A középkorban a technikai-gazdasági fejlődés ellenére a szegény nép sorsa egyre nyomorultabb lett, amíg a reneszánsz (pontosabban az azt is a népesség drasztikus csökkentése által előidéző pestis) az 1300-as évektől kezdődően meg nem fordította a helyzetet. A szegénységet nem oldja meg a technikai-gazdasági fejlődés, amíg az ember-túltermelés egyre olcsóbbá teszi az élőerőt. Egyedül a népesség csökkenése (jó esetben önkéntes fogamzásgátlással) hozza el a „proletariátus paradicsomát” s ezzel a reneszánsz életminőséget. https://bocs.eu

A sötét középkor nem volt annyira sötét, de a megnövekedett gazdagságot egy hatalmas vallási hierarchia szívta magába.

„Az olasz tudós Francesco Petrarca (ismertebb nevén Petrarca) híres érvelése szerint a Nyugatrómai Birodalom 476-os összeomlását követő korszakot „sötétség és sűrű homály vette körül”. Petrarca a költészet és a művészet terén elért haladás csekély voltára utalt, de kijelentései meghatározzák, hogyan gondolkodtak történészek és társadalmi kommentátorok nemzedékei a Római Birodalom dicsőségét követő nyolc évszázadról. A hagyományos bölcsesség sokáig úgy tartotta, hogy lényegében semmiféle fejlődés nem történt, beleértve a technológiai áttöréseket is, amíg a reneszánsz az 1300-as évektől kezdődően meg nem fordította a dolgokat.

„Ma már tudjuk, hogy ez a nézet téves volt. A középkorban Európában jelentős technológiai változások és a gazdasági termelékenység javulása volt tapasztalható. A gyakorlati újítások közé tartoztak:”
– jobb vetésforgó a különböző földeken.
– a hüvelyesek nagyobb mértékű használata az állatok takarmányozására és a talaj nitrogénnel való ellátására.
– a nehéz kerekes eke, amelyet hat vagy nyolc ökör húzott.
– a lovak fokozott használata a szántáshoz és a szállításhoz.
– jobb hámok, kengyelek, nyergek és patkók.
– az állati trágya nagyobb mértékű használata trágyaként.
– a talicska széles körű elterjedése
– korai kandallók és kémények, amelyek nagymértékben javították a beltéri levegő minőségét.
– mechanikus órák
– a kosaras borprés
– jó tükrök
– a fonókerék
– jobb szövőszékek
– a vas és acél jobb felhasználása
– a szénhez való hozzáférés bővülése
– a bányászat mindenféle formájának fokozódása
– jobb uszályok és vitorlás hajók
– az ólomüveg ablakok fejlődése
– a legelső szemüvegek

 

Fotó: Petrarca (1304-1374), aki az európai „sötét korszak” gondolatát fogalmazta meg. A Híres férfiak és nők ciklusából, Andrea di Bartolo di Bargilla, 1450 körül.

„Mégis volt valami egészen sötét is ebben a korszakban. A földet művelő emberek élete továbbra is nehéz maradt, és a parasztok életszínvonala Európa egyes részein talán még csökkent is.”

„A technológia és a gazdaság olyan módon fejlődött, amely a lakosság nagy része számára károsnak bizonyult.”

„A középkor talán legmeghatározóbb technológiája a malom volt, amelynek növekvő jelentőségét jól szemlélteti az 1066-os normann hódítás utáni angol tapasztalatok. A tizenegyedik század végén Angliában mintegy 6000 vízzel hajtott malom működött, ami 350 lakosra körülbelül egy malomnak felelt meg. A következő 200 évben a vízimalmok száma megduplázódott, és termelékenységük jelentősen megnőtt.”

„A legkorábbi vízimalmok egy kis kerékkel működtek, amely vízszintes síkban forgott egy őrlőkő alatt, amelyhez egy függőleges tengely csatlakozott. A későbbi, hatékonyabb konstrukciók egy nagyobb függőleges kereket vezettek be, amelyet a malmon kívülre szereltek fel, és fogaskerekek segítségével csatlakoztak az őrlőszerkezethez. A fejlesztések szembetűnőek voltak. Még egy kis függőleges vízikerék is, amelyet öt-tíz ember működtetett, két-három lóerőt tudott kifejteni, ami harminc-hatvan kézzel dolgozó munkásnak felelt meg – ez több mint háromszoros termelékenységnövekedést jelentett. A későbbi középkor nagyobb függőleges malmai az egy munkásra jutó termelést akár hússzorosára is növelhették ahhoz képest, amit a kézi malmozással el lehetett érni.”

