Megsüljünk vagy inkább éhen haljunk?
Megsüljünk vagy inkább éhen haljunk? Klímakatasztrófa vagy karbonsemlegesség?
(Ez a cikk a Zöld Ipar Magazinban jelent meg.)
Már negyedszázada tartja előadásait ezzel a címmel Simonyi I. Gyula, a BOCS Civilizációtervezés Alapítvány elnöke. Ha használjuk a fosszilis energiát, akkor megsülünk, ha viszont nem használjuk, akkor éhen halunk. Mi a kiút ebből a halálos dilemmából?
Az Akadémiai Kiadó Környezetvédelmi Lexikon (1993, 2002) szerint 1975-ben kezdett a globális válsággal foglalkozni a BOCS mozaikszó mögött rejlő Bokor Öko Csoport. A klímatudatosságra nevelés is bekerült a repertoárjukba az 1992-es riói környezetvédelmi világkonferencia kapcsán, így 1994-ben megküldték nekik is az USÁ-ból az ezer oldalas világ klíma helyzetjelentést. Alább Simonyi I. Gyula írása.
A gazdasági szereplők többet tehetnek, mint a politika
Sajnos az utóbbi évtizedekben a klímakatasztrófa csak súlyosbodott. Ez a grafikon mutatja, hogy a rengeteg klímakonferencia és nagy nemzetközi szerződés nem tudta megtörni az emberi szén-dioxid-kibocsátás növekedésének rémisztő ütemét.
Ráadásul nem csak a CO2 bolondítja meg a Föld éghajlatát, hanem az ún. üvegház hatású gázok (green house gas, GHG) tágabb csoportja. Ebben nitrogén, fluor és más vegyületek is vannak, s hatásukat a légkörre szén-dioxid-egyenértékben (CO2e) fejezzük ki. De mivel a GHG csoport másik fő szereplője, a metán, szintén karbon vegyület, így a karbonsemleges kifejezés jobban elterjedt a pontosabb klímasemleges szónál.
Az iparosodott országok kibocsátásában a szén-dioxid dominál, ezért a klímamozgalmak hajlamosak az ipart kiáltani ki fő bűnösnek. De ha a teljes klímamegbolondító hatást nézzük, a nem iparosodott országoknak is jelentős káros hatása van, pl. a rizsföldek, a műtrágya, az állattartás, a népességrobbanás, a középosztályok növekvő fogyasztása stb. révén.
Kvóta vagy kredit? Szennyezési engedély vagy valódi megelőzés?
Az 1992-ben Rióban indult, 1997-ben Kyotoban megkötött, a kellő számú ország ratifikációjával 2005-ben érvénybe lépett Kyoto Egyezmény a világ nagy GHG kibocsátó cégei számára létrehozta a karbon kvótát és a kötelező piacot. Magyarországon több mint másfél száz cég tartozik a hatálya alá, főleg erőművek. Ezeknek mérni és jelenteni kell a kibocsátásukat és ha az adott évben nincs hozzá elég kvótájuk, akkor kötelezően vásárolniuk kell.
A karbon kvóta nem keverendő össze a karbon kredittel. A kvóta egy ingyenes politikai légkör szennyezési (kibocsátási) engedély, amiből évről évre egyre kevesebb van. A hatósági nyilvántartású kötelező piacon kereskednek vele országok és cégek. Magyarországnak többlete szokott lenni belőle, mert a Kyoto egyezmény bázis dátuma 1990, és a rendszerváltás utáni ipari leépüléssel az ország kibocsátása is jelentősen csökkent.
A karbon kredit viszont valóságos kibocsátás elkerülés, megelőzés, csökkentés, megkötés igazolása. Számtalan projekt (erdővédelem, nem-fosszilis energia, családtervezés, energiatakarékosság stb.) eredményét értékelték már ki független szakértők. Az így igazolt kibocsátás elkerülés, csökkentés, megkötés tonnánként egy kreditet jelent. Ezeket szigorú elszámolású nyilvántartásokban (registry) tartják, s onnan vehetik meg az önkéntesen karbonsemlegességre törekvő cégek, szervezetek, személyek a kibocsátásuk ellentételezésére. Az önkéntes piacról évenként világjelentés készül, ami ma már online, naprakészen is látható.
