A Laudato Si öko-enciklika sem tudja megállítani az ökológiai pusztítást, mert nem szállt szembe a pusztító biblikus szövegekkel: “… szaporodjatok … A föld minden állata … féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket.” (Ter 9,1-2)

Az arab számok az alábbiakban az enciklika pontjait jelentik.

I. Az előadó és a BOCS bemutatkozása

Rólunk >>

II. Az enciklika óriási előrelépés ahhoz képest, amit évtizedek óta tapasztalunk. De tanulja-e majd a klérus, a hitoktatók stb.?

(1975: Szennay András pannonhalmi főapát a Teológia folyóiratban felmérés: a magyar papok kb. 90 %-a tíz évvel a II. Vat. Zsinat után még egy sort se olvasott a zsinati dokumentumokból.)

Sok részletkérdésben, szakmai részben korszerű, jó szakemberek rakták össze. De pl. a metánkibocsátás hiányzik, nyilván mert összefügg a népesedéssel (háziállat állomány, rizsföldek, műtrágya…).

Sajnos az alapvető hozzáállása hibás, így épp csak beíratja az iskolába a klérust, de a hibás gondokodásmód átalakításának és a lényegi tanulnivalónak még további enciklikákban kell érkeznie.

Sok évszázadon át mosták a tömegek agyát és szívét a biblia leggyakrabban idézett mondatával, miszerint Isten azt “parancsolta”, hogy szaporodjunk és uralkodjunk a természeten. Noha a teológia az ökológiai válság felelősségének elhárításaként már egy ideje mentegetőzik (itt: 66-67, 116.), hogy az uralkodást nem úgy kell érteni, mikor fog ez az önkritika nélküli átértelmezés eljutni a köztudatba? Az önkritika az enciklikának nagyon gyenge oldala, különösen a tudományokkal való párbeszédben (199-201.) kritikátlanul eltekint a sok kártékony vallási szövegtől. A politikát és a gazdaságot hibáztatja, magát sose, tipikus politikus szöveg. Pl. 169, az ENSZ Rio+20 zárónyilatkozat “terjedelmes és hatástalan”, nem teszi hozzá hogy épp a Vatikán Állam mennyire akadályozza az ENSZ munkáját sok évtizede.

Nem is beszélve arról, hogy a szaporodás “parancsa” továbbra is tabu (ld. 50. pont). A szaporodjatok szükségképpen vezet az uralkodáshoz. A szavak képmutató átértelmezésétől ez nem változik meg, csak az egész mondat megtagadásától! Ez a mondat nem antropocentrikus, hiszen nem humánus, hanem humániás! A német nyúltenyésztők egyesületének elnöke tiltakozott a fülöp-szigeteki úton elhangzott pápai mondat ellen (“a katolikusoknak nem kell úgy szaporodniuk mint a nyulaknak”), mert a nyúltenyésztők soha nem vetemednének a szaporodás olyan túlerőltetésére, hogy az anyanyulak és a kicsinyek tömegesen pusztuljanak közben, mint az embereknél!

III. Zöldmozgalmi szempont: nem ismeri a tényeket, így a kecske sem lakik jól és a káposztaföld is tönkremegy.

A fogyasztáscsökkentés már a mai létszám mellett is csak teljes világnyomor árán oldhatná meg a Föld túlterheltségét.

a.) Ha a jómódú (OECD) országok lemennének a nem-OECD országok átlag ökolábnyom szintjére, a Föld már akkor is túl lenne terhelve.
A legszegényebb országok (közel másfél milliárd összlakossággal) is túlterhelik a területüket, mert túlszaporodtak.
Ecological_Footprint_Atlas_2010 (.pdf) (28-31. oldal)

b.) A fejenkénti ökolábnyom az utóbbi negyven évben csökken. A Föld nem a túlfogyasztásmiatt van egyre jobban túlterhelve, hanem mert a népességrobbanás miatt a fejenkénti biokapacitás rohamosan csökken.
World Cup footwork and Footprints: winners and losers

Jelenleg globálisan már csak 1,7 gha a fejenkénti biokapacitás, azaz a magyar átlag fele. Ha az enciklika víziója az osztozás és a Föld nem túlterhelése, akkor ez a magyar lakosságnak azt jelentené, hogy le kell menni a jelen szint felére és ide kell fogadni 3 millió ázsiait. Negyedszázad múlva (amikor már 9 milliárd lesz a létszám) már a jelen átlagszint harmadára kell lemenni és még további 2 millió ázsiait idefogadni.

