Ne higgy a népességrobbanás végzetességét elbagatelizálóknak! Hans Rosling öko-műveletlen?
Hans Rosling lehet, hogy jó statisztikus, de sajnos az ökológia tudományában műveletlen – mondja a Population Institute Canada. Feltételezi, hogy a demográfia sorsszerű, nem kell pánikolni, a népességrobbanás úgyis leáll magától. De a jelenlegi lassulás nem elég, a szakadék túl közel van. A fogamzásgátlás terjedése egyáltalán nem elég gyors az összeomlás elkerüléséhez! Nem szabad várnunk a döntéshozókra és tömegmozgatókra. A fogamzásgátlási lehetőségektől megfosztott százmilliókat nagyszerű szakmai szervezetek segítik. De nincs elég pénz rá, mert mindenféle rövidlátó hatalom a szaporodásban érdekelt. A felelős nemzés villámgyors terjedése egy történelmi sikertörténet, de a jelenlegi tempóban nem tudja megmenteni az emberiséget. A BOCS Civilizációtervezés Alapítványt és hasonló szervezeteket támogatni a leghatékonyabb humanitárius és klímavédő cselekvés.
Hans Rosling „Ne pánikolj a túlnépesedés miatt” videója a következőképpen lett reklámozva:
„A legkorszerűbb 3D-grafikai megoldásokkal és egy stand-up komikus tempójával a világhírű statisztikus, Hans Rosling professzor lenyűgöző képet fest gyorsan változó világunkról. Miközben már hétmilliárd ember él a bolygónkon, gyakran rettegéssel tekintünk a jövőbe – Rosling üzenete azonban meglepően derűlátó. Szinte észrevétlenül elkezdtük legyőzni a gyors népességnövekedés és a mélyszegénység problémáit.
Világszerte, még olyan országokban is, mint Banglades, a kétgyermekes család vált általánossá – ami azt jelenti, hogy néhány generáción belül véget ér a népességrobbanás. Az emberiség történetében soha nem élt ilyen kevés ember extrém szegénységben, és az ENSZ célul tűzte ki, hogy néhány évtizeden belül teljesen felszámolják azt.”
Erre a Population Institute Canada 2015. jan. 31-én a következőképpen válaszolt:
A Population Institute Canada-t Hans Rosling professzor előadása korántsem nyugtatja meg. Ennek egyik oka, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az emberi népesség a közeljövőben eléri a csúcspontját. Az ENSZ Népességügyi Osztálya jelenleg a 7,2 milliárdos világnépesség 11 milliárdra emelkedését vetíti előre 2100-ra, sőt azt is, hogy a növekedés ezután is folytatódhat.
Ugyanilyen aggasztó Rosling professzor látványos mulasztása, hogy nem veszi komolyan sem az erőforrások szűkösségét és kimerülését, sem a széles körű környezeti pusztulást. Bár érinti a klímaváltozás témáját – főként a gazdag lakosság túlzott fogyasztását hibáztatva –, gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja a megállíthatatlan népességnövekedés mélyreható hatását a környezetre, a szárazföldekre, a tengerekre és a légkörre.
A Global Footprint Network és más elismert tudományos szervezetek szerint az emberiség már most is 50%-kal gyorsabban használja fel a megújuló ökológiai erőforrásokat, mint amilyen ütemben azok fenntarthatóan újratermelődnek. A nem megújuló erőforrások pedig egyre gyorsuló ütemben merülnek ki.
A véges készletek kimerülésének következményei – együtt a súlyos környezeti pusztulással – elkerülhetetlenül fokozódni fognak, ahogy a népesség várhatóan további 60%-kal növekszik, és ahogy azok az országok is gyors iparosodásba kezdenek, amelyek eddig még nem érték el ezt a szintet.
Hogy mindez milyen mértékben vezet majd az életszínvonal és az életminőség fokozatos romlásához, vagy gazdasági és környezeti válságok sorozatához, ma még nem tudhatjuk biztosan. Az azonban meglehetősen biztos, hogy sem a technológiai fejlesztések, sem a jóléti életmód megváltoztatása nem lesz elegendő ezek elkerüléséhez – csakis akkor, ha az emberi népesség stabilizálódik.
