Téged is hülyítettek már ezzel a materialistán félreértelmezve milliószor idézett Gandhi mondattal? “A világ elég mindenki szükségleteire, de nem mohóságára.”1.
Teljesen hamis ezt pusztán az anyagiakra érteni. A mohóság Gandhinál az alattvalók szaporítását is jelenti! A szaporodást erőltető hatalmakon, vallásokon, ideológiákon felül a szülők is mohók, amikor felelőtlenül (szexuális mohóságban ügyetlenkedve) vagy önzően (a gyerekük munkaerő, időskori gondozó) nemzenek!
Gandhi nem egy tudatlan hőzöngő volt, s noha akkor még nem voltak pontos ökológiai adatok, sohasem gondolt olyan ostobaságot, hogy a világ erőforrásai elegendőek egy népességrobbanó emberiségnek, ha nem mohón fogyaszt (azaz világnyomorba süllyed).
India népessége azóta több mint négyszeresére robbant, így az egy főre jutó eltartóképesség csak kilencede a magyarországinak. Azaz rájuk zárult a szegénység csapda, már a jelenlegi szegénységük sem fenntartható! Noha egy átlagos indiainak az ökolábnyoma csak kb. negyede a magyar átlagnak, India lakossága mégis több mint háromszorosan túlterheli s így rohamosan lepusztítja a területét.
Tanulság: akik nem dolgoznak elsősorban a fogamzásgátlás emberi jogáért, hanem ezt a Gandhi mondatot materialistán idézgetve fogyasztás-csökkentésről papolnak, azok nem csak az ökológiához nem értenek, de szívük sincs (ill. fogalmuk sincs a szegénységről), hiszen a fogamzásgátlás elérhetősége a szegénységből kiemelkedés kulcsa.
———————–
A földi létrend, az evolúció, meglehetősen alacsony szintű, brutális:
– minden lénynek kényszerűen, valamint fájdalmasan a korlátokba ütközően szaporodnia kell,
– így állandóan ütköznie kell az erőforrások korlátaiba (szűkösség, …) és a vetélytársakba (harc, szenvedés, …), valamint saját teherbíróképességébe (sérülés, betegség, túlterheltség, …)
– törekednie kell különbözni, módosulni, mutálódni, hogy valahogy a vetélytársakat előzze, de a módosulások nagy része épp hogy pusztulásba, kiselejteződésbe visz,
– sok lénynek a túléléséhez, szaporodásához szenvedést kell okoznia, ölnie, csalnia kell,
– az evolúcióból kinövő, s arra elborzadva visszatekintő ember különösen szadistának látja, hogy az evolúció beleprogramozza az örök harcot még a párkapcsolatokba is, hiszen a gének sikeres terjesztésének női és férfi stratégiája egyaránt a félrelépés+féltékenység, azaz egymás becsapása és korlátozása egyszerre, továbbá mérhetetlen szenvedést okoz hogy a gyermekek teljesen kiszolgáltatottak a rokonságuknak ill. környezetüknek (így mire felnőnek, belemoshatnak az agyukba és reflexeikbe akár önpusztító függőségeket, vallást, kultúrát, társadalmi nyomást, legfőképp a szaporodás erőltetését),
– aztán az evolúció “hulljon a férgese” brutalitással szelektál, ráadásul a szenvedés iránti közömbösségre, könyörtelenségre is szelektál (aki nem tudja kiszorítani a pszichéjéből a földi élet borzalmasságát, az depressziós lesz, nem győztes),
– s ami kevés sikeresen fennmarad, az iszonyú mennyiségű kudarc, szenvedés vonaglásán, halál, pusztulás csonthalmain virágzik,
– de mi, akik egyelőre túléltünk, nem fogjuk fel az evolúció brutalitását, mert az elpusztult óriási többségnek már híre, tanulsága se marad fenn, mert a történelmet a győztesek írják, s a vonagló, szenvedő többségnek még a jajgatása sem hallatszik a győztesek üdvrivalgásában, a sikerért tülekedő kommunikációs ricsajban.
A szaporodást erőltető vallások az evolúciót (“természettörvényt”) imádják istenként? (Miközben akár tagadják is az evolúciót, nehogy lelepleződjön bálványimádásuk.)
Az evolúciónak nem számít, mennyi hullik el borzalmas szenvedések közepette, csak a legrátermettebbek számítanak, akik eljutnak a további szaporodásig.