Vajon a Vatikán lakossága teljesen más ökolábnyommal él, mint az olasz átlag? (ami 4 gha és ezzel kb. négyszeresen túlterheli a területét)
S a gyerektelen (ami a pápa szerint önzés!), szingli klérus a hatalmas plébániaépületekkel és az autóhasználattal vajon 1,7 gha alatt él?
A püspök leeretnekezett, amiért a képviselőtestület tagjaként a beruházás döntése előtt kimutattam, hogy a templomok padjainak villanyfűtése ökológiailag mennyire káros és nem hatékony, miközben soha nem járt még ilyen jóltáplált, egészséges és melegen öltözött nyáj a templomokba. A misék idején a templomok előtt autócsordák állnak.

Az osztozás szó egy újfajta háborút jelent a szaporodási verseny módszerével. Képzeljünk el egy ikerházat, amelynek egyik felében 1 gyermekes család él, a másik felében pedig sorra születnek a gyermekek. Jogosan követelné-e a sokgyerekes család, hogy az ikerháznak ne csak a fele legyen az övék, hanem a létszámmal arányosan egyre nagyobb része. Azaz az egy gyermekes család minden szomszédos szüléskor még kisebb lakrészre húzza össze magát. (Koszovóban is ezt történt, pár évtized alatt az albán kisebbségből meghatározó többség lett. A szaporodást erőltetők persze saját lányaik, asszonyaik és gyermekeik ellen követnek el folyamatos erőszakot.)

Pásztor-isten szaporítani akarja a nyáját, még annak szegénysége árán is. Állítólag szereti a szegényeket, de csak addig, amíg nem akarnak kiemelkedni a nyomorból. (A Föld túlterhelését épp a nyomorgó milliárdok szegénységből kiemelkedése okozza.) Az öko-enciklika úgy akarja védeni a Földet, hogy a túlszaporodás és világnyomor felé haladjunk. Az ökológia ürügyén továbbra is a siralomvölgyet prédikálja. Jézus Istene ezzel szemben a bőség és a minőség istene. A szegénység megoldható a Fogamzásgátlás Emberi Jogának (ENSZ, 1968) érvényesítésével.

IV. Az enciklika nem foglalkozhat a népesedéssel (kivéve az 50. pontot, ahol valótlanságokat állít), ezért kénytelen figyelmen kívül hagyni a tényeket és adatokat.

– Az 50. pontban elveszti a szellemi becsületességét, olyasmivel vitatkozik, amit senki nem állít. Éppen hogy ő az aki kizárja a másik területet, ezért visszahull rá, amit másokról mond, hogy nem néz szembe a problémákkal.

– Marx és Engels: “nemzetközi nyomás” (a burzsoázia még szaporodásában is korlátozni akarja a proletariátust – épp ellenkezőleg, tenészállatként szaporítja!), ahelyett hogy megkérdezné: Miért a jómódúak kiváltsága a fogamzásgátlás?

– A lakosság egyenlőtlen eloszlása? Százmilliókat akar népvándoroltatni? Európába, ahol duplája a népsűrűség a világátlagnak és több mint kétszeres a terület túlterheltsége?