A kibocsátók tartoznak az általuk okozott kárt enyhítőknek
Az önkéntes karbonsemlegesítés valójában “a szennyező fizet” elvnek a legértelmesebb módja. Ugyanis a kibocsátóktól a megelőzőkhöz, csökkentőkhöz, megkötőkhöz áramlik a pénz, ami így valóban ellentételezi a kibocsátást. Olyan mint amikor egy üzemben LED égőkre cserélik a világítást, így kevesebb áramot fogyasztanak, de amennyit így is muszáj fogyasztaniuk, azt ellentételezik pl. egy olyan, már kiértékelt projekt utófinanszírozásával, amely egy faluban LED égőkre cserélte a közvilágítást és ezzel áramhasználatot, azaz kibocsátást csökkentett.
A kredit szó hitelt jelent, mert a munkát már elvégezték, a költségeket megelőlegezték. A kibocsátók tartoznak a kibocsátásuk kárait enyhítőknek. A kredit megvásárlása a projekt utófinanszírozása, amiből a projekt gazdák további klímavédő munkát tudnak végezni. A kredit szó másik jelentése bizalom, de itt nincs szükség megelőlegezett bizalomra, hiszen már elvégzett munka igazolt eredményéről van szó.
Bóvli áron nem lehet karbonsemlegesíteni, az zöldrefestés. Egy tonna CO2e kibocsátása jelenlegi számítások szerint 120-180 USD társadalmi kárt okoz. Noha a kvóta piaci ára és a némely országokban kivetett karbon adók ma még nem érik el ezt az összeget, a szennyezőknek legalább jelentős részben enyhíteniük kell az okozott kárt. Ne olcsó zöldrefestéssel hazudjanak karbonsemlegességet a cégek, szervezetek, egyének, hanem valóban fizessék meg a nemzetközi piaci árát a minőségi karbonkrediteknek.
Ígéretekkel (pl. faültetéssel) nem lehet karbonsemlegesíteni!
Elterjedt téveszme a faültetéssel karbonsemlegesítés. Előre beszámítják maguknak, hogy mennyi karbont fog megkötni tíz-húsz év alatt az általuk elültetett fa. Pedig majd tíz-húsz év múlva lehet felmérni, hogy ténylegesen mennyi karbont kötött meg addigra a faültetvény, és az igazoltan keletkezett krediteket majd csak akkor, tíz-húsz év múlva lehet karbonsemlegesítésre használni.
Természetesen a faültetésnek és főleg az ennél sokszorosan hatékonyabb erdőmentésnek sokféle jótékony hatása van. De karbonsemlegesítésre csak speciális kötelezettségvállalással és feltételekkel alkalmas. A faültetéssel és az erdőmentéssel keletkező karbonkredit ugyanis az erdő sorsától függően később megsemmisülhet. Ezért “veszélyeztetett kreditnek” hívjuk és a karbonsemlegesítésre felhasználásakor keletkezett bevétel pedig “karbonjelzálog”. Hiszen a kredit megsemmisülésekor ebből a bevételből (ami valójában hitel) karbonkreditet kell venni a megsemmisült helyére.
Az erdőben, talajban megkötött karbont számos veszély fenyegeti. A meg nem eredésen (faültetés esetén) és kivágáson kívül kidőlés, kiszáradás, erdőtűz, áradás, kártevők, korhadás, vadkár stb. esetén is a megkötött CO2 visszakerül a légkörbe. Ilyenkor az időközben karbonsemlegesítésre felhasznált karbonkredit megsemmisül, a karbonsemlegesítés érvénytelenné válik. Ha 20 vagy akár 50 év múlva az erdőben megkötött CO2 visszakerül a légkörbe, az nem klímavédelem.