„A vízkerekeket nem lehetett mindenhol alkalmazni: elegendő vízhozamra volt szükségük, amely elég meredek lejtőn futott lefelé. Az 1100-as évektől kezdődően a szélmalmok kiterjesztették a mechanikus erő hatókörét, nagymértékben megnövelve a kenyér- és sörkészítéshez szükséges gabona őrlését és a gyapjúfeldolgozáshoz szükséges szövetek töltését (előkészítését). A szélmalmok fellendítették a gazdasági tevékenységet az ország sík, gazdag talajjal rendelkező részein, például Kelet-Angliában.”

„1000 és 1300 között a vízimalmok és szélmalmok, valamint a mezőgazdasági technológia egyéb fejlesztései nagyjából megduplázták a hektáronkénti terméshozamot. Ezek az innovációk segítettek beindítani az angol gyapjúszövetes textíliákat is, amelyek később kulcsszerepet játszottak az iparosodásban. Bár nehéz pontos számokat meghatározni, az egy főre jutó mezőgazdasági termelékenység a becslések szerint 1100 és 1300 között 15 százalékkal nőtt. De a gazdáknak mezőgazdasági termelésük nagyobb részét kellett átadniuk társadalmi feljebbvalóiknak. Idővel a feudális urak egyre szigorúbb munkaügyi követelményeket is támasztottak. Az ország egyes részein a parasztok évente kétszer annyi órát töltöttek az urak földjén, mint a hódítás előtt.”

„Bár az élelmiszertermelés nőtt, és a parasztok keményebben dolgoztak, az alultápláltság súlyosbodott, és a fogyasztás szintje a küszöb felé esett, amely alatt a megélhetés lehetetlenné válik. A várható élettartam alacsony maradt, és születéskor mindössze huszonöt évre romolhatott.”

„Az 1300-as évek elején aztán a dolgok sokkal rosszabbra fordultak, éhínségek sorozata következett be, amelyek a század közepén a fekete halálban csúcsosodtak ki, amely az angol lakosság egyharmadát-felét kiirtotta. Ez a virulens bubópestis mindenképpen sok ember halálát okozta, de a baktériumfertőzés és a krónikus alultápláltság kombinációja volt a felelős a megdöbbentő halálesetekért.”

„Ha nem a parasztsághoz, akkor hová tűnt az a sok többlettermelés, amely a vízimalmok és szélmalmok, a patkók, a szövőszék, a talicska és a kohászat fejlődése révén jött létre? Egy részét több száj etetésére használták fel. Anglia lakossága az 1100-as 2,2 millióról 1300-ra körülbelül 5 millióra nőtt. De ahogy nőtt a népesség, úgy nőtt a mezőgazdasági munkaerő nagysága és a mezőgazdasági termelés szintje is.”

„Összességében a magasabb termelékenység és a lakosság nagy részének alacsonyabb fogyasztási szintje az angol gazdaság „többletének” óriási növekedését hozta magával, ami a lakosság túléléséhez és szaporodásához szükséges minimális szint felett megtermelt termelés, főként élelmiszer, fa és szövet mennyiségét jelenti. Ezt a többletet egy szűk elit ragadta el és élvezte. Ez az elit, beleértve a király kíséretét, a nemeseket és a főpapságot, még a legtágabb meghatározás szerint is legfeljebb a lakosság 5 százalékát tette ki. De a középkori Anglia mezőgazdasági többletének nagy részét mégis ez az elit kaparintotta meg.”

„Az élelmiszer-felesleg egy része az újonnan fellendülő városi központok eltartására ment, amelyek lakossága az 1100-as kétszázezerről 1300-ra mintegy egymillióra nőtt. Úgy tűnik, hogy a városi életszínvonal javult, szöges ellentétben azzal, ami a vidéki területeken történt. Az áruk szélesebb választéka, beleértve a luxuscikkeket is, elérhetővé vált a városlakók számára. London terjeszkedése ezt a növekvő fényűzést tükrözte; lakossága több mint háromszorosára, mintegy nyolcvanezerre nőtt.”

