Hogyan előzhető meg évi 300 ezer nő és 1,5 millió gyermek halála?

A fejlődő világban évente kb. 1,5 millió csecsemő hal meg csak azért, mert a fogamzásgátlási lehetőségek híján szüleik nem tudtak két évet sem tartani két szülés között. Mindeközben évente 300 ezer nő hal meg terhességi vagy szülési komplikációkban.

A fogamzásgátlás emberi joga életmentő

A családtervezést (fogamzásgátlást) az ENSZ már 1968-ban az emberi jogok közé sorolta,[1] mégse érvényesül. A világ szinte minden kormánya már 1994-ben aláírta, hogy 20 éven belül mindenki számára elérhetővé teszik a fogamzásgátlást (Kairói Akcióprogram), de nem tették. Ez nem a pénzen múlik; globálisan csupán évi 5,3 milliárd dollár hiányzik hozzá,[2] ráadásul a pénz sokszorosan rendelkezésre áll. Csak annyi kellene, hogy a Nemzetközi Fejlesztés (ODA, a szegény országok segítése) költségvetésből ne fél ezreléket, hanem 3 százalékot fordítsanak erre.[3] Ez kötelességük is lenne, mivel sokkal hatékonyabbá teszi a segélyezést. (S persze a politikusok, segélyszervezetek, „szakemberek” állandóan a segélyhatékonyságról papolnak.) Később a nemzetközi közösség újra és újra megegyezett a fogamzásgátlás elérhetővé tételéről mindenki számára: Millenniumi Fejlesztési Célok 5B, (2005), Fenntartható Fejlődési Célok 3.7 és 5.6 (2015), a fogamzásgátlást nélkülözők száma mégis egyre nő.

Ma már 270 millió termékeny korú, kapcsolatban élő nő (a szingliket nem is számolják) nélkülözi a fogamzásgátlás jogát, tudását, eszközeit.[5] Évente több, mint 120 millió baleset-teherbeesés történik,[6] melynek 32 százaléka,[7] vagyis közel 40 millió nem tervezett szüléssel végződik. Ez az évi 140 millió születés 28 százaléka.[8] A fejlődő világban évente kb. 1,5 millió csecsemő hal meg csak amiatt, mert fogamzásgátlási lehetőségek híján szüleik nem tudtak még két évet sem tartani két szülés között. Az előző szülés után kevesebb mint két éven belül újabb szüléskor ugyanis majdnem kétszeres a csecsemő-halandóság mértéke.[8][9][10][11] (Összehasonlításképp: világszerte évente összesen 4,1 millió csecsemő hal meg.[12]) Mindeközben évente 300 ezer nő hal meg terhességi vagy szülési komplikációkban.[13] Ezeket a halálokat (és sok-sok milliónyi árvaságot, terhességbe/szülésbe belerokkanást, anyai apai és gyermek sorsok testi-lelki nyomorúságát) megelőzhetné a fogamzásgátlás elérhetősége.

 

A baleset-teherbeesések megelőzése óriási lehetőség az ökológiai válság enyhítésére is

Hogyan lehet kiszámolni egy ember karbonkibocsátását egész élete során? A legegyszerűbb, ha összeszorozzuk a karbonlábnyomot a születéskor várható élettartammal. A Világbank adatai alapján egy ember átlagos karbonlábnyoma 4,98 t/fő (a legfrissebb adat 2014). Ezen belül a fejlett országok (OECD tagországok, kb. 1,3 milliárd fő) átlaga 9,25 t/fő (ami szerencsére egyre csökken),[14] míg a fejlődő országoké 4,03 t/fő (mely utóbbi a népességi adatok segítségével kiszámolható [15]). Világszinten a születéskor várható élettartam 2014-ben 71,74 év volt, a fejlett országokban 79,91 év,[16] a fejlődő világban pedig 69,93 év (szintén a népességi adatok alapján).

