HA közben folyamatosan segítenek megelőzni legalább annyi baleset-teherbeesést a nagyvilágban, AKKOR lehet annyi gyermek, ahánynak a szülők saját életük harmóniája föláldozása nélkül jó életminőséget tudnak biztosítani legalább egy évszázadra előre tekintve.
Csak a primitív gondolkodásúak hőbörögnek azon, hogy Vilmos herceg vagy akármelyik ismert egyéniség hogyan beszélhet túlnépesedésről, ha neki több gyereke is van. Az egyenleget kell nézni, ami lehet nulla, vagy akár még mínusz is, ha sokkal több baleset-teherbeesést segít megelőzni, mint ahány gyermeke van.
1823. jan. 21: Madách Imre drámaíró, költő, akadémikus születése (+1864. okt. 5.). Az ember tragédiájának szerzője.
– Mi állat él tehát még a világon?
– Él ami hasznos, és mit ekkorig a tudomány pótolni nem tudott. … Im itt van az utolsó rózsa, mely nyilt a világon. Hasztalan virág, más százezer testvérrel foglalá el a legbujább tért a lengő kalásztól…
(Falanszter szín)
Szomszédimat, igaz, Agyonverém már mind, de hasztalan, Mindég kerülnek újak; s oly kevés A fóka-faj. – Ha isten vagy, tegyed, Könyörgök, hogy kevesb ember legyen S több fóka.
(Madách: Az ember tragédiája, XIV. szín)
Az ember legfőbb tragédiája kezdettől a baleset-teherbeesés. A megváltás a felelős nemzés: csakis kívánt gyermekek, akiket felkészült, érett személyiségű, stabil kapcsolatban élő szülők jól tudnak nevelni, szerető otthonban. A szolgagyártó civilizáció persze kegyetlenül tiltja a szolgaságból szökést (méltósággal, saját döntéssel meghalást) és a szolgagyártás megtagadását (a fogamzásgátlást) is.
„Megállj! Mi eszme villant meg fejemben – Dacolhatok még, Isten, véled is.
Bár százszor mondja a sors: Eddig élj: Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek.”
„Anyának érzem, oh Ádám, magam.” (XV. szín)
.
A kapitalizmus hajtóereje a szolgagyártás.
.
A túlnépesedés következményei: klímakatasztrófa, fajkihalás, járványok, háborúk, kizsákmányolás, társadalmi igazságtalanság, demokrácia-hiány, média és vallási agymosás stb.
A világot azok teszik leghatékonyabban jobbá, akik segítik a fogamzásgátlás emberi jogától, tudásától és eszközeitől a tőke által megfosztott százmilliókat.
Az ifjúságot tudatlanságban tartják a szaporodás-erőltetők, hogy legyártsák a következő generációt, mielőtt megjön az eszük. A nőket elnyomják, a szülők reproduktív munkáját kizsákmányolják.
Nőknek és férfiaknak nem egymást kell okolniuk a túlterheltségükért, hanem összefogva fellázadniuk a szolgagyártás túlmunkája ellen, a fogamzásgátlás emberi jogáért.
.
Részletek ebből a tanulmányból:
Csányi Gergely, Gagyi Ágnes és Kerékgyártó Ágnes
TÁRSADALMI REPRODUKCIÓ: AZ ÉLET ÚJRATERMELÉSE A KAPITALIZMUSBAN
.
.
„A tőke felhalmozása tehát a proletariátus szaporítását jelenti” (Marx: A tőke [1867]
„A reproduktív munka nemcsak a produktív munkának előfeltétele, hanem az értéktöbblet-felhalmozásnak is, ennél fogva pedig a reproduktív munka a kapitalista termelési mód történeti és analitikus előfeltétele.”
.
„Az élet (munkaerő) hosszú és rövid távú újratermelése:
– az első, az élet termelése vagy hosszú távú újratermelése a gyermekek világrahozatala és felnevelése köré szerveződő tevékenységeket foglalja magába;
– a második, az élet rövid távú újratermelése pedig azokat a tevékenységeket, amik közvetlenül szükségesek ahhoz, hogy az ember életben maradjon és napról napra visszanyerje a munkaerejét.
Amellett, hogy az első magába foglalja a terhességgel és a szüléssel járó munkafolyamatokat, mindkettő a szeretet, a szexualitás, a gondoskodás és a házimunka formáiban jelenik meg.
.
