A tömegek szaporodásra kényszerítésének történelme 3/4

Miért pusztítja el magát az emberiség? Mert az elit az olcsó jóléte érdekében évezredek óta szolgagyártásra kényszeríti a tömegeket. Ezt a szaporodás-erőltetést, nőelnyomást dokumentálja megrázóan Silvia Federici könyve.                                                                                      A legtöbben akarnak maguknak alattvalókat, s a szegény nők és gyerekek vannak a társadalmi piramis alján, meg az állatok. A legbrutálisabb a jövendő gyermekek sorsa, nagy többségük szolgának születik.                    Csak egy kevés misztikus hallja már előre a sírásukat, s kérdezi: Igazán szeretnének itt és most megfoganni? Évezredekig legfőképp a nők, gyerekek, szegények tömegei szenvedtek a szolgagyártás civilizációjában, de mára kinőttük a Földet, így a népességrobbanás már az elit világát is összeomlasztja.
Az elit észheztérése, valamint a nők és a serdülők szabadságharca a tenyészállat sors ellen esélyt ad a felelős nemzés felé fejlődésre.

 

https://bocs.eu/oszinte-erkolcsi-felelosseggel/ https://bocs.cf/no-one-has-the-right-to-procreate/

A tömegek szaporodásra kényszerítésének történelme 1/4

A tömegek szaporodásra kényszerítésének történelme 2/4

A tömegek szaporodásra kényszerítésének történelme 4/4

A brutális földi evolúció nyomorúságos létrendje ritka kivételekkel méltatlan a továbbadásra. Élvezd hogy élsz, ha túl sok szenvedés okozása nélkül tudod, de ne nemzz gyermeket, csak ha nagyon magas rendű életet tudsz garantálni neki!

Silvia Federici: Caliban és a boszorkány – Nők, a test és az eredeti tőkefelhalmozás (2004) c. könyvéből részletek.

“Száz év sem telt el azóta, hogy Kolumbusz kikötött az amerikai kontinensen, de a gyarmatosítók álmai a munkaerő végtelen utánpótlásáról (visszhangozva a felfedezők becsléseit „a végtelen számú fáról” az amerikai erdőkben) összetörtek. Az európaiak halált hoztak Amerikába. A népességfogyás mértéke, mely a gyarmati invázió kezdetén a régiót érintette, változó volt, a tudósok azonban szinte egybehangzóan „amerikai holokauszt”-ról beszélnek.

David Stannard szerint a hódítás utáni században a populáció 75 millióval csökkent egész Dél-Amerikában, amely a népesség 95 százalékát jelenti[2] Hasonló becslést tesz Andre Gunder Frank is, aki így ír: „kicsivel több mint egy évszázad alatt az indián populáció 90 százalékkal csökkent, sőt 95 százalékkal Mexikóban, Peruban és néhány más térségben”.[3] Mexikóban a népesség „az 1519-ben mért 11 millióról 6.5 millióra esett vissza 1565-re, majd 2.5 millióra 1600-ra”.[4] 1580-ra „a betegség a spanyolok brutalitásával párosulva kiirtotta és elüldözte az Antillák, valamint Új Spanyolország (New Spain) alföldjének, Peru és a karibi partok népességének többségét[5], és nem sokkal később eltörölt a föld színéről még több embert Brazíliában.

Az egyház ezt a népirtást isteni büntetésnek tartotta az indiánok bestiális viselkedéséért”[6], ám gazdasági következményei sem voltak közömbösek.

A népességfogyásért az alacsony születési rátát kárhoztatták, valamint a szegények vonakodását a gyerekvállalástól. A 16. század végére a házasodási életkor minden társadalmi osztályban emelkedett, és az elhagyott gyermekek száma szintén nőni kezdett.

Ismeretesek az elöljárók sirámai, akik a pulpitusról vádolták meg az ifjakat, hogy azért nem házasodnak és sokasodnak, hogy ne hozzanak a világra több éhes szájat annál, mint amennyit etetni tudnak.

A boszorkányüldözés felerősödése és az új fegyelmező eszközök, melyeket az állam alkalmazott a szaporodás szabályozására, és hogy megtörje a nők saját reproduktív potenciálja feletti kontrollját…
Mikor csökkenni kezdett a népesség és megszületett az ideológia, amely hangsúlyozta a munkaerő központi szerepét a gazdaságban, súlyos büntetéseket vezettek be Európa törvénykönyveiben a „reproduktív bűnöket” elkövető nőkkel szemben.

A demográfiai krízis kísérő fejleménye, az expanzionista népesedési elmélet és a népességnövekedést népszerűsítő szabályzatok bevezetése jól dokumentált. Az az eszme, hogy a polgárok száma határozza meg egy nemzet gazdagságát, a 16. századra egyfajta társadalmi axiómává vált.

A protestánsok felértékelték a házasságot, a szexualitást és a nőket is reproduktív kapacitásuk miatt. A nőre „szükség van, hogy elhozza az emberi faj felemelkedését”, ismerte el Luther, utalva arra, hogy „akármilyen gyengék is, a nők birtokolnak egy erényt, mely mindent felülír: van méhük, és szülni tudnak”.[10] A népességnövekedés támogatása a merkantilizmus felemelkedésével ért el csúcsára, amely a nagy lakosságszámot tekintette a nemzeti jólét kulcsának.

A kíméletlen eszközök, melyeket a merkantilisták alkalmaztak az emberek munkára kényszerítésére, hozzájárultak rossz hírnevükhöz, mivel a legtöbb közgazdász fenn óhajtja tartani azt az illúziót, hogy a kapitalizmus inkább a szabadságot támogatja, mint a kényszerítést. A merkantilista osztály volt, amelyik kitalálta a dologházakat, vadászott a csavargókra, elszállította a bűnözőket az amerikai gyarmatokra, és befektetett a rabszolga-kereskedelembe, mialatt bizonygatta „a szegénység hasznosságát” és a lustaságról mint a társadalom betegségéről szónokolt.”

Simonyi I. Gyula

https://merce.hu/…/silvia-federici-nepessegcsokkenes…/