Ajánlás: Kötelező olvasmány mindazok részére, akik megtapasztalták, hogy a globális felmelegedés, a klímaváltozás kiváltó oka és legfőképpen a megoldása a közvélemény számára nem egyértelmű. Emiatt a civilizációnk kudarcsorozata elindult, látható jelei vannak világszerte. Eszét vesztett, semmire nem támaszkodó felnőtt társadalmak döntéshozói, a tudósok által megállapított tények figyelmen kívül hagyásával irányítják az emberiséget.

A szerző, Simonyi I. Gyula a legrégebbi, most már több mint 45 évre visszatekintő környezetvédelmi mozgalom vezetője, aki hozzá mert nyúlni a kényes témához, és a nemzetközi porondon is ismertté vált. Felvállalta, és megtanulta tűrni az alaptalan kritikát. Az alábbiakban olvashatóak a 2010-ben vele készült riport részletei., tényekre alapuló összefoglalás közérthető nyelven, melyben található állítások bizonyítottak, és sorra jelennek meg nemzetközi tudományos tanulmányok, melyek alátámasztják az elhangzottakat. A teljes riport itt tekinthető meg.

A téma tabu volta miatt lassan esik le a tantusz az embereknek. Ez egyfelől érthető, mert a környezetvédelem ezen területe nem mindenki számára vonzó, és egyébként is kényes téma, legalábbis a sok tévhit miatt. Ugyanakkor a döntéshozóknak kötelességük megismerni a valóságot, hiszen ők irányítják az emberiség hajóját, és ha az odavész, mindannyian együtt pusztulunk el.

Mivel is zárhatnám soraimat, ha nem a legfontosabb állítással, melyet őszintén ajánlok a nagy bajt érezve sorra alapuló zöldmozgalmak vezetőinek figyelmébe:
A zöldmozgalomnak is értenie kell a túlnépesedést, támogatnia a fogamzásgátlás evolúciós ugrását: enélkül nyomort hirdet.

Rampasek László

A zöld színe | Bocs Alapítvány | Képen: Simonyi Gyula előad

„Valójában a BOCS nemcsak civil szervezet, hanem „think tank”, „agytröszt”, egy kis mozgalmi kutatóintézet. A zöldmozgalomban sok aranyos ember agyondolgozza magát, és nem jut ideje arra, hogy képezze magát.”

 „Az állati szaporodási ösztön állati sorsba taszítja az emberiséget. Az emberré válás evolúciós folyamatának mai lépcsője, leckéje éppen a nemzőképesség humanizálása.”

„Elképesztő, hogy ha erről beszélek, az agyakat gyakran elborítja az indulat, és hihetetlen tájékozatlanság derül ki.”

Egy ökofilozófiai konferencián előadtam a Hatodik nagy kihalás című tanulmányomat, ami az Ökotájban jelent meg 2009-ben. Ha sok zöld elolvasná, slágertémává lenne a népesedés. Kajner Péter írta róla, hogy „ez a legholisztikusabb és legvilágosabb írás, amit valaha olvastam, ami megérteti velünk az ökológiai válság lényegét”.

„Számomra a környezetvédelem soha nem azt jelentette, hogy tegyünk szűrőt a kéményekre. A csővégi megoldások nem elegendők. Meg kell előzni a bajokat, s az egyetlen igazi megelőzés a fogamzásgátlás: nem lenne szabad erőltetett ütemben, a párok számára balesetként rángatni le a túlzsúfolt Földre másodpercenként két gyermeklelket. Aki már idekerült, az megpróbál kimászni a szegénységből, kiharcolja, kikaparja a maga részét a Föld roncsaiból.”

„Azt hiszem, a világot inkább a reálfolyamatok mozgatják, nem az emberi mohóság. Ma vagy agyondolgozza magát valaki, vagy nem kap állást. Az emberiség annyira túlnépesedett, hogy csak iszonyú sok robottal és egymással kegyetlenül versenyezve tudja kipréselni a Földből a megélhetését, s ezzel szét is barmolja az egyetlen éltető otthonát.”

„A zöldmozgalomban is és általában a civil szférában két tábor van. Az egyik moralizál és nevel, azt mondja, hogy az embereknek kellene megváltozniuk. A másik a struktúrákra és a politikára koncentrál, és azt mondja, az emberek csak sodródnak, tehát nem ők a hibásak és nem rajtuk múlik a változás, hanem a döntéshozókon. A BOCS összefogja a kettőt.”