Ezek alapján egy ember élete során világátlagban nagyjából 357 tonna ÜHG-t bocsát ki, a fejlett országokban ez 739 tonna, a fejlődő világban pedig 282 tonna. Amennyiben feltételezzük, hogy az országok komolyan veszik a kibocsátás-csökkentési kötelezettségeiket annak érdekében, hogy a század végéig 2°C-ban maximalizálják a globális fölmelegedés mértékét, úgy az emberek karbonlábnyoma életük során radikálisan csökkenni fog.  Becsült 0.38-as szorzóval a föntebbi értékek a következőképpen módosulnak: világátlag 135 tonna, a fejlett országokban 280 tonna, a fejlődő világban pedig kb. 107 tonna.

Mivel egy baleset-teherbeesés csak az esetek közel harmadában végződik a nem tervezett gyermek megszületésével, így egy baleset-teherbeesés megelőzése világátlagban a föntebbi érték harmadának, vagyis kb. 43 tonna ÜHG-kibocsátás elkerülését jelenti. Ha ez egy fejlett országban történik, az 89 tonnát jelent, a fejlődő világban pedig kb. 34 tonnát. Biológiailag ehhez egy éven át folyamatosan meg a fogamzásgátlást biztosítani, mert egy baleset-teherbeesés bármikor megtörténhet, viszont egy nő egy éven belül csak egyszer tud szülni. Az így elért kibocsátás-megelőzéssel szintén évente karbonsemlegesítjük a saját karbonlábnyomunkat.

Létezik kutatás, amelyikben a szerzők megpróbálják négyszáz évre előre megbecsülni az utód és leszármazottai kibocsátását. Ezt „karbonhagyatéknak” nevezik, és a fejlett országokban gyermekenként évente 58,6 tonna jön ki (teljes élettartamra 4683 t).[17] De mivel a karbonhagyaték-számítás számos bizonytalan feltételezésen alapul a távoli jövőre vonatkozóan (a termékenységi ráták, karbonlábnyomok, élettartamok, szülési életkorok teljesen megváltozhatnak), ezért mi inkább csupán egyetlen generációra számolunk. Ezzel durván alábecsüljük a megelőzött kibocsátást (a föntebbi 4683 tonnás érték megfelelője saját számításainkban 280 tonna), és csak ennyit használunk karbonsemlegesítésre.

Három baleset-teherbeesés megelőzése nem csupán egy emberéletnyi kibocsátást előz meg, hanem a teljes ökológiai terhelését (építkezés, mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, stb.), még azokat a romlásokat is, amit az ökolábnyom számítás ma még nem képes figyelembe venni (talajpusztulás, óceánok savasodása, mérgek és műanyagok szóródása, fajok pusztulása stb.). A fejenkénti ökolábnyom azt fejezi ki, hogy egy embernek mekkora átlagos eltartóképességű területre van szüksége a javak előállítására, illetve hulladékai elnyelésére. Mértékegysége a globális hektár (gha). Az ökolábnyom-számítás szerint a fejenkénti ökolábnyom átlaga évtizedek óta 2,8 gha körül mozog, vagyis egy ember átlagosan közel három hektár ökoszisztéma szolgáltatását használja el (más fajok ill. emberek elől). Ráadásul nincs is ennyi, ezért fogy a természeti tőke (pl. erdők, halállomány, stb.), és hulladékaink felhalmozódnak a természetben (pl. műanyagok, szén-dioxid, stb.). Az ökolábnyom-számítás alapján már így is súlyosan túlterheljük a Földet.[18]

 

A fogamzásgátlás elérhetőségének biztosítása

Mint láthatjuk, a családtervezés emberi jogához való hozzáférés hiánya az egyik legsúlyosabb egészségügyi és humanitárius katasztrófa, ami leginkább a nőket és a gyermekeket érinti. Emellett súlyos ökológiai következményei vannak. Nem véletlen, hogy a kutatások alapján a fogamzásgátlás emberi jogának támogatása messze a leghatékonyabb segélyezési módnak bizonyult. Ezek alapján minden egyes erre fordított dollár az adott országban 6,[19] globális szinten pedig 120 dollár megtakarítást jelent.[20] Sőt, a szegénység enyhítése és a nők segítése terén is hatékony. Hozzájárul a zsúfoltság, a zaj, a stressz és az infrastruktúra túlterheltségének enyhítéséhez, pszichológiai traumák megelőzéséhez, a társadalom sokkal egészségesebb működéséhez.

