A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosanmár minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont ha eltűnne mindenhonnan, ahol fából vaskarikát értenek rajta, alig maradna. Általában azt értik “fenntarthatóságon”, hogy akármeddig folytathassuk tovább, amit csinálunk. Márpedig amit civilizációnk csinál, az fenntarthatatlan, (ön)pusztító.

Ezért a szó értelmével ellentétes fenntarthatóságról szűklátókörűen és rövidtávúan beszélni. Pl. egy pályázat akkor számít “fenntarthatónak”, ha a tevékenysége folytatódni tud a pályázati támogatás befejeződése után is. A népesedés akkor számít “fenntarthatónak”, ha nem csökken a népesség. A pénzügyi “fenntarthatóság” csupán a kiadásokat fedező forrásokat jelenti. Ráadásul a társadalmi, gazdasági stb. fenntarthatóságokat nem lehet az ökológiai fenntarthatóság mellé rendelni, hiszen az ökológián áll vagy bukik ezeknek a sorsa is.

Az idézőjel nélküli fenntarthatóság hosszú távon és rendszerekben gondolkodik. Pl. figyelembe veszi, ha a kiadások fedezetét részben egy örökség biztosítja, ami fogyóban van. Vagy a bevételek egy részét termőföld biztosítja, amelyen a talaj egyre vékonyodik, stb.

Mivel a jelenlegi civilizáció fenntarthatatlan (azaz saját létalapjait pusztítja), ezért a fenntarthatóság idézőjel nélkül, helyesen csak azt jelentheti, hogy nem folytathatjuk tovább a jelen működést, hanem épp ellenkező irányba kell fordulnunk. De hogyan lehet mérni a fenntarthatóságot? Mi mutatja a helyes irányt?

1. A fenntarthatóság definíciója: az ökolábnyom kisebb mint a biokapacitás

Évtizedek óta egyre pontosabbá fejlődik az ökológiai lábnyom (környezetterhelés) és a biokapacitás (eltartóképesség) számítása, ami mögött hatalmas nemzetközi tudományos hálózat dolgozik. Mindkettőt globális hektárban fejezzük ki (gha, egy átlagos hektár eltartóképessége), így könnyen összehasonlíthatók.

Elsősorban országok ökolábnyomát és biokapacitását veti össze 1960 óta a https://data.footprintnetwork.org/#/ weboldal éves grafikonon, egyből a népességgel osztva, egy főre vetítve. Megnézhető, ahogy idővel egyre több ország válik fenntarthatatlanná, ahol az ökolábnyom (a piros vonal) már (gyakran többszörösen) meghaladja a biokapacitást (zöld vonal).

Az emberiség egésze 1970-ben lépte át a Föld eltartóképességét és ma már közel dupla túllövésben van. Az ábrán jól látszik, hogy a fejenkénti ökolábnyom évtizedek óta nem nőtt, a piros vonal ma sem magasabb mint 1970-ben. Így a túllövést lényegében kizárólag a népességrobbanás okozta azzal, hogy egyre több emberre osztódik el a Föld eltartóképessége. A zöld vonal a népességrobbanás miatt egyre süllyed, egy főre egyre kevesebb jut. Nem túlfogyasztás van, hanem Föld túlzsugorítás.

Hogyan lehetséges többet fogyasztani, mint amennyi rendelkezésre áll? A biokapacitás az ökoszisztéma éves hozamát jelenti, amennyit úgy fogyaszthatunk el, hogy újra tud termelődni. Az ennél nagyobb ökolábnyom az évmilliók alatt felhalmozódott “tőkét”, “örökséget” fogyasztja el: az erdők, a talajok, a vizek, az élővilág pusztulnak, a klíma megbolondul, a mérgek és műanyagok szóródnak …

2. A karbonlábnyom az ökolábnyom nagyja és legkezelhetőbb része

Városok, cégek, termékek, rendezvények, utazások, weboldalak stb. ökolábnyoma is kiszámítható, de a biokapacitás kiszámításához inkább csak országonként vannak megbízható adatsorok. Ezért kisebb léptékben elterjedtebb a karbonlábnyom számítás, pl. egy ilyen kalkulátorral: https://bocs.eu/karbonlabnyom-szenlabnyom-kalkulator/

A karbonlábnyom az üvegházgáz (GHG, greenhouse gas) kibocsátást méri, egysége a széndioxid-egyenérték tonna. Az iparosodott országoknál a CO2 kibocsátás jelentősebb, a szegényebb országokban a metán stb. (állattartás, műtrágya, rizsföldek stb.). A karbonlábnyom az ökolábnyom több mint felét adja, így a karbonsemlegesség a fenntarthatóság döntő része.