A humánia a szaporodást erőlteti az életminőség rovására és szenvedés árán, a humánum ellenkezőleg.
.
A gén-evolúciót hiába előzte be a mém-evolúció (hiszen a viselkedés változása a mémek hatására sokkal gyorsabb a gének mutálódásainál), a kényszerű szaporodással ez is megfertőződött. Az a család, népcsoport jutott előnyhöz, amelyik jobban el tudta nyomni (mémekkel, vallással, szocializációval, erőszakkal) a lányait, nőit szülőgép sorba. Az evolúció feláldozza az egyént a fajért.
A nemzés körül a gondatlanság és az érdek táncol, de a zenét a gonoszság játssza, amely brutálisan hajtja végre a mém-világban is (közgondolkodás, társadalmi nyomás, jog, oktatás, szocializáció…) a gén-evolúció szaporodás erőltetését.
.
A brutális evolúcióban az élet általában nem szép. Azt, hogy szép, a szaporodást erőltetők próbálják elhitetni a tömegekkel. Különben az emberek nemigen akarnák továbbadni a nem szép életet. Márpedig a keveseknek éppen az teszi valamennyire széppé az életét, hogy sok szolgájuk van. Tehát sokaknak kell nem-szép életet élniük a kevesek szép életéhez.
S a szolgagyártás áldozatokat gyárt: nem elég hogy a születő gyerekek nagy többsége egész életében robotolni kényszerül a megélhetéséért, de még a Föld eltartóképessége is összeomlik alatta.
Az utóbbi évtizedekben tömegek tudtak följebb emelkedni a szegénységből, látszólag mindenki jól járt. Kik szenvedik el az árát? A gyermekek, a szegények, az élővilág és a jövő generációk. Ők a legkiszolgáltatottabbak, nem hallatszik a hangjuk, nem tudják megvédeni az érdekeiket.
Ugyanis nem csak a népességrobbanás emberi szolgaserege szolgálja a kevesek valamennyire szép életét, de géprabszolgák serege is. Ezek üzemanyagként a jövőt falják fel. Tönkreteszik a klímát, a talajokat, erdőket, vizeket, élővilágot, beszennyezik és megmérgezik a bioszférát.
Egy magasabb erkölcsiségű, humánus felhalás kb. így működhet:
– Felelős nemzés (ld. alább), így kevés utód, akiknek ez nem túlterheltség, hanem sok öröm, kevés szenvedés és szenvedés-okozás.
– Sokaknak sikerül élvezni az életet, de felelősen gondolkodnak, így nemzeni nem akarnak, mert tudják hogy valószínűleg az utódjuk már nem lesz ilyen szerencsés, hanem a szenvedők óriási többségébe süllyedhet. A jóság és az érdek e ponton összekapcsolódik: a childfree döntés szerencsére még élvezhetőbbé is teszi az életet, mint az “alattvalót nemzek magamnak” önzés.
– A nagy többségnek az élet nagyrészt szenvedés, ezért dehogyis nemzenének a szaporodást erőltető társadalmi nyomás, agy- és szívmosás nélkül. Százmilliók még ennek a nyomásnak is ellent tudnak állni, de brutálisan szülőgép sorba nyomják el őket, megfosztják a fogamzásgátlás emberi jogától, tudásától, eszközeitől. Az erkölcsösség ott kezdődik, hogy segítjük a tenyészállat sorba elnyomottak szabadságharcát, enyhítjük a fogamzásgátlás nélkülözését.
– Az emberi méltóság része, hogy az ember dönthessen földi élete befejezéséről is. Jézus is azt tanította, hogy készen kell állni a földi élet (bios) feladására a magasabb rendű élet (dzoé) megnyeréséhez. Ma is az emberek jelentős része követ el “öngyilkosságot”, de a szolgagyártó társadalom nem enged ilyen könnyen megszökni a szolgaságból, kilencvenvalahány százalékukat visszarántják (“megmentik”, hogy aztán többnyire újra küzdhessen a meghalásért). Az eutélia (jó célbaérés), eutanázia (jó halál) elfogadása elősegítheti, hogy a szegényeknek is legyen lehetőségük arra, ami ma még többnyire a gazdagok kiváltsága: jogilag és egészségügyileg biztosított saját döntéssel, megfelelő körülmények közt továbblépni.
Csak a nők dönthetnek arról, hogy akarnak-e, mikor és kitől teherbe esni. De csak a NEM-et mondhatják ki önállóan, az IGEN-t nem!