– A 80 éves Maximosz pátriárka a II. V. Zsinaton: “Lássuk be hogy járatlanok vagyunk az élet e területén.” (A 61. pontot erre is alkalmazni kellene!) A klérus az egész életükben szexualitásukkal küszködő agglegények, gyerektelen szinglik szubkultúrája. Nem csak a család témában inkompetensek, de az interperszonalitás és a szerelmespár-isten megértése (ld. Teremtés, amit Jézus is idéz) is nehezebb nekik, a Szentléleknek is nehezebb dolga van, amikor egy pappal, püspökkel, pápával akar megértetni valamit.

Az enciklika számos állítása a szaporodásra is vonatkozik, de úgy tesz, mintha erre a területre nem lenne érvényes
24: a metán csak a permafrost kapcsán kerül elő
27-29: víz, gyerekhalandóság … – az okok közt sose merül föl a népesedés
30. stb.: jogok hangsúlyozásakor ez mindig kimarad
44: urbanizáció kárai
56: etikai hanyatlás (épp az egyházi erkölcsi tanításban is!)
68: kényes egyensúly az élőlények közt – hústömegből ma már csak 4% vadvilág (száz éve még 50% volt)
70: Káin Ábel, és Noé történet tanulságaiból a túlszaporodás kihagyva
115: a természet norma – ezt a szex céljában nem ismeri el, a fogamzásgátlásban viszont a tudománytalan értelmű természetest követeli.
226: (nyugdíj) aggodalmaskodás,
231 szeretet-civilizáció (szex-tiltással??), …
123: adósrabszolgaság – tenyészállat-rabszolgaság
155: testünk feletti uralom (különösen a termékenység nélküli, azaz emberi szexualitás elnyomása) – a természet feletti uralom
136: elővigyázatosság elve – népesedésben is kell, gyereket nem vállalni kell, hanem kiérdemelni!
Kirívóan hiányzik a jövő generációk iránti felelősség (pl. 159-162.), miközben a katolikus esküvő szövege a nemzés felelősségének felsőbb hatalmakra hárítására nevel (“elfogadod-e a gyermekeket, amelyekkel Isten megajándékoz.”..)

V. Női egyenjogúság

Az enciklika nem használja a lány, nő szavakat (kivéve az általános férfiak és nők szófordulatot). Sokat beszél a szegényekről, de az igazán szegények láthatatlanok számára.

Képzeljük el, hogy az USA Észak-Dél háborújában az északiak nem látták volna, hogy a Dél nem egységes, hanem két félből áll: rabszolgatartókból és rabszolgákból. Csak úgy győzhettek, hogy a Dél elnyomott felét föllázították. Ugyanez történt a jómódú országokban a XX. század közepén, a nők privát lázadása a fogamzásgátlásért.

“A mai fejlett országokban a fogamzásgátlás magánkezdeményezések segítségével jutott el a családokhoz (talán még a ‘felforgató tevékenység’ kifejezés sem lenne túlzás), mivel a lakosság viselkedésének e változása a hivatalos politika, az egyház, a közigazgatás, az iskola, a sajtó, az orvosi körök és a törvényhozás formájában megszervezett valamennyi társadalmi erő ellenállásába ütközött.

… az egyének ideológiai, vallási hovatartozástól függetlenül tömegesen lázadnak fel a fogamzásgátlást ellenző hivatalos politikák ellen … főként az iskolázottság és anyagi helyzet függvényében …

Valamennyi nyugati országban törvényeket hoztak a fogamzásgátlók hozzáférhetőségének megnehezítésére és tiltották árusításukat. Jó néhány országban mind a mai napig érvényben vannak ilyen törvények. …

A vallási vezetők hajlamosak ellenérzéssel fogadni az olyan gyakorlatot, amely felszabadítja az embereket “eleve elrendelt” sorsuk igája alól. Néha egyenesen bűnösnek bélyegzik a fogamzásgátlást. …

Az ENSZ számos szervezetében a kommunista és katolikus országok áldatlan szövetsége hosszú időn át meghiúsított minden gyakorlati és hatékony közelítést a szegény országok népesedésproblémájához…