A fogamzásgátlás emberi jogának támogatása tehát életmentő egészségügyi fejlesztés, hatékony környezetvédelmi stratégia, és messze a leghatásosabb segélyezési mód. A kormányok miért nem hajlandók eleget tenni saját erre vonatkozó vállalásaiknak? (Még az e téren legfejlettebb Európában is a teherbeesések 43%-át a párok nem akarták![21]) Ráadásul ebben veszekedniük se kell a kormányoknak, mint pl. az energia szektor kibocsátásán, hiszen az évi százmilliónyi baleset-teherbeesés megelőzésével elért kibocsátás-megelőzéssel mindenki jól jár! (Úgy tűnik, az ökológiai válság valójában csak az általános tudatlanság és téveszmék következménye, amit a népesedés és fogamzásgátlás körüli tabuk okoznak.)

Ezért sajnos egyelőre az igazságosabb, egészségesebb, élhető világ a magukat a fogamzásgátlást nélkülözők segítése útján karbonsemlegesítő felvilágosultabb magánembereken és  felelősségteljesebb vezetésű vállalatokon múlik. Ezenfelül minden módon meg kell győzni a kormányokat, hogy néhány példamutató országhoz hasonlóan tegyék ingyenesen hozzáférhetővé a fogamzásgátlást,[22] és a Nemzetközi Fejlesztés költségvetés minél nagyobb részével a fogamzásgátlást tegyék elérhetővé. A kutatások alapján ugyanis ez a Fenntartható Fejlődési Célok elérésének kulcsa.[23] Más szóval, enélkül elkerülhetetlen az ökológiai összeomlás. A fogamzásgátlás emberi jogának biztosítása nem csupán erkölcsi kötelességünk, de azon kevés dolgok egyike, ami szegénynek és gazdagnak egyaránt elemi érdeke.

---

Források:

[1] https://www.unfpa.org/press/family-planning-human-right
[2] https://drawdown.org/solutions/health-and-education
[3] https://www.oecd.org/dac/financing-sustainable-development/development-finance-data/ODA-2019-detailed-summary.pdf
[4] https://www.statista.com/statistics/272473/us-military-spending-from-2000-to-2012/
[5] https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/family-planning-contraception
[6] https://www.guttmacher.org/fact-sheet/induced-abortion-worldwide
[7] https://www.guttmacher.org/sites/default/files/report_pdf/abortion-worldwide-2017.pdf (35.o)
[8] https://ourworldindata.org/grapher/births-and-deaths-projected-to-2100
[9] https://data.worldbank.org/indicator/SP.POP.TOTL?locations=OE
[10] https://data.worldbank.org/indicator/SP.DYN.CBRT.IN?locations=OE
[11] https://www.guttmacher.org/report/family-planning-can-reduce-high-infant-mortality-levels
[12] https://www.who.int/gho/child_health/mortality/neonatal_infant_text/en/
[13] https://www.who.int/westernpacific/news/q-a-detail/why-do-so-many-women-still-die-in-pregnancy-or-childbirth
[14] https://data.worldbank.org/indicator/EN.ATM.CO2E.PC?locations=1W-OE
[15] https://data.worldbank.org/indicator/SP.POP.TOTL?locations=1W-OE
[16] https://data.worldbank.org/indicator/SP.DYN.LE00.IN?locations=1W-OE
[17] http://iopscience.iop.org/article/10.1088/1748-9326/aa7541/pdf
[18] http://data.footprintnetwork.org/#/countryTrends?cn=5001&type=BCpc,EFCpc
[19] https://www.gatesfoundation.org/What-We-Do/Global-Development/Family-Planning
[20] https://www.copenhagenconsensus.com/post-2015-consensus/economist
[21] https://www.contraceptioninfo.eu/node/71
[22] https://www.businessinsider.com/all-of-the-countries-where-birth-control-is-free-2015-1
[23] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4982245/

Kántor Sztella Nóra