HA közben folyamatosan segítenek megelőzni legalább annyi baleset-teherbeesést a nagyvilágban, AKKOR lehet annyi gyermek, ahánynak a szülők saját életük harmóniája föláldozása nélkül jó életminőséget tudnak biztosítani legalább egy évszázadra előre tekintve.

Csak a primitív gondolkodásúak hőbörögnek azon, hogy Vilmos herceg vagy akármelyik ismert egyéniség hogyan beszélhet túlnépesedésről, ha neki több gyereke is van. Az egyenleget kell nézni, ami lehet nulla, vagy akár még mínusz is, ha sokkal több baleset-teherbeesést segít megelőzni, mint ahány gyermeke van.

1823. jan. 21: Madách Imre drámaíró, költő, akadémikus születése (+1864. okt. 5.). Az ember tragédiájának szerzője.

– Mi állat él tehát még a világon?
– Él ami hasznos, és mit ekkorig a tudomány pótolni nem tudott. … Im itt van az utolsó rózsa, mely nyilt a világon. Hasztalan virág, más százezer testvérrel foglalá el a legbujább tért a lengő kalásztól…

(Falanszter szín)

 

Szomszédimat, igaz, Agyonverém már mind, de hasztalan, Mindég kerülnek újak; s oly kevés A fóka-faj. – Ha isten vagy, tegyed, Könyörgök, hogy kevesb ember legyen S több fóka.

(Madách: Az ember tragédiája, XIV. szín)

 

Az ember legfőbb tragédiája kezdettől a baleset-teherbeesés. A megváltás a felelős nemzés: csakis kívánt gyermekek, akiket felkészült, érett személyiségű, stabil kapcsolatban élő szülők jól tudnak nevelni, szerető otthonban. A szolgagyártó civilizáció persze kegyetlenül tiltja a szolgaságból szökést (méltósággal, saját döntéssel meghalást) és a szolgagyártás megtagadását (a fogamzásgátlást) is.

“Megállj! Mi eszme villant meg fejemben – Dacolhatok még, Isten, véled is.
Bár százszor mondja a sors: Eddig élj: Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek.”

“Anyának érzem, oh Ádám, magam.” (XV. szín)