A reproduktív munka jellemzője egyrészről, hogy számtalan különböző, egymástól látszólag független tevékenységet foglal magába. Ezeket összegezve a reproduktív munka az a tevékenység, amely a mai napig a legnagyobb emberi időráfordítást igényli globálisan.
Másrészről a reproduktív munka nagyobbrészt informális és a háztartáson („magánszférán”) belül történik. Ez a privát jelleg és a társadalmi reprodukciót körülvevő intézményesített mítoszok, például hogy a reprodukciós tevékenység nem munka, hanem ösztön-válasz, vagy hogy a háztartáson belül nem keletkezik érték, láthatatlanná teszik a reproduktív munkát. Ez a láthatatlan jelleg teszi lehetővé a tőkések számára a háztartáson belül termelődött értéktöbblet szisztematikus kivonását.
…
A házimunka a munkaerő reprodukciójára – fenntartására és létrehozására – irányul, azaz miként a munkás létrehozza munkaerejével a terméket, úgy a háziasszony létrehozza (termeli és újratermeli) munkájával a munkaerőt. A munkaerő újratermelése otthon, a munkás szabadidejében történik, amikor étkezik, alszik, pihen, illetve más módon töltődik fel szellemileg, érzelmileg és fizikailag – azaz munkaképes állapotba kerül másnapra. A munkás munkaerejének újratermeléséhez nem elégséges az az áru, amit ebből a célból vásárol: kiegészítő munka, azaz a házimunka szükséges ahhoz, hogy a reprodukció megvalósulhasson.”
.
„Az 1917-es szovjet forradalom után betiltották a nők éjszakai és föld alatti munkáját, engedélyezték a szabad névválasztást a polgári házasságkötés során és a válást.”
.
„A boszorkányüldözés az állam(ok) és egyház(ak) kooperációja volt a nem reproduktív szexualitás, a fogamzásgátlás, az abortusz, a bábák, a nők saját testük feletti rendelkezése és a korszakban bevett reproduktív kontrollstratégia, a gyerekgyilkosságok ellen, hogy ezzel biztosítsák az újonnan létrejövő termelési módhoz szükséges munkaerő termelését és bővített újratermelését.
„[A]rra a következtetésre kell jutnunk, hogy a boszorkányüldözés Európában támadás volt a nők azon képessége ellen, hogy ellenálljanak a kapitalista viszonyok terjedésének és az ellen a hatalom ellen, amit a nők a szexualitásukkal, a reprodukció feletti kontrolljukkal és a gyógyítás gyakorlásával nyernek el. A boszorkányüldözés ugyancsak eszköze volt az új patriarchális rend létrehozásának, melyben a nők teste, a munkájuk, és a reproduktív képességük az állam felügyelete alá került és gazdasági erőforrássá transzformálódott. Ez azt is jelenti, hogy a boszorkányüldözés lényege nem egyes bűnesetek büntetése volt, hanem általános női viselkedésformák megszüntetése, melyek már nem voltak elfogadhatóak, és amelyeket utálatossá kellett tenniük a lakosság szemében” (Federici 1998: 170).”
.
„A nők elleni erőszak és a nők munkaerejének felhasználása kényszermunka-viszonyokon keresztül része és velejárója a kapitalizmusnak. Az erőszak és a kényszer szükségesek a kapitalista felhalmozáshoz és nemcsak járulékos részei annak. Más szavakkal a kapitalizmusnak használnia kell, meg kell erősítenie vagy akár létre kell hoznia a patriarchális férfi-nő viszonyokat, ha fenn akarja tartani a felhalmozási modelljét. Ha minden nő a bolygón »szabad« bérmunkássá, »szabad« szubjektummá válna, az értéktöbblet kivonása legalábbis erősen akadályozva lenne. Ez az, ami közös a nőkben, akár háziasszonyok, dolgozók, parasztok vagy prostituáltak, a Harmadik Világtól az Első Világig” (Mies [1986])”
.
„A tőkés felhalmozás alapvető feltétele, hogy a tőke globálisan nem fizeti meg a munkaerő újratermelésének költségét.” (Braudel Központ) Minél inkább vallási és kultúrális szaporodás-erőltetéssel, társadalmi nyomással tudja elérni a szolgagyártást megfizetés helyett, annál több a profitja.
.
„A női, informális, gyarmati, paraszti munkaerőt, vagy a természeti erőforrásokat maga a kapitalista tevékenység teszi – gyakran erőszakosan – „olcsóvá” vagy „ingyenessé” a maga számára.”
