Ősi jövendők: Ladak tanításai a népességnövekedést megelőző nem-monogám családformákról
A többférjűség kulcsszerepet játszott abban, hogy Ladakban az évszázadok során stabil maradt a népesség, ezért a szolgagyártást erőltető hatalmak betiltották. Pedig ez a stabilitás az alapja a környezeti egyensúlynak és társadalmi harmóniának. A környezettel való egyensúly fenntartásában alapvetően fontos tényező a népességnövekedés elkerülése. Így a társadalmi feszültségek is csökkennek, és alig merül fel a túlélésért folytatott harc és verseny.
„Dolma házassága Ladakban megszokott módon többférjű; Angchuk öccsével, Angdusszal is házasságot kötött. A harmadik fivér azonban nőtlenséget fogadott – szerzetes a tongdei kolostorban. Hallottam olyan esetekről, amikor a harmadik testvér is csatlakozott a házassághoz, de ez azért ritka.
Mivel Angchuk az idősebb, ő a ház feje és az első férj. Ő a „főnök”, bár a hierarchia nem túl merev, és a helyzetek többségéből ez nem is derül ki. Dolma többé-kevésbé ugyanúgy bánik a férjeivel, mindkettőjüket atchónak, azaz bátyámnak szólítja, és egyikükkel sem kivételez.
Gyakran meglátogattam őket, ha Tongdéban jártam, és elég jól megismertem Dolmát. Órákon át üldögéltünk együtt, és a zanskari meg a nyugati életmód közötti különbségekről beszélgettünk. Engem nagyon érdekelt a többférjűség érzelmi háttere.
Milyen érzés, hogy egynél több férje van? – kérdeztem. Jobban szereti egyiket a másikánál?
Először szégyenlősen reagált, minthogy a férj és feleség között lévő szeretetet Ladakban nem mutatják ki nyíltan. Ritka látvány az egymás kezét fogó pár, csókolózás pedig elő sem fordulhat.
– Angdus kedvesebb – mondta aztán szégyenlősen –, de én mindkettejükhöz közel állok. – Nem használta a szeretem szót, a ladaki nyelvben ugyanis nem létezik olyan szó, mely kifejezné a mi nyugati elképzelésünket egy kizárólagos, szenvedélyes, romantikus kapcsolatról.
Amikor Angchukkal és Angdusszal beszélgettem Dolmához fűződő kapcsolatukról, kicsit ők is zavarban voltak, különösen, amikor a szex került szóba. Felváltva aludtak Dolmával, Angchuk azonban többet, mivel Angdus sok időt töltött távol, kereskedőútjain. De – mondták olyan hahotázás közepette, hogy nem tudom eldönteni igaz-e vagy sem – néha előfordul, hogy mindhárman együtt alszanak, Dolma középen.
Bár nyilvánosan nem szívesen mutatják ki egymás iránti érzéseiket, a ladakiak távolról sem aszexuálisok; úgy tűnik, el sem nyomják és túl sem hangsúlyozzák a szexet. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatot nem bátorítják, de hozzáállásukra inkább az „előfordul ilyesmi” jellemző.
A törvényen kívüli gyerekek anyját nem veti ki a közösség, sőt, ami azt illeti, szigorúbb megítélés alá esik, ha valaki kijön a sodrából. Az egyik legsúlyosabb sértés, amit egy ladaki fejéhez vághatnak az, hogy schon chan – aki könnyen haragra gerjed.
Angchuk Dava, az az egyetemista, aki népmesék fordításában segített, elmagyarázta, milyen rossz, ha a felszarvazott férj jelenetet csinál. – Nézze, ha dühös lenne, és szörnyű hűhót csapna, az ő viselkedését ítélnék el keményebben, nem az asszonyét.
A többférjűség kulcsszerepet játszott abban, hogy Ladakban az évszázadok során viszonylag stabil maradt a népesség. És úgy vélem, ez a stabilitás szolgáltatott alapot a környezeti egyensúly és a társadalmi harmónia kialakulásához is. Ha ez utóbbi vonatkozásában talán nem annyira meghatározó is a kapcsolat, az teljességgel világos, hogy a környezettel való egyensúly fenntartásában milyen fontos tényező a népességkontroll.