A saját életünkben egyszerűen el kell kerülni a tíz időcsapdát. Sok ember valamikor még éretlenül és átgondolatlanul hoz meg nagy horderejű döntéseket, és csak évek múlva derül ki, hogy mit rontott el. Ezek az időcsapdák, mert nem látszik egyből, hogy milyen veszélyek leselkednek ránk.

A véletlen gyermeknemzés időcsapdája a legsúlyosabb […] Amikor a gyerek a szülőt túlzottan megterheli, nem öröm, hanem kötelesség és az életminőség rombolója, akkor a gyereknek is sokkal jobb lenne, ha később, felkészültebb szülőkhöz, kevésbé túlterhelt Földre foganhatna meg. Épp ezért kell az ifjúsággal foglalkozni, felhívni a figyelmüket az időcsapdákra, és segíteni őket abban, hogy minél érettebben hozzák meg a fontos döntéseiket.”

A családtervezést az ENSZ 1968-ban az emberi jogok közé sorolta. Ez azt jelenti, hogy gyermekeinek a számát és a születésük közt eltelő időt minden párnak saját joga és felelőssége eldönteni. Nem az a baj, hogy némelyeknek sok gyermekük van, másoknak meg egy se. A BOCS üzenete elsősorban az, hogy azt az évi százmilliónyi nem kívánt foganást kellene elkerülni, ami a párok számára baleset. Az a szlogenünk, hogy képzelj el egy világot, ahol csak szerelmes, felkészült párok nemzenek gyereket jól informált, felelős döntéssel.”

A „gyermekvállalás” szó téves filozófiát tükröz, és mélyen sérti a jövő generációk jogait. Mintha valahol a gyermeklelkek sorban állnának, hogy valaki végre vállalja már őket és lejöhessenek a Földre! Ezzel szemben sokuk inkább rémülten kapaszkodik, és másodpercenként kettő-három balesetként zuhan le a Földre”

„Minden gyermeknek joga, hogy kívánt, mégpedig önmagáért kívánt gyermekként foganjon meg, szerelmes, felkészült párhoz.

„Gyermeket nem vállalni kell, hanem kiérdemelni!”

„Ne úgy kérdezzünk: akarunk-e gyereket, hanem úgy, hogy igazán szeretne-e egy gyermek hozzánk és most megfoganni.”

„Nem roskadozna a Föld, ha a serdülők megfelelő szexuális felvilágosítást, nevelést és fogamzásgátlási lehetőségeket kapnának. A serdülők szándékos tudatlanságban tartása, a szex téma tabuvá tétele a történelemben sokszor szolgált arra, hogy mire észbe kapnának, már annyi gyerekük legyen, amennyit józan előrelátással sose akartak volna.”

„A csónaknak az önök felé eső vége süllyed” – mondják a jómódú országok a szegényeknek. Pedig a globalizáció egyre jobban kiegyenlíti a különbségeket: a szegény országokban egyre nő a társadalmi piramis jómódú része, a gazdag országokban pedig egyre többen szegényednek el. Indiában közel másfélszáz millió ember él már európai szinten, míg Európában egyre nő a munkanélküliség. A globalizálódott munkaerőpiacon az alkupozíciónk egyre gyengül. Kinek kell a drága magyar és európai munkaerő, amikor a munkahelyeink elmehetnek oda, ahol százmilliók könyörögnek a gyárkapuk előtt, hogy valaki zsákmányolja már ki őket? Évente nyolcvanmillióval vagyunk többen. Márpedig amiből túltermelés van, az egyre olcsóbb, ez a piac törvénye. Az ember értéke a nullához közelít, ahogy Stanislav Lem fogalmazta egyik túlnépesedés esszéjében.

„Ami pedig a politikát illeti, Magyarországnak egyik legalapvetőbb nemzeti érdeke a családtervezés emberi jogának biztosítása szerte a világon. A magyar demográfi ai és nyugdíjhelyzetet is a globális népességrobbanás határozza meg, nem a hazai szülések száma. Állítólag kevés gyermek születik – de annak a kevésnek se jut munkahely.”

