A túlnépesedés élőerő-túltermelése miatt a munkák nagy része bullshit

A munkák jelentős része bullshit: értelmetlen, személyiségromboló, hasznosság nélküli szkanderezés. Óriási a tülekedés, egyre olcsóbb az emberi munka, akár díszletnek, hiénának, kármentőnek, alibinek, hajcsárnak is érdemes alkalmazni (ez a bullshit munkák 5 fő kategóriája). Bezzeg a szex-munkára nagy keresletet generál a lányok szülőgéppé elnyomása.

 

 

Bullshit munka az, amit értelmetlennek, sőt gyakran károsnak tart az, aki végzi, és ezért utálja és csak a pénz miatt csinálja. Felmérések szerint a munkák jelentős része bullshit, értelmetlen, személyiségromboló.
Hogy akkor miért fizetnek érte? Mert pénzt hoz
– mint pl. a vásárlók átverése reklámokkal,
– a politikusok átverése lobbistákkal,
– az üzletfelek átverése látszat-imázsokkal,
– agymosás médiával és vallással,
– védelmi pénz hadiiparral
– kábítás részegséggel, drogokkal stb.).
Vagy kevesebb lenne a bevétel, ha a konkurrencia bullshit-munkáit nem ellensúlyoznánk a sajátjainkkal: reklámjait a reklámjainkkal, lobbistáit a lobbistáinkkal, látszat-imázsát a látszat-imázsunkkal, agymosását az agymosásunkkal, fegyverkezését a fegyverkezésünkkel…
A munkák egyik fő típusa tehát csak szkanderezés: állandó erőfeszítés elmozdulás nélkül, egyszerűen a bullshit-munkák egymást kiegyenlítése hasznosság nélkül.

A bullshit munkák fő oka a túlnépesedés:
– emiatt óriási a tülekedés a társadalmakban,
– s emiatt egyre olcsóbb az emberi munka, akár díszletnek, hiénának, kármentőnek, alibinek, hajcsárnak is érdemes alkalmazni (ez a bullshit munkák 5 fő kategóriája).

A könyv alábbi idézete még sokkal mélyebb társadalmi betegséget elemez, bár nem igazán érti::

„A legelgondolkoztatóbb hozzászólás egy valamikor egzotikus táncosként dolgozó professzortól érkezett, aki szerint a szexmunkák többsége a bullshit munkák közé tartozik. Igaz ugyan, hogy a szexmunka valódi fogyasztói igényt elégít ki, de valami nagyon nagy baj van az olyan társadalmakkal, melyek ténylegesen azt üzenik nőnemű polgáraik hatalmas többsége felé, hogy jóval többet érnek 18 és 25 éves koruk között asztalok tetején riszálva magukat, mint tehetségüktől vagy végzettségüktől függetlenül a későbbiekben bármikor. Ha ugyanaz a nő ötszörösét keresi meg sztriptíztáncosként, mint amennyit nemzetközileg elismert kutatóként egyetemen tanítva kapna, nem tekinthetjük-e a sztriptízt bullshit munkának?”

(Épp ellenkezőleg, a (fél)illegális munkák általában valódi szükségletet elégítenek ki. A bullshit munkatípus olyan, ami „ha hirtelen illegális lenne, nem keletkezne olyan hiány, ahová a feketepiac be akarna törni.”)

 

„Ráadásul a szexiparban a szolgáltató és a szolgáltatást igénybe vevő közötti kölcsönös megvetés jóval erőteljesebb, mint amibe pl. a legelegánsabb butikokban belefuthatunk. Nem is az a lényeges kérdés, hogy a sztriptíztáncos bullshit munkát végez-e, hanem hogy a fentiek nem azt jelzik-e, hogy bullshit társadalomban élünk.”

 

Szexuálisan milyen borzalmasan frusztrált, kielégületlen, boldogtalan az a társadalom, ahol a sztriptízért ötször annyit fizetnek, mint az egyetemen tanításért? Milyen durván fojtják el évezredek óta a csupán jövendő szülőgépnek tekintett kislányokban a szexuális fejlődést (millió módon, a kínai lábelkötéstől a szűzesség a lány legfőbb értéke” álerkölcsig), hogy a férfiak és a nők libidója közt ilyen gyötrelmes a szintkülönbség?

Pl. a női szexualitást nem elfojtó természeti népeknél ismeretlen a nemi erőszak. A szex körüli ajándékozás és kedveskedés pedig kölcsönös férfi és nő közt. Ld. Megszentelt szexualitás

https://moly.hu/konyvek/david-graeber-bullshit-munkak

Simonyi Gyula I.