Az utóbbi években csökkent a katolikusok és a kommunisták ellenállása a fogamzásgátlással szemben. Ennek oka kétségtelenül az, hogy a hatóságok hivatalos ellenőrzése dacára a fejlett országokban még híveik körében is gyorsan tért hódított a fogamzásgátlás… A fogamzásgátlási lehetőségek kulcsszerepe a szegénység elleni küzdelemben és a fejletlen országok demográfiai robbanása tarthatatlanná teszi a fogamzásgátlással szembeni ellenséges magatartást. …”

Gunnar Myrdal: Korunk kihívása a világszegénység (Gondolat kiadó, 1974) című hatszáz oldalas művéből. A szerző svéd egyetemi tanár, közgazdász, az ENSZ Gazdasági Bizottságának vezetője volt a hatvanas években. (Eredeti kiadás: The Challenge of World Poverty, Random House, New York, 1970.)

A patriarchális (noha I. János Pál szerint Isten legalább annyira anya is) és államként diktatórikus pápaság ma is támogatja a szegény világban a lányok és nők tenyészállat-rabszolgaságban tartását (48. ellenére), elsősorban a modern fogamzásgátlók használatának tiltásával! Természetesen ennek ellenére halad a nők felszabadítása, elsősorban olyan fogamzásgátlás módszerek segítségével, amiket el tudnak rejteni az elnyomó férfiak elől. Chád a világcsúcstartó, ott egy átlag férfi 6 és féllel több gyereket akar, mint egy átlag nő.

Világszerte elfojtják vagy elnémítják a nők jogait és érdekképviseletét. A következő évtizedben több mint 100 millió lány fog férjhez menni a 18. születésnapja előtt, néhányan közülük már 8-9 évesen. A fejlődő országokban a korai gyermekvállalás a nők 15-19 éves kora közötti halálának vagy megrokkanásának az egyik leggyakoribb oka. Legalább 350 millió nő számára még mindig nincs elérhető védekezési módszer. A világon élő 876 millió írástudatlan embernek a kétharmada nő, és annak a 115 millió, iskola nélkül felnövő gyermeknek a nagy része is kislány.

Az Amerikai Nemzetközi Fejlesztési Hivatal korábbi tisztviselője, Joseph Speidel írja: ha olyan antropológusokat kérdezünk, akik falvakban együtt élnek és dolgoznak szegényekkel, gyakran mondják, hogy az asszonyok rettegnek egy újabb terhességtől. Egyszerűen nem akarnak teherbe esni.

Az ENSZ Népesedési Alap legutóbbi tanulmánya és az Alan Guttmacher Intézet becslései szerint, ha minden nő részesülhetne a fogamzásgátlás eszközeiből, aki ezt igényelné, de eddig még nem jutott hozzá, az minden évben megelőzhetne: 23 millió nem tervezett születést, 22 millió abortuszt, 1,4 millió újszülöttkori elhalálozást, 142.000 terhességgel kapcsolatos halált, és azt, hogy évente 505.000 gyermek veszítse el édesanyját valamilyen terhességgel kapcsolatos megbetegedés miatt. (Emellett meggondolandóak azok a nem orvosi előnyök is, amelyeket nem lehet számokban kifejezni: a nők növekvő önbecsülése és döntési ereje, magasabb termelékenység és bevétel, az egy gyermekre jutó egészségügyi, táplálkozási és tanulmányi kiadások növekedése, magasabb megtakarítási és befektetési arányok, és nagyobb egyenlőség a nők és férfiak között.)

Ferenc pápa az enciklika 102. pontjában írja: “A technológia számtalan bajt orvosolt (…). Nem tehetjük meg, hogy ne ismerjük el és ne köszönjük meg az elért eredményeket, különösen az orvostudományban, a műszaki tudományok és az információközlés terén.” A 103. pontban írja, hogy a technika vívmányai nem csak hasznosak, de szépek is lehetnek, még egy felhőkarcoló vagy elektronikus zene is le tudja nyűgözni, de a modern fogamzásgátlókat sajnos nem említi.