Senkinek sincs joga a nemzéshez anélkül, hogy a potenciális leendő gyermek jogait és szükségleteit ne teljesítené:
● jogát, hogy felelős döntésből foganjon meg, ne balesetként
● mégpedig jól felkészült pár döntéséből, akiknek érett a személyiségük és akik stabil szülői kapcsolatban nevelnek
● joga van szerető otthonhoz és közösséghez, társadalomhoz, élővilághoz (amelyek elbírják és nyújtani tudják az újabb személy rájuk terhelődő jogait és szükségleteit)
● kislétszámú korosztályhoz, amelyben minél kevesebb a szülei által nem akart, pszichésen sérült, nyomorúságos sorsú gyermek, ahol az ember ritka kincs, nem túltermelt, feláldozható szolga, s nem kell tömegekkel küzdenie az egyre szűkösebb vízért, földért, hajlékért, árnyékért…
● egészséges természethez, legalább egy évszázadig élhető Földhöz
● ahol megkapja a boldog élethez szükséges szellemi és anyagi erőforrásokat.
Tehát csak az nemz felelősen, aki segíti a fogamzásgátlást nélkülözőket!
A gyermek nem eszköz, hanem személy. Semmiféle nacionalista, vallási, gazdasági, politikai, családi, katonai, családi, párkapcsolati, pszichológiai, egyéni stb. érdekből nem szabad nemzeni, csakis a jövendő gyermek érdekében. Pl. akik a népességfogyáson pánikolnak, nem tekintik személynek a jövendő gyermekeket, csak eszköznek a mennyiségi céljaikhoz.
Senkinek nincs joga nemzeni! A legsúlyosabb döntés előtti meditáció:
Igazán szeretne egy gyermek nálunk és most megfoganni?
A férfi és a nő meztelen volt, mégse szégyenkeztek egymás előtt. De a fallosz ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett.
Ezt mondta a nőnek: „Valóban mondta Isten, hogy az állatok közül kiemelkedve most már nem élvezhetitek egymás testét?”
A nő így válaszolt: „Továbbra is élvezhetjük egymás testét, simogathatjuk, csókolgathatjuk, nyalogathatjuk, szopogathatjuk, összedughatjuk amink van. Isten csak a spermáról mondta: Ezentúl már ne engedjétek a hüvelybe, nehogy meghaljatok.”
Erre a fallosz így beszélt a nőhöz: „Semmi esetre sem fogtok durvábban meghalni, mint eddig, mint az állatok. Isten jól tudja, hogy szemetek már felnyílt, olyanok lettetek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat. Így ha ezután is a férfi spermája a hüvelyedbe jut, teremteni fogtok, uralkodni, dönteni életről és halálról. Isten azt akarja, hogy szaporodjatok és sokasodjatok, és uralkodjatok minden élőlényen a Földön.”
A nő tudta, hogy a fallosz élvezhető, tekintetre szép, és szerette orgazmuskor a hüvelyében érezni. Ezért nem vigyázott továbbra se, s a férfinak is azt mondta, szükségtelen az óvatoskodás. Így a sperma újra a hüvelyébe jutott és most már emberként teherbe esett.
De mivel már felnyílt a szemük, megrázta őket a szülővé válás súlyos felelőssége. Észrevették, hogy meztelenek és hogy olyanok lettek mint az istenek, ismernek jót és rosszat. Sokasodni tudnak, embert teremteni a Földre, s dönthetnek mely lényeket akarnak ezzel kiszorítani a létből. Amit eddig állati öntudatlansággal éltek meg, a nemzés, szenvedés, halál könyörtelen körforgását, az most már elborzasztotta őket. Megsejtették a szaporodás kényszerétől hajtott földi evolúció alacsony rendű brutalitását.
Fügefaleveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak. Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. A férfi és a nő elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen hívta a férfit és így szólt hozzá: „Hol vagy?” Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem.”
De ő így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Noha már feljebb emelkedtél az állati szintről, mégis a nő hüvelyébe ejakuláltál, amit megtiltottam?” A férfi így válaszolt: „A nő, akit mellém rendeltél, nem akart továbbra se vigyázni, azért tettem.” Az Úristen megkérdezte a nőt: „Mit tettél?” A nő így felelt: „A fallosz vezetett félre, azért tettem.”
