Ökolábnyom = Népesség * Fogyasztás * Hatékonyság
Ökológiai elemzések kapcsán egyre gyakrabban találkozhatunk a fentebb is látható összefüggéssel, miszerint a teljes ökológiai lábnyom a népesség, a fogyasztás, és a hatékonyság szorzata. Ez alapján úgy tűnhet, hogy a szorzat elemei egyenlő fontossággal bírnak, ám a népesség növekedése a másik két tényezőt is növeli.
A népességnövekedés először is megnöveli a kényszerfogyasztást. Pusztán a zsúfoltság is a fogyasztás növekedését okozza, mert az ember igyekszik elszigetelni magát a többitől, és azok szemetétől ingázással, autókkal, légkondival, víztisztító berendezésekkel, kerítéssel, zárakkal és őrökkel, üdülésekkel, stb. Próbál élhető mikrokörnyezetet teremteni magának a túlzsúfolódó, és egyre élhetetlenebb világban, ami egyre nehezebbnek bizonyul (lásd: túlzsúfolt városok, migrációs válság, stb.).
A népességnövekedés emellett akadályozza a hatékonyság növelését is. Amikor nő egy ország népessége, nyilván szeretnének gondoskodni a népesség-növekményről. Ez időt, energiát és erőforrásokat igényel, vagyis annyival kevesebb jut a hatékony eszközökre való beruházásra (pl. napelemparkok, infrastrukturális fejlesztések, víztisztító berendezések, stb.). A népesség tehát kulcsfontosságú tényező, melynek növekedése a szorzat másik két tagját is hátrányosan befolyásolja.
Poszter az ökolábnyom kiszámolásához 2001-es adatokkal (jobb gomb –> hivatkozás mentése másként):
poster_labnyom_w760.jpg
poster_labnyom_w1200.jpg
poster_labnyom_w1683.jpg
Javasoljuk az online karbonlábnyom-kalkulátorunk használatát is.
|
|
Mióta mérik az ökolábnyomot, az emberiség létszáma nagyjából a két és félszeresére nőtt, az ökolábnyoma pedig a duplájára. Mondhatjuk, hogy az ökolábnyom 1960 óta arányosan nőtt a népességgel. Külön érdemes megjegyezni, hogy ezen belül a karbonlábnyomunk kb. nyolcszorosára ugrott, a többi része viszont alig nőtt. Az egy főre jutó ökolábnyomnak a karbonlábnyomon kívüli része tehát arányaiban még csökkent is, a karbonlábnyomé viszont mára az ökolábnyom legnagyobb összetevőjévé vált. Ezért van az, hogy az ökolábnyomon belül a karbonlábnyom igényli a legtöbb figyelmet.
Az aránybeli változás egyik magyarázata, hogy a „Zöld Forradalom” jegyében milliárdok tértek át az emberi és állati erőn alapuló hagyományos mezőgazdaságról a fosszilis üzemanyagok hajtotta gépiesített mezőgazdaságra. A másik pedig, hogy egyre többen használnak áramot, amit jórészt szintén fosszilis energiából nyerünk. Az elektromos traktor és -kombájn talán nem reális elképzelések, ám ha a háztartási és az ipari energia esetén sikerülne áttérni a megújuló-, vagy akár a nukleáris energiára, akkor megfordíthatnánk az egyik legveszélyesebb globális megatrendet. Az emberiség karbonlábnyomának drasztikus csökkenése egy minőségi változás, ami nem jár lemondásokkal. Ezáltal újra elérhetjük a fenntarthatóságot, így elkerülve a globális összeomlást, ami felé jelenleg haladunk.
Ennek finanszírozásában segítenek a karbonkreditek, azon belül pedig a leghatékonyabb módon a QFPCTM típusú ami egyedülálló módon a fogyasztók számának mérséklésére irányul, emberi jogi alapon. Ugyanis míg a karbonkreditek általában vizi-, nap-, és szélerőművek, erdőmentések projektjeit támogatja, addig a QFPCTM a fogamzásgátlási lehetőségek megteremtését, ami fajlagosan nagyságrendekkel olcsóbb. Többek között ezért is ez a leghatékonyabb klímavédelmi stratégia.
