Megbántuk, hogy szülők lettünk: hatalmas jótett ezt nyíltan kimondani

„Azt mondták egy vasectomia után többé már nem lesznek gyerekeim. Képzeljétek el milyen sokk ért hazaérve, hogy még mindig ott voltak.” — „Szeretem a gyerekeimet, de inkább a nagynénjük, nagybátyjuk lennék. Képtelen vagyok jó szülő lenni, ettől mindannyian szenvedünk. Szörnyű hiba volt hogy belesodródtam a nemzésbe! Megbántam hogy szülő lettem!” — Az emberiség haladása főleg tapasztalatátadással történik. Amikor ez blokkolva van, pl. lehetetlen beszélni a baleset-teherbeesésekről, a megfontolatlan nemzésekről, akkor az ifjúság újra és újra ebbe a nyomorúságos csapdába kerül, az emberiség és az élővilág pedig tönkremegy a népességrobbanástól.

 

Ugye milyen vicces? Vagy inkább botránkoztató? Ki hajlandó belegondolni, hogy egy férfinak milyen teher lehet igavonó baromként eltartani egy családot? Nem is beszélve a nő terheiről – de hiába tologatják egymásra a terheket, mindketten túlterheltek!
Csak a tőkések, hatalmak járnak jól a népességrobbanással, hogy sok kiszolgáltatott olcsó szolgájuk katonájuk szülőgépük legyen.

Szerencsére ma már megtört az egyik legdurvább tabu: egyre többen kimondhatják, hogy „megbántam hogy szülő lettem„. A legtöbben hozzáteszik, hogy szeretik a gyerekeiket, de inkább nagynénijük, nagybácsijuk szeretnének lenni. A munka és a felelősség ugyanis a szülőké, a nagynénié, nagybácsié pedig a móka, kacagás, amennyi éppen jólesik (s aztán ott lehet hagyni a kölköket a szülőkre).

A demográfusok nagy talánya az, hogy míg az élővilágban az élelem bősége több szaporodáshoz vezet, az embernél miért csökken le a termékenység a jólétben.

Nagyon egyszerű: az evolúciós létrendben minden lénynek, állatnak, növénynek teljes erővel szaporodnia kell, különben eltűnik a süllyesztőben (a valaha létezett fajok 90 valahány százaléka már kihalt). Hulljon a férgese – ez az evolúció szelekciós mechanizmusa.

A kényszerű szaporodás így mindig nekifeszül az eltartóképesség korlátainak, azaz minden lénynek állandó szűkösséget jelent és harcot más fajokkal (sőt a saját faj más csoportjaival is).

Nos, évezredek óta a gyerek egyszerűen munkaerő, akit még etetni is alig kell: Indiában ma is a gyerekek harmada alultáplált, de a mai jóléti államok is az éheztetett gyerekek munkáján híztak meg (a rabszolgatartáson és gyarmatok kirablásán stb. felül, ld. https://bocs.eu/kannibal-kapitalizmus-nancy-fraser/ ).

„Az anyósom mindig azt mondta: »Minél több gyereked van, annál több kéz dolgozik a földeken.«” Saraswatira a környezete és a családja nyomást gyakoroltak, hogy folytassa a szüléseket. „Amikor abba akartam hagyni a teherbeesést, az anyósom ragaszkodott hozzá, hogy folytassam, és én nem tudtam ellenszegülni neki. Ha újrakezdhetném az egészet, kevesebb gyermekem lenne.” https://bocs.eu/a-legvilagjobbitobb-innovacio-a-nagy…/

Az álmoralizálók és álzöldek szerint a jólétben azért csökken a gyerekszám, mert inkább fogyasztani akarnak az emberek. De nem, a társadalmi versenyben a gyerek felnevelése sokkal több erőforrást igényel, így már kevesebb gyermeknél is nekifeszül az eltartóképesség korlátainak.

De mi változott meg? Miért volt a birodalmi évezredek során és ma is a szegény világban sikeres a társadalmi versenyben az, aki éheztette és dolgoztatta a gyerekeket? S miért az a sikeres a mai társadalmi versenyben, aki egészségesen táplálja, gyógyíttatja és taníttatja a gyerekét?

A kulcs a fosszilis energiabőségben kifejlődött gépesítés a XX. századtól: már nem ér annyit a fizikai emberi erő, hanem a gépeket és fegyvereket vezérlő tudás hatékonyabb.

De emberi jóérzéssel az evolúciós létrend „természetes” dzsungeltörvénye egyáltalán nem természetes, hanem brutális, alantas, embertelen. Ezért az emberré válásban magasabb szintre lépő ember fogamzásgátlással stb. szembeszegül az evolúciós kényszerekkel, ökológiai tágasságot teremt, minőségi életet a mennyiség helyett, békét és jólétet.

A termékenység csökkenése tehát dupla hatásnak köszönhető: egyrészt a fosszilis energiával hajtott társadalmi versenyben már kevesebb gyerek is nekifeszül az eltartóképességnek, másrészt egyre többen emelkednek ki az állati szintből és emberebbé válva szegülnek szembe az evolúció szaporodási kényszerével.

Noha mindenféle hatalmak ezredévek óta erőltetik a szaporodást hogy sok kiszolgáltatott olcsó szolgájuk katonájuk szülőgépük legyen, de a nők szabadságharca szerencsére megállíthatatlan.
https://bocs.eu/a-tomegek-szaporodasra-kenyszeritesenek…/

Gyula I. Simonyi