Az Úristen így szólt a falloszhoz: „Mivel becsaptad az embert, az evolúciót hazudtad istennek, szaporodásra és uralkodásra biztattad, átkozott leszel, a túlnépesedés csapása a világra. Ellenkezést vetek közéd és a nő közé, ő a terhességtől rettegve húzódozik majd még az élvezkedéstől is. Nem fog bízni benned, és neked át kell verned, agymosással és erőszakkal tudod csak teherbe ejteni.”
A nőhöz pedig így szólt: „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz a férfi után, ő azonban, különösen ha már teherbe tudott ejteni, uralkodni fog rajtad.”
A férfinak ezt mondta: „Mivel folytattad az állati gondatlanságot a nővel együtt és a hüvelyébe ejakuláltál, jóllehet megtiltottam, a föld átkozott lesz a túlnépesedésetek miatt. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza. Nem érhettek el az Éden kertjébe, amíg az evolúció szaporodási kényszerével rajtatok uralkodó falloszodat emberi pénisszé, a gyönyör játékosává nem szelidíted.”
Azután így szólt az Úristen: „Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem egykönnyen fog lemondani a szaporodás pusztító hatalmáról. Lássuk, mennyi idő alatt ismeri föl a szaporodás kényszerétől hajtott földi evolúció brutális alacsonyrendűségét. Akkor majd újra tartózkodik a felelőtlen nemzéstől, megszakítja a nemzés-szenvedés-halál könyörtelen körforgását, kihal a Földről, felhal az Éden kertjébe.(Teremtés könyve 2-3 fejezet alapján)
Simonyi, Gyula I.
Gandhi előretekintő empátiával és őszinte erkölcsi felelősséggel annyira átitatott elgondolásaival szándékosan távol tartja magát attól a széles körben elterjedt születést pártoló érvtől, ami így hangzik: „Ha világra hozok egy gyermeket, akkor van esély arra, hogy az ő tettei révén a világ valamivel jobbá válik”. Ehelyett inkább a felelősséget hangsúlyozta, mikor így fogalmazott: „Mielőtt akárcsak gondolhatnánk is gyerekek nemzésére, azoknak, akik élnek, elő kell készíteniük a helyet ezeknek a gyerekeknek az érkezésére.” “Akkor lesz csak jogunk a nemzésre, amikor már meg tudjuk szüntetni az elkerülhető éhezést és betegséget. Nem leplezhetem az olvasó elől a szomorúságomat, amikor születésekről hallok Indiában.”
Sőt, továbbment. Gandhi antinatalista volt, vagyis ellenezte a gyermeknemzést. Pacifistaként ugyanis azt szerette volna, ha a világból eltűnik a háború és a rombolás, ám ezt csak az ember eltűnése mellett tudta elképzelni. Gandhi, levelében a következőt írta, Charles Freer Andrews (1871–1940) keresztény misszionáriusnak és társadalmi reformernek: „Ha méltó és önkéntes utat találnék a gyermeknemzés megállítására, még ha India a jelenlegi nyomorúságos állapotában marad is, már ma megtenném. Tudom, viszont, hogy ez lehetetlen.”
Mint az erőszakmentesség elvének (Ahimsa) támogatója, Gandhi nem helyeselte új emberek világrahozatalát, mondván mindannyian halálra vannak ítélve. Szerinte „Bármi olyannak a létrehozása, ami pusztulásra van ítélve, erőszakot tartalmaz.” Gandhi számára az emberi élet célja a Moksha elv érvényesítése, amely a reinkarnáción alapul, és mind a buddhizmusra, mint a hinduizmusra jellemző: véget vetni a nemzések, születések, elhalálozások és további születések sorozatának, amely egy végtelen láncot alkot. Persze a nemzéstől való tartózkodás elvének teljeskörű érvényesítése az emberiség kihalásához vezetne. Ám Gandhi hitte, ez igazából nem az emberiség pusztulását, hanem egy magasabb síkra lépését eredményezné.
“Egy igazi brahmacsári nem vágyik arra, hogy utódokat hozzon létre. Az egész világ egyetlen nagy család lesz számára, és minden törekvését az emberiség nyomorúságának enyhítésére fordítja.”
Forrás: Antinatalism – Gandhi’s Gait
.
Megszülettünk hirtelen,
egyikünk se kérte.
Kérve kérünk, szép jelen:
meg ne büntess érte.
Kérünk, kurta pillanat,
ne vess tűzre, lángra,
szép olajfa-lomb alatt
várhassunk halálra.
Hadd teljék az életünk
– mint lehet – szelíden,
gyolcsban zengjük énekünk,
nem csalános ingben.
.
