A hatalmi szaporodás-erőltetést szolgáló „erkölcs” javulása az ökológiai összeomlásban

Évezredek óta a tőke és mindenféle hatalmak erőltették a tömegek szaporodását, hogy legyen sok alattvaló, hívő, (rab)szolga, harcos, szülőgép. Az „erkölcs” és vallás is segített a szexualitás minden szaporodáshoz nem vezető formáját büntetni, korlátozni. Ezt „nem rendeltetésszerű” szexnek tekintették, pedig az állatok azok, akik nem szexelnek, csak nemzenek. Az emberré válás lényeges eleme a szex különválása a termékenységtől, de amely népcsoport „túlzottan” emberré vált és nem erőltette a nőket szaporodásra, az könnyebben kihullott a brutális evolúció történelméből. A fosszilis energia kitörése (ipari forradalom több hullámban) radikális változást hozott. Egyrészt enyhítette a tőke igényét a túlszaporított, ezért kiszolgáltatott, kizsákmányolható élőerőre. Másrészt a Föld túlterhelésével a kizsákmányolók világát is összeomlással fenyegeti. Ezért a nők egyre sikeresebben vívják szabadságharcukat a fogamzásgátlásért. Amint A szex politikai gazdaságtana c. könyv alábbi része bemutatja, legalább a jómódú világban a fogamzásgátló eszközökről szóló diskurzus végre kiterjedt, és a családtervezés nagyjából minden társadalmi osztályban normatívvá vált.

A fogamzásgátló eszközök jogi státuszát a 19. század második felében és még sokkal tovább is jól mutatja, hogy a hírhedt „Comstock-törvény” (1873, USA) egy kalap alá vette őket a pornográfiával. A logika szerint mind a pornóregények és -képek, mind a fogamzásgátló eszközök a nem „rendeltetésszerű”, tehát nem intergenerációsan reproduktív szex kellékei. Mondhatjuk, hogy Comstock, akiről a törvény a nevét kapta, és aki „az erkölcstelenség visszaszorítására” létrehozott New York-i társaság alapítója volt, a szexuális hegemóniáért folytatott harcban annak intergenerációs reprodukciós redukciós szegmensét erősítette.

A Comstock-törvény kimondta:

„Obszcén, erkölcstelen vagy buja jellegű könyv, röpirat, kép, papír, nyomtatvány vagy más illetlen jellegű kiadvány, vagy bármilyen cikk vagy dolog, amelyet a fogamzás gátlására vagy abortusz elősegítésére terveztek vagy szántak, sem bármilyen cikk vagy dolog, amelyet illetlen vagy erkölcstelen használatra vagy természetre szántak vagy alakítottak át, sem bármilyen írott vagy nyomtatott kártya, körlevél, könyv, füzet, röpirat, hirdetés vagy bármilyen hirdetmény, amely közvetlenül vagy közvetve tájékoztatást ad arról, hogy hol, hogyan, kitől, vagy milyen eszközökkel lehet az előbb említett dolgokat beszerezni vagy előállítani, sem olyan levél, amelynek borítékján vagy levelezőlapján illetlen vagy trágár jelzők vannak írva vagy nyomtatva, nem szállítható postai úton.”
(Escoffier 2014: 209.)

A törvény sokáig meghatározó volt az Egyesült Államok szexuális hegemóniájában, mivel megteremtette a jogi alapját annak, hogy a posta, a bíróságok és a helyi társadalmak erkölcsi vállalkozói (mint például a Comstock-féle New York-i társaság) erőforrásokat mozgósítsanak a különböző szexuális témák – egymástól elég távol eső értelemben, mint például a pornográfia és a fogamzásgátlás – kiszorítására a nyilvánosságból, és ezzel ellehetetlenítsék a róluk szóló társadalmi diskurzust (Escoffier 2014: 209).

Az Amerikai Népesedési Társaság (Population Association of America) 1930-as megalakulásának hátterében négy csoport állt, illetve a társaság e négy csoport szövetségéből állt össze: a bevándorláskorlátozás melletti lobbicsoportokból, az eugenikusokból, a születésszabályozási aktivistákból és a népességfejlődés kérdése iránt érdeklődő statisztikusokból (Melegh 2006: 55–59.; Hodgson 1991).

A bevándorlás korlátozása mellett érvelő lobbicsoport az ázsiai, valamint a kelet- és dél-európai bevándorlóktól tartott, illetve attól, hogy az olcsó munkaerőt szolgáltató csoportok lenyomják a munkaerő árát. Ez a városi szakszervezetek által támogatott lobbi vezetett az 1924-es nemzeti kvótatörvényhez, amely korlátozta a „bukott fajok” (pl. kelet-európaiak) bevándorlását (Melegh 2006: 56.; Hodgson 1991: 8).

Az eugenikusok a felsőbb osztályok és sikeresebb társadalmi csoportok termelékenységét kívánták növelni, a kevésbé sikeres csoportokét – főként bűnözőkét és „gyengeelméjűekét”, de ebbe a kategóriába tartoztak a szegények és az afroamerikai népesség is – csökkenteni. A társadalomstatisztikusok mellett a negyedik csoport a feministáké volt, akik Margaret Sanger vezetésével a közép- és alsóosztálybeli nőket akarták „felszabadítani” a reproduktív kötelezettségek és elvárások terhe alól, és megadni nekik a szexuális szabadság és kielégülés lehetőségét.

