Szent Onan életét áldozta a fogamzásgátlás emberi jogáért

Szentté kellene avatni Onant, mert életét áldozta a fogamzásgátlás emberi jogáért.

A történetét (Teremtés 38,8-10) megírók Onan halálát azzal magyarázták, hogy talán valamiféle szaporodást-erőltető istennek nem tetszhetett, hogy megszakított közösülést alkalmazott.

Már akkor is érezték az emberek, hogy a szaporodás miatt a tulajdonukban lévő föld elaprózódik, az egy főre jutó eltartóképesség csökken. Onan nem volt hajlandó egy újabb gyermeket belerángatni a létharcba. Ezért a szaporodásban más klánokkal versenyezni kényszerülő családja, klánja negatív példának állította be.

A megszakított közösülés a modern fogamzásgátlás elérhetetlensége miatt sajnos még ma is általánosan használt fogamzásgátlási módszer.

Ráadásul a bibliát félreértők az önkielégítést nevezik sok évszázada onanizálásnak. Így a maszturbáció is bekerült a szexet övező tengernyi halálosnak kikiáltott bűn közé.

Onan a nők jogaiért is ellenszegült a nőket tenyészállatnak tekintető vallásnak. Hiszen még a megözvegyülés se mentette meg a nőket a teherbeesés kényszerétől: halott férjük testvérének kellett alávetniük magukat, hogy utódot csináljanak halott férjüknek (valójában a klánnak, törzsnek).

Festmény: Juda et Thamar (Horace Vernet 1789-1863, Paris)
Júdát, a meghalt Er és Onan apját később megtévesztette két fiától is gyermektelenül megözvegyült menye. Prostinak álcázva magát elcsábította és teherbe esett tőle, hogy végre az anyák magasabb státuszába kerüljön. A nőket tenyészállat sorba elnyomó társadalmakban egy özvegy, akinek még fia sincs, még kiszolgáltatottabb. Júda azon egy alkalom után soha többé nem feküdt le Támárral.

A megszakított közösülést (ami a foganás előtt van) az abortusszal (ami a foganás után van) együtt ítéli el a fogamzásgátlást tiltó pápai enciklika. E kettő összekeverése általános téveszme:
„mindenképp vissza kell utasítanunk a már megkezdett nemi aktus direkt megszakítását, s méginkább a közvetlen abortuszt (még akkor is, ha gyógyítás céljából történt), mint a gyermekek számának törvényes szabályozási módját. (Cathecismus Romanus. i. h. – Casti connubii enciklika – GS 51)” (Humanae Vitae enciklika, 8.)

A Katolikus Egyház Katekizmusa máig is a szaporodást több ezer éve erőltető elnyomó rendszereket kiszolgáló ideológia:
„2366 „minden házastársi aktusnak természete szerint (per se) az emberi élet továbbadására rendeltnek kell maradnia.”
2370 önmagában rossz „minden olyan cselekedet, mely — akár a házassági aktust megelőzően, akár annak végrehajtása közben, akár természetes következményeinek kibontakozása közben — célként vagy eszközként szándékosan megakadályozza az élet továbbadását”.
2396 A tisztasággal súlyosan ellenkező bűnök között meg kell neveznünk a maszturbációt, a paráznaságot, a pornográfiát és a homoszexuális cselekedeteket.
2399 A születésszabályozás a felelős atyaság és anyaság része. A házastársak szándékának helyessége nem igazolja erkölcsileg elfogadhatatlan eszközök használatát (például a közvetlen sterilizációt vagy a fogamzásgátlást).

Simonyi, Gyula I.