A karbonlábnyom könnyen számítható kisebb dolgokra, cégekre, termékekre, rendezvényekre, utazásokra, kommunikációra. S nem kell bíbelődni a rájuk eső biokapacitás számításával és az összehasonlítással. Egyszerűen nullázni kell a karbonlábnyomot csökkentéssel és a maradék ellentételezésével.

Csak az fenntartható, aminek az ökolábnyoma kisebb, mint a rendelkezésére álló biokapacitás – s aminek a karbonlábnyom részét semlegesítik.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy csak az fejlődés, ami egyszerre javítja az életminőséget és csökkenti az ökolábnyomot, ezen belül semlegesíti annak karbonlábnyom részét! S mivel egy véges bolygón nem lehetséges végtelen növekedés, pláne ha már most közel duplán túlterheltük, így a “fenntartható növekedés” kifejezést használni tudatlanság vagy szélhámosság.

3. A talpára állított ESG egy tortához hasonlít

Az ESG (Environment, Social, Governance, azaz Ökoszisztéma, Társadalom, Irányítás) három tényezője nem egymás mellett áll, nem egyenrangú. A társadalom az ökoszisztéma alrendszere, a gazdaság a társadalom alrendszere, a pénzvilág a gazdaság alrendszere, az irányítás (legalábbis a profitirányultság csapdájában) a pénzvilág alrendszere, ez behatárolja a mozgásterét.

Az ESG tehát nem három egymás melletti betű, hanem balra felbillentve áll a talpára. Az E talpon (Environment, Ökoszisztéma) áll vagy bukik a Society (Társadalom) sorsa. S a Governance (Irányítás) nem lehet csupán díszlet, hab a torta tetején, hanem át kell vennie felülről az irányítást. Ki kell szabaduljon a rövidtávú, szűklátókörű profitorientáltságból, hogy a jelenleg pusztító gazdaságot és pénzrendszert ne kiszolgálja hanem átirányítsa fenntartható irányba.

Forrás: https://fenntarthato.bocs.eu/

Ez a hierarchia hosszabb távon érvényesül. Rövid távon az átmeneti fosszilis energiabőségen az emberiség túlnépesedett, ezzel az élőerő nagyon olcsóvá és így a túlfogyasztás megfizethetővé vált. A költségeket egy ideig externalizálni lehet, áthárítani a szegényekre, a nőkre, a gyerekekre, az élővilágra és a jövendő gyermekekre. Az irányítás szintjén kis ideig még alig érződik, hogy a Föld az utóbbi fél évszázadban már túlterhelődött, durva túllövésben van az emberiség.

4. Az Irányítás a pusztító profit helyett a fenntarthatóság szolgálatában

Az ún. “fánk-közgazdaságtan” túllép a szűk gazdasági-pénzügyi gondolkodáson. Ábrája a belső körben mutatja a társadalmi hiányosságokat, a külső körben az ökológiai túllövéseket. Az irányítás (Governance) a társadalmi követelések (Social) és az ökológiai korlátok (Environment) közé van szorulva. Nem szabadna túllőnie az ökológiai plafonon, de a 9 létfontosságú terület legalább kétharmadán már súlyos a pusztítás.

Forrás: https://medium.com/@PeterManthos/doughnut-economics-in-amsterdam-77a34da95434

A profitirányultságú irányítás nem is érdemli meg a Governance nevet, hiszen csak bábja a pénzrendszernek. Még a már elavult CSR (Corporate Social Responsibility) is nehezen tud erőforrásokat kicsikarni tőle társadalmi jótékonyságra. Ráadásul ez az E nélküli S, a társadalmi követeléseket kiszolgáló CSR gyakran több kárt okoz, mint hasznot: kisebb-nagyobb társadalmi javulásokat gyakran kártékonyan nagy ökolábnyom növekedéssel ér el. Pl. amit a gyerekek jelenéért teszünk, annak öko-terhelésével gyakran a jótékony hatáshoz képest aránytalanul súlyosbítjuk a később rájuk váró nehézségeket.

Az irányítás ezért nem szólhat arról, hogy a cég vezetése kedvében járjon a dolgozók, vásárlók, ügyfelek, tulajdonosok stb. fenntarthatatlan igényeinek. Náluk messzebbre látva a közelgő szenvedéseik, az ökológiai válság enyhítését kell szolgálnia. Ezért az irányítás első feladata a vezetőség és minden érintett fenntarthatóságra képzése.