Rosling professzor jelentős mértékű születésszám-csökkenésről számolt be. Ezzel azonban le is zárta a témát. A születési ráták azonban egyre nagyobb különbséget mutatnak országok között és országokon belül is. Elismerte ugyan, hogy a termékenységi ráta nem eleve adott, hanem számos tényező – például a családtervezési szolgáltatások elérhetősége – befolyásolja, és azt is, hogy a kisebb családok előnyösebbek. Így logikusan következik, hogy képesek lehetünk mérsékelni a legrosszabb esetben bekövetkező népességcsúcsot – az emberiség, más fajok és a jövő generációk javára –, ha most cselekszünk.
Különösen aggasztó tehát, hogy Rosling szinte teljesen elsiklik afölött a tény fölött, hogy a szubszaharai Afrikában továbbra is rendkívül magasak a születési arányok, és figyelmen kívül hagyja azokat az előnyöket, amelyek az alacsonyabb termékenységből származhatnának – még mielőtt a térség népessége négyszeresére nőne (ahogy ő maga is elismeri), 1,2 milliárdról várhatóan 4 milliárdra 2100-ra.
Rosling lehet, hogy jó statisztikus, de sajnos ökológiai szempontból műveletlen. Úgy tűnik, azt feltételezi, hogy „a demográfia sorsszerű” – vagyis a jelenlegi trendek változatlanul folytatódnak. Ez azonban figyelmen kívül hagy több fontos tényt. Noha a szegénységben élők aránya csökken, a magas termékenységű országokban a szegénységben élők abszolút száma nő. Az általa ünnepelt termékenységcsökkenés az utóbbi időben lelassult, sőt megtorpant is – a ENSZ emiatt 300 millióval megemelte a 2050-re vonatkozó népesség-előrejelzést. Eközben egyre nagyobb a rendszerszintű ökológiai és gazdasági válságok kockázata: közeledünk az élelmezés-, víz-, energia- és klímaválság „tökéletes viharához”, ahogy arra az Egyesült Királyság korábbi tudományos főtanácsadója figyelmeztetett. A termékenységi ráta csökkenése nem következik be magától; mindig hosszú éveken át tartó politikai elköteleződést, erőforrásokat és prioritást igényelt – és sok esetben csak korlátozott sikerrel. Egyetlen nem olajexportáló ország sem ért el tartós gazdasági fejlődést anélkül, hogy három gyermekre vagy annál kevesebbre ne csökkentette volna a termékenységi rátáját. Az pedig, hogy egy ország mikor éri el a reprodukciós szintű termékenységet, alapvetően meghatározza a jövőbeli népességegyensúlyát. Vagyis óriási a sürgetés: minél előbb történik meg az átmenet, annál kezelhetőbb lesz az elérhető népességszint.
Nem világos, mit akar Rosling elérni azzal a önelégült üzenettel, hogy: „A népességprobléma megoldódott – nem kell aggódni.” Ha sikerülne meggyőznie a kormányokat arról, hogy tovább csökkentsék a családtervezési és a nők megerősítését célzó programok amúgy is elégtelen prioritását, akkor kétségtelenül növekedne a nem kívánt terhességek, a nem biztonságos abortuszok és az anyai halálesetek száma. Ugyanígy nőne a bolygó pusztulásának üteme és a demográfiai „tipping point” átlépésének esélye, ami a korai halálozások gyors növekedéséhez vezetne. Emellett csökkenne azoknak az embereknek a száma, akiket a Föld hosszú távon ésszerűen képes eltartani, és jelentősen visszaesne annak valószínűsége, hogy a jövő generációi elfogadható életszínvonalon és életminőségben, egy élhető és ökológiai szempontból kiegyensúlyozott bolygón élhessenek. Miért akarná Rosling – vagy bárki – ezt?
Rosling professzor tanulsága nem az kellett volna legyen, hogy a népesedési kihívás megoldódott, mert ez bizonyosan nem így van, és veszélyes is ezt sugallni. Hasznosabb lett volna tehát azt mondania, hogy a népességnövekedésből fakadó kihívások kezelhetők, ha megtesszük a rendelkezésre álló szükséges lépéseket… és hogy ezt a lehető leghamarabb el kell kezdenünk.
Forrás: https://www.facebook.com/PopulationInstituteCanada/posts/
Don’t Panic – The Truth About Population
(A Tények a népességről – Ne essünk pánikba)
Bemutatva a TVO csatornán 2015. január 27-én és 29-én;
elérhető itt is: https://www.youtube.com/watch?v=r6m81dIF75Q&t=98s
Hossza: 60 perc