Az erdőmentéssel és faültetéssel karbonsemlegesítő szervezetnek tehát az erdő későbbi tulajdonosaira/fenntartóira átszálló örök kötelezettséget kell vállalnia, hogy amikor és amilyen mértékben az erdő által megkötött CO2 mennyiség csökkenni kezd, akkor a már karbonsemlegesítésre használt, de az erdő CO2-egyenlegének csökkenésével megsemmisülő karbonkrediteket más forrásból pótolja, azaz az erdő negatív karbonegyenlegét, CO2 kibocsátását karbonsemlegesíti.
A karbonsemlegesítés öt lépése
A nulladik lépés természetesen az, hogy meg kell hozni a döntést.
Első lépésben ki kell számolni az adott cég, szervezet, személy, vagy például egy rendezvény karbonlábnyomát. Ezt mindenki megteheti akár önállóan is pl. a BOCS weboldalán lévő kalkulátorral, amelynek űrlapjaiba be lehet írni az épület, a közlekedés, az internet-használat, a hulladék, a táplálkozás, az életstílus különféle döntései, s akár még a házikedvencek adatait is.
A második lépés a kibocsátások lehetséges csökkentése. A kalkuláció tételein végigmenve számos ötlet adódhat a cég működésének olyan racionalizálására, ami kibocsátás csökkenést és akár még költség csökkenést is eredményezhet.
A kibocsátás csökkentésre gyakran jelentős lehetőségek vannak, amint azt mutatja pl. a gázfogyasztás mostani megtakarítása is Európában. A társadalom életminőségének az Emberi Fejlődés Index (Human Development Index, HDI) a legelterjedtebb mérőszáma. Ez a 0 és 1 közötti szám 0.7 felett számít magasnak, 0.8 felett nagyon magasnak. Vannak országok, amelyek a magyar ökolábnyom kétharmadával is el tudják érni a nagyon magas 0.8 HDI-t. Ez mutatja, hogy akár a fogyasztás egyharmadának megtakarítása is lehetséges életminőség romlás nélkül, innovációval és a pazarlás, gondatlanság csökkentésével.
A kibocsátás csökkentésről gyakran azt is lehet mondani, hogy “ablakon bedobott pénz”. Ugyanis pl. a kevesebb energia használat a költségeket is csökkentheti. Ez az átgondolás segít felkészülni a klímaválságra, a GHG kibocsátásból fakadó kockázatokra is.
A harmadik lépésben karbon kreditek vásárlásával ellentételezzük azt a kibocsátást, amit még nem tudtunk csökkenteni. Ebben haladhatunk apránként is, eleinte csak a cég weboldalának, vagy a járműflottájának, vagy egy-egy fontos termékének a karbonsemlegesítésével. Az utóbbinak oka lehet az is, ha beszállítók vagyunk és megkívánják a termékünk karbonsemleges voltát, vagy ha az adott termék vevői különösen klímatudatosak.
A negyedik lépés a karbonsemlegességünk kommunikálása minden érintett számára, kifelé (vevők, ügyfelek …) és befelé (vezetők, dolgozók, tulajdonosok …). Ez nem csak a nyilvánosság megítélését javíthatja és a piaci eredményeket növelheti, de a dolgozók és üzleti partnerek lojalitását is, és a befektetők elégedettségét is a fenntarthatósági jelentéseinkkel.
Az ötödik lépés az éves rutin részévé tenni a karbonsemlegesítést, s nyugodtabb lelkiismerettel nézni a jövőben esetlegesen várható kormányzati intézkedések, pályázati feltételeknek való jobb megfelelés elé.
Nem utolsó sorban jó érzés, hogy valami jelentőset tettünk a magunk és szeretteink jövőjéért. A fiatalok, gyermekek, a jövő generációk és az egész élővilág is értékelni fogják.
Simonyi I. Gyula, BOCS Civilizációtervezés Alapítvány