Marad az interneten gyorsan elérhető forráskezelés csak néhány kattintással felgyorsult életünkben pont úgy mint a fastfood ételek (egyen és menjen rövid idő alatt), vagy a gyors szexuális alkalmak a fastsex, amikor a rövid és egyszeri szex utáni első pár kérdés egyike: hogyis hívnak? Pedig új korszak nyílt, paradigmaváltás jött létre a 90-es években a szexedukáció területén, amire csak aztán épülhetett a későbbi jobban ismert 2000-es évek és a mégkésőbbi oktatási, fejlesztési munkák, amiről azt hihetnénk újszerű, holott a gyökerei már jelen voltak a 90-es években. Pont ezek az alapok, források, események hiányoznak a magyar társadalmi emlékezetből, erről szól ez az írása.
A társadalom közel két évezrede tabuizálta a szexualitást a keresztényi, majd a muszlim és nyugati kultúrában. Ha világjárvány alakult ki a nemibetegségek történetében, (szifilisz XV,-XVI, XIX században, AIDS a XX. században) akkor központibb témája lett a mindennapi életben, de mindig úgy tekintettek e témára, mint ami kizárólag az erkölcsi, vagyis a rossz és bűnös erkölcsi katergóriába tartozó bűntetendő cselekedet.
A nemi nevelés, vagy a családi életre nevelés, vagy a szexuális nevelés elnevezés egy-egy politikai akarat viszonyulását mutatta és mutatja e témával kapcsolatban a társadalmi reflexiókat is, az új tudományos eredményeket, a mainstream elgondolásokat, és a pedagógiai koncepciókat a politikai gondolkodást a népességpolitikához a közegészség, közrend, közerkölcs szabályozásához, a nagypolitikai mentalitás tükröződéséhez. Paradoxon, hogy amennyire igen népszerűtlen területe az oktatásügynek a szexuális nevelés, annyival szigorúbb elvárások, netán gyanúk irányulnak a szexuális nevelés egy-egy konkrét koncepciójára.
A szexedukáció elnevezés nem újkeletű (Fábián-Simich, 2006; Forrai, 2012; Semsey, 2018;) már a XIX. század fordulóján, majd később a 1930-as években nemcsak a nemzetközi, de a hazai szakirodalomban is használt kifejezés volt az addigi közforgalomban lévő konzervatív nemi nevelés elnevezés helyett.
Az edukáció fogalom szerint az edukált egyén ismereteket, készségeket és attitűdöket sajátít el, amely fejlődését, tudásának gyarapodását és képességeinek kibontakozását célozza meg. Magában foglalja az értékrendek átadását, az erkölcsi nevelést és a társadalmi normák elsajátítását is. Az edukáció célja, hogy elősegítse az egyén személyiségi fejlődését, hozzájáruljon társadalmi beilleszkedéséhez, megerősítse az egyén önbizalmát és önmegvalósítási lehetőségeit. Az edukáció formális és informális keretek között történhet.
Az 1981-től számított HIV/AIDS világjárvány egyértelműsítette egy rövid idő után, hogy főleg szexuális úton terjedő világjáráványról van szó, ezért a fókusz a szexualitásra írányult, a szinte csak az erkölcsi elváráshoz kapcsolódó nemi nevelés fogalmát a szexuális pedagógia váltotta fel, amely nemcsak a szexuális viselkedést a nemi szerepet befolyásolja, tájékoztat, ismereteket közöl, hanem a szexuális attitüdöt, készségeket és szokásokat alakít, a szexuális szocializációt az érzelmi alapú kapcsolatok alakítását és a családi életre való felkészülést segítí elő az általános nevelési célok mellett. Ugyanakkor a szexuális- szó egy cselekvési aktivitást jelent, s egyben ezzel meg is adta a védekezés kulcsát is, ha a szexuális cselekvés az egyén döntése és cselekedete, akkor a maga kezében van a negatív események (fertőzés, nem kívánt terhesség) elkerülésének kulcsa is, akár az óvszerrel való védekezés, hűséggel (monogámia) el lehet kerülni ezeket a nem kívánt, negatív következményeit. A védekezési módokat is meglovagolják a különböző politikai, vallási indíttatású csoportérdekek. Ugyanakkor a szexuális nevelésnek transzfer hatása is van, vagyis a nevelés más területeivel együtt hatnak kölcsönösen egymásra (túl az esztétikai, jellem- és erkölcsi-világnézeti nevelésen, egészséges életmódra is nevel: optimális testi-lelki, szociális közérzet elérését, kiegyensúlyozott, harmónikus családi életen belül és kívüli partner kapcsolat alakításában is fontos szerepet játszik, ugyanis a házasságon kívül, de tartós párkapcsolatban a várt gyerekek születési száma párhuzamosan emelkedik hazánkban is).
A szexuális nevelés célja: korszerű, megbízható információk biztosítása, szexuális egészség védelmének elsajátítása, attitüdök, értékrendek kialakítása, önbizalom és önértékelés elősegítése, érzelmi alapú kapcsolat erősítése, felelősségtudat és felelős viselkedés kialatása mind saját magukkal mind társukkal kapcsolatban, segíti a jó kommunikációt, a döntéshozást, az önérvényesítést.
Forrás:http://www.kaleidoscopehistory.hu/index.php?subpage=cikk&cikkid=907
"Igazán szeretne egy gyermek nálunk és most megfoganni?" - teszi a BOCS szöveggyűjteményének címe…
Zsugori, csaló szülőként élvezzük a légkondi hűvösét, de az árának csak töredékét fizetjük meg, a…
30 éve, az 1994-es kairói Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferencia (ICPD) óta nem volt jelentős…
„ Egy hadseregnek, mint a rákos sejtnek, egyik fő biológiai jellemzője, hogy állandóan növekednie kell,…
Napjainkban egyre növekszik azon országok száma, ahol az életvégi döntések közül az asszisztált öngyilkosság és…
A középkorban a technikai-gazdasági fejlődés ellenére a szegény nép sorsa egyre nyomorultabb lett, amíg…
