna területének eltartóképességében, ha mindenki nyomorogna. A XX. század végére ez a romlás már Föld-méretűvé vált. A Húsvét sziget elszigeteltsége miatt vált figyelmeztető modellé a kozmoszban hasonlóan elszigetelt Föld egy lehetséges sorsára nézve.
Aki a következő, sajnos egyáltalán nem közismert grafikonra néz, láthatja, mi a túlnépesedés.
A természet (el)tartja az emberiséget, és ennek a tehernek a nagyságát három tényező szorzata adja:
Népesség * Fogyasztás * Hatékonyság
Például a benzinfogyasztás okozta napi teher a bioszférára:
hányan autóznak * napi átlag km * milyen fogyasztású autóval
Magyarországon a pazarlás megszüntetése és a környezetbarát megoldások az elsődlegesek az ökológiai lábnyom kisebbítésében. De az emberiség ökológiai lábnyoma nem hozható rendbe a túlnépesedés megoldása nélkül. Még ha az OECD országok (a jómódú országok) leszállítanák is fogyasztásukat a szegény országok átlagszintjére, a Földet akkor is túlterhelnénk: már a nem-OECD országok ökológiai lábnyom átlaga is 100 % fölött van.[1]
[1] http://data.footprintnetwork.org/#/
A túlterhelt Földből egyre keményebb robottal tudja csak kicsikarni megélhetését a sok ember, miközben nő a szegénység, szenvednek a népesség különféle szempontokból gyengébb részei, a természet pedig romlik, az élővilág pusztul, a jövő generációkra egy sokkal kevésbé lakható Föld marad.
Az ember esetében azonban a túlnépesedésnek az általános genetikai oknál fontosabb hajtóereje az embercsoportok versengése. Mivel az ember túlerőbe került természetes ellenségeivel szemben, így az embercsoportok váltak egymás legerősebb ellenségeivé. A földművelés több embert tudott eltartani, de több embert is igényelt: több munkaerő és harcos kellett, a földet birtokolni-védeni vetéstől aratásig. A népesedési, gazdasági és fegyverkezési verseny egymást hajtják. Emberanyagból birodalmak, hadseregek, kő- és társadalom-piramisok, óriáscégek építhetők: hatalmi, gazdasági, katonai érdek a szaporodás. Ha túltermelés van belőle, olcsó a rabszolga, a katona, a munkás. A nők sokszor „utódteremtő gépekké vannak lefokozva” (Amartya Sen Nobel-díjas indiai közgazdász kifejezése). Róma is ösztönözte saját polgárainak népesedését, mert a birodalomban az elnyomók aránya vészesen csökkent az egyre több leigázott néphez képest.
Az is történelmileg új helyzet, hogy fosszilis energiát használunk, és pár évszázad alatt elfogyasztjuk az olaj, gáz, szén formájában évszázmilliók alatt föld alá gyűlt napenergiát. A megkötött és elraktározott széndioxid példanélküli sebességgel kerül vissza a légkörbe, amitől megbolondul a klíma. A fosszilis energia táptalaján az emberi népesedés is robbant (a traktorok, kombájnok, a műtrágya és a különböző növényvédőszerek mind a fosszilis energiahordozókra épülnek). Ezekkel a módszerekkel csak rövidtávon nő a Föld eltartóképessége, hosszútávon viszont leromlik.
A túlnépesedés növeli a világjárványok kockázatát, a környezeti és gazdasági menekültek áradatát, a levegő és az óceánok szennyeződéseit, a klímamegbolondulást, és a konfliktusgócokat is, amelyek mind érinthetnek minket.
Az EU országok többsége kisebb népességű Magyarországnál: a tíz új tagországból öt (mint Luxemburg is) csak 0.4 és 2.4 millió közt van, Litvánia és Szlovákia – mint ahogy Dánia, Finnország, Írország és (EU-n kívül) Norvégia is – 3.4 és 5.4 millió közt, de svéd, osztrák és (EU-n kívül) svájci is a magyarnál kevesebb van, portugál, görög, cseh, belga pedig ugyanannyi.[3]
[1] http://statisticstimes.com/population/countries-by-population-density.php
[2] http://data.footprintnetwork.org/#/
[3] http://www.worldometers.info/population/countries-in-europe-by-population/
Már a nagy reformkori gondolkodóink sem a szaporodással gondolták föllendíteni Magyarországot. Madách előre látta a katasztrófális túlnépesedést, és hogy emiatt az ember kiirtja az élővilág gazdagságát:
„- Mi állat él tehát még a világon? […]
– Él ami hasznos, és mit ekkorig a tudomány pótolni nem tudott. […]
… Im itt van az utolsó rózsa, mely Nyílt a világon. Hasztalan virág, más százezer testvérrel foglalá el A legbujább tért a lengő kalásztól…”
„Szomszédimat, igaz, Agyonverém már mind, de hasztalan, Mindég kerülnek újak; s oly kevés A fóka-faj. – Ha isten vagy, tegyed, Könyörgök, hogy kevesb ember legyen, S több fóka.” (Az ember tragédiája)
Vörösmarty Mihály is már másfél évszázaddal ezelőtt így írt:
„És hosszú béke van s az ember
Rémítő szapora,
Talán hogy a dögvésznek egyszer
Dicsőbb legyen tora…”
(Az emberek, 4.)
Magyarország 1996 óta tagja az OECD-nek, 2004 óta pedig az EU-nak is, így azon fejlett országok közé tartozik, amelyek egy 1971-es ENSZ határozat szellemében segítik az ún. fejlődő országokat. Ennek az ún. nemzetközi fejlesztési együttműködésnek fontos része a termékenységgel kapcsolatos egészségügy, oktatás és emberi jogok. Az elemzések világosan mutatják, hogy a születésszám csökkenésében nem a kényszerintézkedéseknek, hanem épp ellenkezőleg, a nők jogainak, oktatásának és munkához jutásának van döntő szerepe.