„Ha Európában több gyermek születne, a munkanélküliek serege szaporodna még gyorsabban. Ez egy „mindenki veszít” helyzet. Mi elveszítjük a munkahelyeinket, a szegény világban nő a nyomor és az erőszak – és mindenki elveszíti a normális klímát, az élhető Földet, a közbiztonságot, a békét, a víz, az élelmiszer és az energia ára mindenhol az egekbe szökik. […] „Mindenki nyer” helyzet lenne a családtervezési lehetőségek biztosítása mindenhol a világon (itthon is!).

A zöldek többsége sem érti a népességrobbanás mindent meghatározó jelentőségét. Sok jó szándékú, lelkes mozgalmárnak a szegénység elleni küzdelemben, a szociális, az  esélyegyenlőségi, az emberi jogi, a béke, a vallási, a nemzetközi fejlesztési témákban még sok információra, önképzésre lenne szüksége, hogy kiszabaduljon az évezredes agymosásból.”

„Bárhol bármilyen zöld és nem zöld tevékenységnek kísérőjelensége kell legyen az évi százmilliónyi balesetnemzés megelőzése, mert enélkül a tevékenység eredménye kerül veszélybe.”

„Az OT-kon kezdettől ott vagyunk, szekciót szervezünk, a BOCS nyakig benne van a magyar zöldmozgalomban, de nagyon keveseket érdekel a globális helyzetkép.”

„Egy civil zöldnek globálisan kellene gondolkodnia, és felismernie, hogy a népességrobbanás közepette csupán szélmalomharcot vív, állandó visszavonulásokkal és kudarcokkal.”

„A mi helyi problémáink csak a homokszemek. Először tegyük a tálba a nagy köveket, aztán a kavicsokat…”

Az a baj, hogy a zöldmozgalom csapdában vergődik. A nyomort hirdeti – legalábbis ennyit ért belőle a közvélemény. […] Ha ránéznének az ökolábnyom számítására, rádöbbennének arra, hogy a nyomort hirdethetik. […] A zöldmozgalom nem számol? Benne vannak a maguk kis küzdelmeiben, és állandó vereségre vannak ítélve, amíg a népességrobbanás tart.

„[A zöld mozgalomról:] Homokvárakat építgetünk a tengerparton, miközben jön a cunami.”

„Mi is csináltuk mindazt a lassan négy évtized alatt, amit mások, csak mi sokoldalúan és rugalmasan, egyre fontosabb kérdésekre koncentrálva. Ez vezetett a mai fókuszunkhoz.”

„A 37 év során valóban számtalan zöldüggyel foglalkoztunk. De mert a népesedés a legnagyobb hatású környezeti tényező és ehhez nem ért senki, egyre jobban erre kell koncentrálnunk.”

 „A statisztikák azt mutatják, hogy ha a szegény országokban egy lány írniolvasni-számolni megtanul, tehát egy alsó tagozatot elvégez, akkor az élete során már csak feleannyi gyereke születik, mint egy írástudatlannak. Ha leérettségizik, akkor már csak harmadannyi gyereke születik.”

„A leghatékonyabb zöld cselekvés családtervezést tanítani az USA-ban. A Worldwatch Institute nemrég utalt egy felmérésre, mely szerint ott is a foganások közel fele a párok szándéka ellenére történik.”

A túlfogyasztásnak is a túlnépesedés okozta verseny és kényszerfogyasztás a fő hajtóereje. Ezzel a hajtóerővel kell elsősorban foglalkozni, hogy a többi tennivaló ne legyen kilátástalan. Ráadásul a családtervezés a leghatékonyabb. […] Az angol Optimum Population Trust (Optimális Népesedés Alapítvány) készíttetett a londoni egyetemmel egy tanulmányt, és be is mutatta Koppenhágában, hogy ha egy dollárt családtervezési lehetőségek megteremtésére költünk a szegény országokban, többször annyi szén-dioxid-kibocsátást előzünk meg, mintha azt az egy dollárt szélenergia beruházásra vagy más zöldtechnológiára költjük.

„Az elöregedés egy rövid távú fogalom, amely a demográfiai átmenet négy fázisából csupán az egyiket jelenti, amely szükségszerű egy kívánatosabb egyensúly eléréséhez.”