„A többlet nagy részét nem a városi központok, hanem a nagy vallási hierarchia emésztette fel, amely katedrálisokat, kolostorokat és templomokat épített. Becslések szerint 1300-ra a püspökök, apátok és más klerikusok együttesen az összes mezőgazdasági földterület egyharmadát birtokolták.”

„Az egyházi építkezések fellendülése valóban látványos volt. 1100 után huszonhat városban létesítettek katedrálisokat, és nyolcezer új templomot építettek. Némelyik hatalmas projekt volt. A katedrálisok kőépítmények voltak abban az időben, amikor a legtöbb ember rozoga házakban élt. A legtöbbet szupersztár építészek tervezték, és némelyikük elkészítése évszázadokig tartott, több száz munkás, köztük szakképzett mesteremberek és rengeteg szakképzetlen fizikai munkás kőbányászattal és anyagszállítással.”

„Az építkezés drága volt, évi 500 és 1000 font közötti összegbe került, ami körülbelül 500-szorosa egy akkori szakképzetlen munkás éves jövedelmének. Ennek a pénznek egy részét önkéntes adományokból gyűjtötték össze, de jelentős részét a vidéki lakosságra kivetett időszakos illetékekből és adókból finanszírozták.2

„Az 1200-as években verseny folyt, hogy melyik közösség tudja a legmagasabb építményt megépíteni. A franciaországi Saint-Denis apátja, Suger, aki éppen hasonló katedrális-boomban volt, képviselte az uralkodó nézetet, azzal érvelve, hogy ezeket a dicsőséges épületeket minden elképzelhető díszítéssel, lehetőleg arannyal kell ellátni:”

„Azok, akik kritizálnak minket, azt állítják, hogy ehhez az ünnepléshez [az Eucharisztia ünnepléséhez] csak szent lélek, tiszta elme és hűséges szándék kell. Bizonyára teljesen egyetértünk abban, hogy ezek azok, amelyek mindenekelőtt számítanak. De úgy hisszük, hogy a külső díszek és a szent kelyhek sehol sem szolgálhatnak annyira, mint istentiszteletünkben, éspedig minden belső tisztasággal és minden külső nemességgel.”

„A Franciaországból származó becslések szerint 1100 és 1250 között a teljes termelés akár 20 százalékát is költhették egyházi épületek építésére. Ez a szám olyan magas, hogy ha igaz, akkor azt jelenti, hogy nagyjából az emberek élelmezéséhez szükséges mennyiségen túlmenően az összes termelés a templomépítésre ment el.”

„A kolostorok száma is bővült. Angliában és Walesben 1535-ben 810 és 820 között volt a „nagy és kis” egyházi házak száma. Ezek szinte mindegyikét 940 után alapították, és a legtöbbjük először 1100 és 1272 között szerepel a feljegyzésekben. Az egyik kolostor több mint hétezer hektár szántófölddel rendelkezett, míg egy másik több mint tizenháromezer juhot birtokolt.”

„Azt gondolhatnánk, hogy ezek a technikai és termelékenységi fejlesztések magasabb reáljövedelmekhez vezetnek. Sajnos, a termelékenységi szekér – a béreket és a munkások életszínvonalát emelő termelékenységnövekedés – nem valósult meg a középkori gazdaságban. A szűk elithez tartozók kivételével nem volt tartós életszínvonal-emelkedés, és néhány epizódban romlott az életszínvonal. A legtöbb ember számára a középkorban a jobb mezőgazdasági technológia elmélyítette a szegénységet.”

„Anglia vidéki lakossága a XI. század elején nem élt kényelmesen. A parasztok keményen dolgoztak, és a túléléshez szükséges minimális fogyasztásnál alig jutottak többre. A rendelkezésre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy ezek az emberek a következő két évszázadban még jobban megszorultak. A normannok átszervezték a mezőgazdaságot, megerősítették a feudális rendszert, és fokozták a hallgatólagos és kifejezett adóztatást.”

„A kolostoroknak falánk étvágyuk volt. Építésük és működtetésük drága volt. A Westminster Apátság éves bevétele az 1200-as évek végén 1200 font volt, ami nagyrészt a mezőgazdaságból származott. E mezőgazdasági birodalmak némelyike valósággal burjánzott. Bury Saint Edmunds kolostora, az egyik leggazdagabb, több mint hatvanöt templom bevételének jogát birtokolta.”

Simonyi I. Gyula

Forrás:https://us5.campaign-archive.com/?e=2552257a98…