Mindazonáltal az is valószínűnek tűnik, hogy ha egy embercsoport fennmaradása behatárolt forrásoktól függ, a társadalmi feszültségek is csökkennek, ha a népesség nemzedékről nemzedékre állandó. Ilyen körülmények között nyilvánvalóan alig merül fel a túlélésért folytatott harc és verseny.
Ladakban a férfiak és nők aránya nagyjából egyenlő, ha tehát vannak férfiak, akiknek közös feleségük van, akkor olyan nők is vannak, akik nem mennek férjhez. Kevesebb férjes asszony pedig kevesebb gyereket jelent.
Azok a nők, akik nem mennek férjhez, apácának állnak, és ami azt illeti, igen nagyszámú férfi sem nősül meg; általában a fiatalabb fivérek közül egy vagy több is szerzetes lesz. A többférjűség tehát kéz a kézben jár a tibeti buddhizmus kolostorkultúrájával.
Minthogy 1942 óta illegális is, a többférjűség Ladakba érkezésemkor már sokkal ritkábban fordult elő, mint a múltban. Nehéz lenne megítélni, milyen mértékben csökkent, minthogy azt sem tudni pontosan, mennyire volt elterjedt. Ahhoz mindenesetre elég általános volt, hogy jelentősen befolyásolja a népességszám szinten tartását.
Érdekes, hogy bár a többférjűség a kedvelt házasságforma, korántsem az egyetlen: poligámia és monogámia úgyszintén létezik. Ez a szokatlan helyzet minden bizonnyal a szűkös forrásokhoz való tökéletes alkalmazkodást tükrözi. Ha a társadalmi kapcsolatokat rugalmasan kezelik, a földdel való kapcsolatuk is optimális maradhat. Más szavakkal: minden családnak szabadságában áll, hogy nemzedékről nemzedékre eldöntse, milyen házasodási arány felel meg a rendelkezésre álló föld, a leszármazottak, a potenciális partnerek és más tényezők együttesének.
Többnejűségre általában akkor kerül sor, ha egy nő gyermektelen. Ebben az esetben egy másik nő, általában az első feleség húga házasodik be a családba. Persze, előfordulhatnak más okok is.
Deskit és Angmo esetében például, akiket Zanskarban ismertem meg, egészen más volt a helyzet. Deskit már jó pár gyereket szült férjének, Namgyalnak, amikor feltűnt Angmo, akivel Deskit semmilyen rokoni kapcsolatban nem állt. Namgyalnak kapcsolata volt vele, és amikor Angmo terhes lett, a férfi bejelentette, hogy szeretné, ha ő és a kisbaba is a házukba jönnének, Deskit pedig második feleségként bánna Angmóval.
Kérdeztem Deskittől, hogy érezte magát, tetszett-e neki az ötlet,hogy Angmo is velük fog lakni. – Nem – mondta. – Először egyáltalán nem örültem neki, nagyon felkavart. De Namgyal és Angmo annyira akarták, hogy mind együtt éljünk, hogy végül azt gondoltam: – Chi Choen? (Mi értelme – ellenkezni?) Végül is, lehetünk mind boldogok.
És ma, több mint tizenkét éve, mind békében élnek. Angmo úgy emlékszik vissza, hogy Deskit az első pillanattól kezdve barátságosan viselkedett vele. – Soha nem veszekedtünk – mesélte. – Egyszer-egyszer kicsit bosszankodtunk Namgyal miatt – néha nagyon lusta tud lenni, és rá kell vennünk, hogy dolgozzon; de mi ketten a tizenkét év alatt egyszer sem veszekedtünk.
A hagyományos ladaki társadalomban a nők pozíciója igen erős, és azzal, hogy Deskit elfogadta Angmót, a legkevésbé sem került megalázó helyzetbe.