Az ESG már legalább első helyre teszi az ökoszisztémát. Az ESG EU-s konkrétizálása, a CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive) pedig, noha mozaikszóként hasonlít a CSR-hoz, már épp az ellenkezője: S nélküli E, azaz helyesen mindent a fenntarthatóságnak rendel alá.

5. Összeegyeztethetők a társadalmi követelések a környezeti korlátokkal?

Amint az ökolábnyom számítás mutatja, a Földet a túlnépesedés terhelte túl. Erről nem sokat hallani, mert amint Sir David Attenborough fogalmaz a Hány embert bír el a Föld? c. BBC filmjében: kényes kérdés hozzászólni a nemzés magánügyéhez. Szerencsére a túlnépesedést nem az okozza, hogy az emberek sok gyermeket akarnak, hanem a nők tanulási, munka és fogamzásgátlási lehetőségeinek hiánya. ENSZ becslés szerint másodpercenként kb. 4 nő észleli kétségbeesetten, hogy akarata ellenére teherbe esett. Minden egyes napon százezernyi olyan gyermek születik, akit szülei nem akartak.

Nem kell tehát aszkétának lenni az ökológiai válság enyhítéséhez. Elég a jószívűség, a tanulási és fogamzásgátlási lehetőségeket nélkülöző lányok és nők segítése. A másik nagy problémát, a túlfogyasztást, pazarlást is éppen a népességrobbanás lassítása és visszafordítása korlátozza. Pl. Kínában már népességfogyásba fordult, s nem az egykepolitikától, hiszen már egy évtizeddel előbb zuhant a termékenységi ráta. Mihelyt nincs túlkínálat a munkaerőből, nőnek a bérek, egyre megfizethetetlenebbé válik a túlfogyasztás. Vége az olcsó kínai dömpingnek, már csak Afrika népességrobban.

A fogamzásgátlás az a varázspálca, ami az ESG három területének egymásnak feszülését feloldhatja. Számos tudományos tanulmány támasztja alá, hogy

1. a fogamzásgátlás emberi jog (ENSZ, 1968);
2. a leghatékonyabb klímavédelem;
3. a leghatékonyabb környezet- és természetvédelem;
4. a szegénységből kiemelkedés kulcsa;
5. a nők felerősítésének és a lányok tanulásának kulcsa;
6. az anyai- és csecsemőhalálozás csökkentésének kulcsa;
7. a jövendő gyermekek fizikai és lelki egészségének kulcsa;
8. csökkenti a járványveszélyt;
9. enyhíti a konfliktusokat, a népvándorlást és az erőszakot, erősíti a békét és közbiztonságot.

Az Environment területen a karbonsemlegesség a legfőbb tennivaló: amit lehet csökkenteni, a többit kiegyenlíteni karbonkreditekkel. Szerencsére ehhez létezik olyan karbonkredit is, amely a fogamzásgátlást nélkülözők segítésével, baleset-teherbeesések elkerülésével előz meg GHG kibocsátást: a Quality Family Planning Credit (QFPC, minőségi családtervezés kredit). Az alábbi ábra néhány különböző karbonkredit jótékony hatásait mutatja a Fenntartható Fejlődési Célokra (SDGs). A QFPC a legjobb multiszociális karbonkredit, így az ESG mindhárom területén hasznos.

Forrás: https://ouroffset.com/karbon-piac/

A Social területen nagyon felelősen kell mérlegelni, nehogy nagy ökoteherrel tegyünk valami apró jót. Ahogy az ökológiai válság súlyosbodik, a környezeti tudatosság nő, az imázs-javítás visszafelé sülhet el.

A Governance területen az irányítóknak keményen képezniük kell magukat, hogy eligazodjanak a gyorsan romló globális válságban. Aki csak profitábilissá teszi a vállalatát, lehet hogy hamarosan bánni fogja, ha ezt súlyos ökológiai következményekkel tette. A legfontosabb a fenntarthatóságra képzés: a dolgozók, vásárlók, beszállítók, tulajdonosok, minden érintett felkészítése a gyorsan súlyosbodó ökológiai válságra.

A gyorsan változó világ jobb megértése erőt ad az Environment érvényesítéséhez a pénz nyomásával szemben: bölcsebb, helyesebb döntéseket tesz lehetővé az ESG mindhárom területén.

Simonyi I. Gyula
elnök, BOCS Civilizációtervezés Alapítvány

Megjelent: https://www.zipmagazin.hu/a-fenntarthato-nem-fenntarthato-az-esg-talpraallitasa