Ez a csoport – amely politikai üggyé akarta tenni a szexualitást – főként a Comstock-törvény ellen és a fogamzásgátlás hozzáférhetősége mellett lobbizott. Margaret Sanger, aki ismerte az 1930-as évek végétől a hormonális fogamzásgátlás terén elért laboratóriumi eredményeket, úgy tudott érvelni annak bevezetése mellett, hogy a népességrobbanástól tartó különböző lobbicsoportokat maga mellé állítsa. A bostoni orvos, John Rock, akit arra kértek fel, hogy a hormonális fogamzásgátlót nőkön tesztelje, hithű katolikus volt, de a népességrobbanástól félve beleegyezett a kísérletekbe, és kijelentette, hogy a tabletta „természetes” fogamzásgátlási eszköz, amelyet katolikusok is jó szívvel használhatnak.

Sanger taktikája, hogy saját feminista agendájához kihasználja a „népességrobbanás rémét”, sikeresnek bizonyult. 1960-ban az amerikai Élelmezési és Gyógyszerügyi Hivatal engedélyezte a Searle nevű, a peteérést blokkoló fogamzásgátló kereskedelmi forgalomba hozatalát, majd ezt más cégek és gyógyszerek is követték (McLaren 2002 [1999]: 228–229).

A 1970-es évekre a fogamzásgátló eszközökről szóló diskurzus a szexualitásról szóló tágabb diskurzus mainstreamjévé vált, és a „reproduktív racionalitás”, azaz a családtervezés nagyjából minden társadalmi osztályban normatívvá vált. 1970-re a házaspárok 58%-a tablettára, spirálra vagy sterilizációra támaszkodott termékenységi céljai elérésében. Tízből három házaspár használt tablettát, és még kétszer ennyien használták már korábban. A fiatalabb korcsoportban a feleségek többsége már az első terhesség előtt is használt tablettát (D’Emilio és Freedman 2012 [1988]: 323).

Az új fogamzásgátló eszközök elterjedése és társadalmi elfogadottsága jelentős hatással volt a szexualitásra

– „a középosztálybeli fiataloknak nem pettinggel kellett megdolgozniuk az orgazmusért” (McLaren 2002 [1999]: 226). A szexuális hegemónia összetettségének jó példája, hogy a Playboy Magazin az egyik élharcosa volt a fogamzásgátlás és a reproduktív jogok népszerűsítésének – nem a nők függetlenségének érdekében, hanem azért, hogy a Playboy klubokban szexszel jutalmazó üzletemberek „szórakozásának” minél kisebb eséllyel legyen „biológiai-jogi következménye” (Gregor, Csányi, Dés 2020: 58).

Az 1980-as évek közepén az AIDS-válság új lendületet adott az óvszergyártásnak is. A „biztonságos szex” kifejezés bekerült a köznyelvbe (McLaren 2002 [1999]: 268). A homoszexualitásról, prostitúcióról és szexuális szabadságról szóló vitákat tovább bonyolította az 1970-es évektől erősödő szexturizmus és nemzetközi prostitúció.

Ezzel párhuzamosan az amerikai kormány sikeresen tudta tőkeinjekcióként megkonstruálni neo-malthusiánus és anti-HIV politikáját. Az USA kormánya a Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségén (USAID) keresztül 1969 és 2000 között 114 országban összesen 10,4 milliárd amerikai gyártmányú óvszert biztosított nemzetközi fejlesztési projektek keretében. Ezeket ingyenesen vagy támogatott áron adták át népesedési, reproduktív egészségügyi és HIV/AIDS-projektek számára. Ennek eredményeképpen amerikai vállalatok – például a Macro International és a John Snow Inc. – jelentős haszonra tettek szert a perifériás országok rossz körülményeiből. Miközben az amerikai kormány dollármilliókat biztosított a termékenység csökkentésére és a HIV/AIDS megelőzésére a perifériákon, a pénz jelentős része az Egyesült Államokban maradt, és évekig több ezer amerikai munkást foglalkoztatott (Chua 2006: 265–266).

Az 1980-as években a nemzetközi gazdasági integráció felgyorsulása, majd a szocialista országok 1990 körüli rendszerváltozása új piacot nyitott a centrumországok fogamzásgátló ipara számára. 2012-ben globálisan a reproduktív korú nők 63%-a használt valamilyen fogamzásgátló eszközt, ami világszerte mintegy 716 millió nőt jelentett. Míg a centrumországokban 1997 óta alig változott a fogamzásgátlás elterjedtsége, addig a centrumon kívüli régiókban jelentősen nőtt (Sitruk-Ware, Nath és Mishell 2013: 322). Jelenleg – 2024-ben – a globális óvszerpiac értéke körülbelül 10 milliárd dollár, míg a fogamzásgátló tabletták piaca mintegy 15 milliárd dollár.

Forrás: Csányi Gergely: A fogamzásgátlás közgazdaságtana 3.3. Fogamzásgátlók