Pedig a nyomorból való kiemelkedés alapja a fogamzásgátlás, ezt bizonyítja 103 ország utóbbi 60 évének elemzése (https://www.berlin-institut.org/fileadmin/user_upload/Afrika/Afrika-ungarisch-final.pdf ). James Grant, aki 15 éven keresztül volt az UNICEF igazgatója, úgy fogalmazott: “A fogamzásgátlás nagyobb jótétemény, több embernek és kevesebb költséggel, mint bármely egyéb technológia, ami az emberiség rendelkezésére áll.”

Az állandó gyermekszülés és -nevelés, amire rendszeresen kényszerítik a nőket sok társadalomban, megfosztja a nőket alapvető szabadságjogaiktól. A nők önérvényesítő képességének növelése (elsősorban a nők írás-olvasás tanulási és munkavállalási lehetőségeinek biztosítása és a nők tulajdonjogának elismerése) nagyon erősen csökkenti a termékenységi rátát. Az egy főre eső jövedelemnek alig van hatása a termékenységre, szemben azzal az éles különbséggel, amit a nők tanulása és gazdasági függetlensége okoz. A túl gyakori gyerekszülés és -nevelés leginkább a fiatal nők életét nyomorítja meg, akik sok társadalomban utódtermelő gépekké vannak lefokozva. A népességnövekedés problémájának megoldása azok szabadságjogainak bővítésén múlik, akiknek érdekeit legközvetlenebbül érinti a túl gyakori gyerekszülés és -nevelés, nevezetesen a fiatal nőkét. (Amartya Sen indiai közgazdász, Nobel-díj 1998.)

A 90-es években egy sor nemzetközi konferencia (1992 Riói Csúcs, 1994 Kairói Népesedési Konferencia, 1995 Pekingi Konf a Nőkről, 2000 ENSZ Millenniumi Csúcstalálkozó) taglalta a nemzetközi politika kérdései között a környezeti feladatokat, a fejlődést, a nyomort és a nők jogait. Az emberiség növekvő létszáma és a Föld eltartóképessége közti összefüggést egyre inkább a nemek közti kapcsolatok keretében tárgyalták. Mára már általános az egyetértés, hogy a modern családtervezés módszereinek biztosítása minél több nő és férfi számára alapvető, de nem elegendő. A nők lehetőségeinek, képességeinek és képviseletének kibontakoztatása központi szerepet tölt be a népesedés történetében. Sok tanulmány rávilágított, hogy a tanultabb nőknek kisebb és egészségesebb családjuk van, és gyermekeik nagyobb eséllyel törnek ki a nyomorból. Kevesebb a gyermekük a tehetősebb nőknek is, valamint azoknak, akik a saját életükről és testükről önálló döntéseket hozhatnak. Azok a nők is kevesebbet szülnek, akiknek lehetőségük van a házasságot és a gyermekvállalást tinédzserkoruk utánra halasztani, nem úgy, mint annak a még mindig sok millió lánynak, akiket már kamaszkorukban férjhez adnak. Évente 17 millió fiatalkorú lány szül, ebből 2 millió 14 éven aluli gyermeklány!

Nekünk is elemi érdekünk a családtervezés segítése a világban, különben jön a menekültáradat, a terrorizmus, a járvány, a környezetszennyezés, (a klímamegbolondulást sem lehet határokkal kivédeni), és elmennek a munkahelyeink oda, ahol igen olcsó az ember a túlkínálat miatt, és százmilliók éhbérért kénytelenek dolgozni.

VI. Kozmológia, a vallás megújulása, a tekintély-elv helyett fölzárkózása a tudományhoz

Az enciklika felemásan küzd a gondviselés-hiedelem ellen, amivel annyiszor találkoztunk az évtizedek során, miszerint Istennek az emberi faj a kedvence, a teremtés érte van, ezért úgyse hagyná, hogy igazán bajba kerüljön. Az enciklika megpróbálja az ökológiai válság végzetességét hangsúlyozni, de ugyanakkor a vak reményt is.