Közvetlen szomszédaiknál például épp a fordítottja volt a felállás: ott Norbunak és öccsének, Cevangnak volt egy felesége, Palmo. Cevangnak volt egy boltja Lehben, és sok időt töltött távol otthonától, Tongdétól. Amikor azonban hazajött, Norbu gyakran ünnepséget szervezett a tiszteletére, és ilyenkor Palmo is vele aludt.
De bármely változatos lett légyen is a házassági rendszer, a földbirtoklás hagyományát érintetlenül hagyták: a föld öröklésének rendszerét szabályozó elv szerint osztatlanul, egy darabban tartják, és elkerülik, hogy egyre kisebb részekre darabolják. Bármi történjen is, bármilyen felállásban szülessenek is gyerekek, a földet egyvalaki örökli. Akkor is ez a helyzet, ha nincs a családban gyermek; ilyenkor örökbe fogadnak valakit.
A családi birtokot formálisan általában az elsőszülött fiú örökli, de mivel a földet sem eladni, sem venni nem lehet, és magántulajdona sem létezik abban az értelemben, ahogy nyugaton, inkább egyfajta őrzőjévé válik. Ha a családban nincs fiúgyermek, vagy más körülmények úgy kívánják, mindent a legidősebb lány örököl, és az ő férje lesz a magpa, akit azonban személy szerint nem illetnek meg a tulajdonosi jogok.
Mára a kisebb család – szülők és gyerekek – nyugati mintája lett a norma, a ladakiak pedig kezdik szégyelleni magukat a hagyományos többférjűség gyakorlata miatt.
Ahogy a fiatalok elutasítják a régi családi szerkezetet a monogámia kedvéért, a népszaporulat jelentősen emelkedik. Ugyanakkor a kolostori élet is elveszíti vonzerejét, a szerzetesek és szerzetesnők száma pedig rohamosan csökken, ami szintén hozzájárul a népesség növekedéséhez.
Érdekes, hogy sok ladaki a modern demokrácia hajnalához kapcsolja a születési mutatók emelkedését. – A hatalom végeredményben szavazatok kérdése, a modern szektorban minél nagyobb csoporthoz tartozik valaki, annál nagyobb eséllyel érvényesítheti érdekeit a politikában.
E gondolkodásmód szerint a világ legnagyobb problémája jelenleg a nyomor és a túlnépesedés, amelynek gyógyírja és megoldása a gazdasági fejlődés. Az igazság azonban az, hogy bár ezek a problémák valóban alapvetőek és súlyosak, nagymértékben a konvencionális fejlesztés termékei.
A „fejlesztés” által támogatott városiasodás és iparosodás, a mezőgazdaság és a vidék következetes elhanyagolásával párosítva példátlan mértékű, súlyos szegénységet teremtett.
Ladakban szerzett tapasztalataim szerint számos gazdasági és pszichológiai kényszer gyakorolt hatást a népesség szaporodására, az elsődleges ok mégis a helyi erőforrásokkal és a földdel fennálló közvetlen kapcsolat elszakítása volt.
Ami azt illeti, a demográfusok is elismerik, hogy a népességrobbanásra a modern világgal kialakuló kapcsolatok után került sor.
A hagyományos életben az emberek tudatában voltak korlátozott forrásaiknak és saját felelősségüknek. Hallottam, hogy az öregek így beszéltek:
– Ugyan mi történne velünk, ha nekilátnánk feldarabolni a földjeinket és ész nélkül szaporodnánk? Ez sosem működne.
Az új gazdaság azonban elvágja az embereket a földtől. A fizetett munka a városban van, ahol nem látszik a föld és a víz, melyektől életük függött.
A falvakban az emberek a saját szemükkel láthatták, hány éhes szájat képes etetni egy földdarab. Egy adott területen ennyi terem, így mindenki tudta, mennyire fontos a népesség számának szinten tartása.
https://www.osijovendok.sterngabi.hu/konyvismerteto.php