Már Arisztotelész, Platón, és Konfúciusz is figyelmeztettek, hogy a túlnépesedés ökológiai pusztuláshoz, társadalmi problémákhoz és háborúkhoz vezet. Buddhának 1 gyermeke volt, Mohamednek 2, Jézusnak és Krisnának egy se. A híres francia matematikus és filozófus, Condorcet szerint a jövő generációkkal szembeni kötelességünk „nem az, hogy idő előtt létrehozzuk, hanem hogy boldoggá tegyük őket”. Ugyancsak Condorcet írta több mint két évszázaddal ezelőtt, hogy a bölcs és szeretetteljes emberek megfontoltan bánnak a termékenység adottságával, „semmint hogy bolond módjára senkinek sem kellő nyomorult lényekkel terheljék a világot”.
Noha Magyarországon az utóbbi évtizedekben közel felére esett az abortuszok száma, még mindig háromszor olyan gyakori, mint Hollandiában. A magyaroknak még van mit fejlődniük a nem-kívánt foganások megelőzésében. S ez nem csak a nők dolga: a férfiak is sokkal jobban vigyáznak, hiszen a túl sok utód eltartása igavonó barom életformára kényszerítheti őket.
A szegény országokban egy analfabéta nőnek hárommal több gyermeke születik, mint egy érettségizettnek (és nem azért, mert így akarta).[1] Ezért a BOCS Alapítvány többek között falusi szegény lányok iskoláztatását támogatja Indiában, ahol – noha már most is háromszor akkora a népsűrűség, mint Magyarországon – évente kb. 16 millióval vannak többen. Ez a már 1977 óta folyó támogatás jó példája annak, hogy hétköznapi emberek adományai milyen hatékonyan segíthetnek, hiszen egyhavi magyar minimálbérnyi összeg fedezi egy gyermek szállását, étkezését és oktatását egy egész tanévre.
[1] http://en.unesco.org/gem-report/sites/gem-report/files/girls-factsheet-en.pdf
Az emberek többsége nem tartja számon, hogy országuk ökolábnyoma túllépte-e már a biokapacitást. Ha nyomorognak az emberek, akkor is igyekeznek növelni a fogyasztásukat, ha nő a népesség, és akkor is, ha nem. Hogy sikerül-e, az a gazdaságon múlik, ami pedig a termelési módszereken, és a végén a természeti erőforrások mennyisége jelöli ki a határokat (lásd: elsivatagosodás, halpopulációk összeomlása, stb).
Mindenesetre az igazán szegény országok esetén a fogyasztás növekedése igazából jó dolog volna, hisz jellemzően akkora nyomorban élnek, hogy még a valóban anyagi szükségletek (létfenntartás és biztonság) sem elégülnek ki. Kínában (bár még mindig nő a népesség), nagyjából ez történt az elmúlt évtizedekben, ám gazdasági fejlődésük alapvetően kereskedelmi lehetőségeik javulásából fakadt.
Azt is tudjuk, hogy a népességnövekedés növeli a kényszerfogyasztást. A zsúfoltság hatására ugyanis az ember igyekszik elszigetelni magát a többitől, és azok szemetétől ingázással, autókkal, kerítéssel, zárakkal és őrökkel, üdülésekkel, stb. Ha pedig ez a megtakarítások rovására történik, akkor növeli a fogyasztást, tehát inkább az eredeti fölvetés fordítottja igaz.
Érdemes hozzátenni, hogy a fogyasztás csak egy eleme az ökolábnyomnak, és ökológiai szempontból ez utóbbi számít igazán. Jó hír, hogy az egy főre jutó ökolábnyom nem nő örökké; a fejlett országokban jellemzően stagnál, vagy éppen csökken (még az USA-ban is). Norvégia például egy kis népességgel és viszonylag magas egy főre jutó ökolábnyommal évtizedek óta zöldben van, Románia pedig nagy, de csökkenő népességgel és stagnáló egy főre jutó ökolábnyommal nemrég érte el a fenntarthatóságot.[1] Már valószínűleg kezd megragadni a fejekben, hogy a pénznek/fogyasztásnak is csökkenő a határhaszna. Másrészt az alacsonyabb születésszám révén felszabadulnak olyan források, amiket a technikai hatékonyság növelésére lehet fordítani, így adott mértékű fogyasztáshoz alacsonyabb ökológiai lábnyom párosul (pl. szénerőművek lecserélése).
[1] http://data.footprintnetwork.org/#/
A XXI. században az emberiség egyensúlyba kényszerül jönni a Föld eltartóképességével. Az evolúció folytatódik. Az emberréválás következő lépcsőjén az ember kinövi az élőlények korlátlan szaporodási ösztönét és a túlzott versengést. Az emberek a termékenységüket, emberteremtő képességüket nagy felelősségérzettel, gondos felkészüléssel és előrelátással fogják kezelni, hiszen a nemzés cselekedete nagy hatással van a társadalomra, az élővilágra, a természetre és legfőképpen magára a születő gyermek életére.
A növekedés-mítosz összeomlása megtanítja az embereket, hogy az élet értelme nem a fogyasztás és birtoklás mennyisége, az országok, hadseregek, gazdaságok és népek nagysága. Az élet minőség, személyiségfejlődés, szellem és szerelem, intellektuális kincsek, lelki élmények, csend, természet, élőlények, játék, vigalom, alkotás, művészet, szex, család, barátság, vendégszeretet, öregség, segítés, mozgalom, mester és tanítvány kapcsolatok …