Noha 3 és fél évszázad után rehabilitálta a pápaság Galileit, máig is azt hiszi, hogy bizonyos metafizikai értelemben a Föld a világegyetem központja. Pedig ma már legalább annyit látunk a kozmoszból, hogy minden egyes ember minden egyes ujjára (a lábujjait is beleértve) jut egy galaxis, ujjanként legalább százmilliárd csillaggal. Még csak nemrég építettünk távcsövet az űrben, de máris többszáz exobolygót fedeztünk föl. Elenyésző a valószínűsége, hogy egyedüli értelmes lény lennénk egy egész tejútrendszerünknél legalább tíz nagyságrenddel nagyobb világegyetemben.

A gondviselés tana olyan teremtett világot feltételez, amelyet a kicsi ember nem tud megzavarni. Az enciklika vívódik a katasztrófa felismerése és a kötelező optimizmus közt, mert kozmológiailag elmaradott. Még mindig nem jutott túl a Galilei (s Darwin és Freud, ld. 81.) esetén: pedig a Föld nem a kozmosz középpontja, sőt nem is egyedüli és egyedi helye a teremtésnek, csupán egyetlen tanterem egy milliónyi tantermes kozmikus iskolában. Így fér össze a Teremtés isteni stabilitása a Föld szétbarmolhatóságával, térben.
Időben pedig úgy, hogy a Föld négy és fél milliárd éves történetében már 5 nagy kihalás volt, s ezt a hatodikat is egy pillanat (pár millió év – ha 24h 4,5 mrd év, akkor 1 perc 3 millió év) alatt kiheveri és a teremtés folytatódhat egy az embernél magasabb rendű fajjal. Persze lehet hogy az enciklika csak pedagógiai okokból hintázik a földi katasztrófa és földi remény közt.
Valójában az ökológiai katasztrófa a természet normál működési rendjébe tartozik: az ember sáskajárásként túlszaporodik, mindent fölél és elszennyez, majd tömegesen elpusztul – s az élet megy tovább a maga természetes rendje szerint!

Bizony lehetséges, hogy a Teremtő (aki egyáltalán nem azonos a katolikusok vagy a biblia vagy bármilyen más csoport és mitológia istenével!) engedi az emberi faj kihalását (aminek módja nem az elfogyás, hanem éppen a sáskajárás-jelleg). Sőt akár a Föld életre alkalmatlanná tételét is engedheti, bár az sokkal valószínűtlenebb, leráz minket magáról mint kutya a bolhát (ellentétben a 2. pont sóhajtozó nővér képével). Rengeteg hely lehet a kozmoszban, ahol értelmes fajok élnek és – ha esetleg valaki ragaszkodik hozzá – akár a megtestesülés is sokszor és sok helyen megtörténhetett.

Ezt elbaltáztátok! – mondta a Teremtő, amikor a pozícióharcban túlszaporodó, túlfegyverkező és túltermelő, túlfogyasztó, túlszennyező emberiség belefulladt saját mocskába a szétbarmolt Földön.
Az élet értelmét jól sejtő, személyiségükben fejlődő meghagyókat felsőbb osztályokba helyezte több százmilliárd galaxisának milliárdnyi élhető bolygójából álló kozmikus iskolájában.
A túlnépesedést és a versenyt politikai, gazdasági, katonai, vallási, nacionalista, klán, profit, függőség stb. érdekekből erőltetőket és egyéb gonoszokat javítóintézetbe rakta.
A Földet, e túlpörgetett mókuskereket szervizbe küldte nagyjavításra, a túl hamar a Földre rángatott gyermekeket visszatette az iskolai előkészítőbe, az olyan szülőket pedig, akikkel csak megtörtént a nemzés, osztályismétlésre kötelezte.
Ja, és a különféle vallási vezetőket és egyéb nevelőket, akik a termékenységet elvárásnak, a termékenység nélküli szerelmeskedést meg bűnösnek tanították, kisegítő iskolába utalta.