„A korlátozás szó sem használható a népesedés terén – hiszen százmilliók vágyálma a kisebb család és szegény nők százmilliói élnek állandó rettegésben a következő terhességtől. […] Közel negyedmilliárd párkapcsolatban élő termékeny korú nő szeretne családtervezni, de nincs rá tudása, eszköze, sőt általában joga sincs. Tehát itt nem arról van szó, hogy mi minek szólunk bele abba, hogyan éljenek, hanem arról, hogy segítsük abban őket, amit ők is akarnak, és nekünk is érdekünk.

„Egyszerűen érjük el a külügynél, hogy a nemzetközi fejlesztés tízmilliárdjait a leghatékonyabb módon, azaz családtervezési lehetőségek megteremtésére használják. A szegény országok segítése nemzetközi kötelezettségünk, amit így is messze alulteljesítünk. Ráadásul sokkal többet ér el a hazai környezet védelmében, mint ha itthon költenénk el. Attól, hogy ezt értelmesebben költik el, semmivel nem jut kevesebb hazai környezetvédelemre.”

„Amikor a lakás úszik, minden elázik, akkor az ember első dolga nem az, hogy próbálja a vizet fölitatni, hanem először is a fürdőszobába rohan, és elzárja a nyitva felejtett csapot. Erre nem lehet azt mondani, hogy a fürdőszoba messze van, foglalkozzunk inkább a saját szobánk szőnyegével. Afrika és India a Föld fürdőszobája, ahol a helyiek küszködnek a csap elzárásával és mi nem segítünk nekik. A családtervezési lehetőségek nélkülözése nagyon súlyos nélkülözés.”

„A családtervezés emberi jogát akkor is biztosítani kellene, ha nem is lenne túlnépesedés meg ökológiai válság.”

Jared Diamond az Összeomlás című könyvében számos összeomlott civilizációt vizsgál – a túlnépesedés mindegyik esetében alaptényező volt. Akik túlterhelik a környezetüket a túlnépesedésükkel, mert nem tudnak időben visszafogyni népességben és fogyasztásban, azok vagy elvándorolnak egy szabad területre (amíg volt ilyen), vagy megszállnak egy szomszédot – különben jön az összeomlás. Ez a birodalmi logika.”

„David Attenborough a Hány ember élhet a Földön? című filmjében elmondja, mennyire hihetetlen és sokkoló számára, amikor belegondol, hogy születésekor még 2 milliárd ember sem volt a világnépesség, most pedig elérjük a 7 milliárdot. Ennek a filmnek elkészítettük a magyar feliratozását, de senki nem siet műsorra tűzni.”

„Az utóbbi években a népességrobbanásról egyre több a tudományos anyag. Hamarosan be fog törni a köztudatba, és nem igazán fogjuk érteni, hogyan lehettünk ennyire vakok…”

„Különbséget kell tenni felszín és valóság közt. Csak a reálfolyamatok számítanak. A kommunikációs szféra zeng a környezettudatosságtól, de közben az adatok a környezeti terhelés és romlás súlyosbodását mutatják. […] Az emberek nem akarnak lemondani a fogyasztásról, de tényleg elhiszik magukról, hogy tettek valamit a környezetért.

„[A zöld mozgalomról:] Hősies, de kilátástalan küzdelem, mint amikor a lengyelek lovas hadsereggel próbálták megállítani Hitler tankjait. A zöldmozgalomnak is szembe kell néznie a túlnépesedéssel és támogatnia a fogamzásgátlás evolúciós ugrását: enélkül nyomort propagál s arra nem lesz vevő senki. Lehet persze a technikában bízni, hogy megoldja a fogyasztást környezet-túlterhelés nélkül, de a technika már eddig is alulmaradt a túlnépesedéssel folytatott versenyfutásában. Az utóbbi két évszázad óriási tudományos-technikai forradalma ellenére ma több ember éhezik, mint amennyi kétszáz éve összesen élt a világon! Pedig a technika olyan kockázatos dolgokat is bevet, amiket a zöldek elleneznek (atom, GMO stb.) és már másfélszeresen kizsarolja a Földet, amivel az emberiség a saját sírját ássa.”

Simonyi I. Gyulával 2010-ben készült interjú anyaga itt letölthető .pdf formátumban.