Demkó Attila geopolitikai szakértő: A túlnépesedés lesz a problémánk
A következő tíz-húsz évben a túlnépesedés lesz a legfontosabb problémánk, nem a klímaváltozás.
Demkó Attila geopolitikai szakértő több mint másfél évtizedet töltött a Honvédelmi Minisztériumban, négy évig vezette annak Védelempolitikai Főosztályát, jelenleg, amellett, hogy ír, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyét vezeti.
„A vízhiány nem elsősorban a klímaváltozás miatt jelent már most is problémát, hanem a népességrobbanás miatt. Miközben a klímavita rendkívül tematizált és népszerű, a népességrobbanás problémáival alig foglalkozik valaki. (Magyarországon a BOCS Civilizációtervezés Alapítvány több évtizede! – a szerk.) Annak ellenére, hogy ez utóbbi jóval hamarabb állít minket szinte megoldhatatlan kihívások elé.
Megoldható egyáltalán érdemben a klímaváltozás problémája, ha demográfiai kihívásokkal nem kezdünk valamit?
Az egyik tulajdonképpen oka is a másiknak. Nem mindegy, hogy egymilliárd ember fogyaszt a földön, kettő vagy tíz. A két dolog erőteljesen összefügg. Nem csak arról szól az egész, amire a progresszív diskurzus koncentrál, hogy a fejlett országok mennyit fogyasztanak. Amikor Afrikában, Dél-Ázsiában és Dél-Amerikában naponta sok száz négyzetkilométeren irtják az erdőt, akkor beszélhetünk ugyan a Nyugat környezetpusztításáról meg felelősségvállalásról, de azért lássuk be, sokszor olyan parasztok irtják az esőerdőt, akiknek a megélhetéséhez ez elengedhetetlen. Erről nem csak a Nyugat tehet. Kell a föld. Máshol kell a legelő. Egy példa: Niger lakossága az ötvenes évektől napjainkig 2.5 millió főről több mint 24 millióra nőtt. Ma is hihetetlen mértékben növekszik, egy nőre átlagban hét gyermek jut. 2050-re 65 millió feletti lehet a népesség ebben a nagy, de túlnyomórészt ma is sivatagos országban. Nem tudnak mit csinálni, rákényszerülnek a környezet tönkretételére, a rablógazdálkodásra.
Ez egy olyan probléma, amit mindenképp kezelni kell, és a fejlett országoknak abban kellene igazán segíteni, hogy Afrika népessége ne duplázódjon meg a következő 30 évben.
Oké, de hogyan?
Ahol fogadókészség van rá, ott segíteni kellene, hogy a népességnövekedést megfékezzék. A baj az, hogy ez egy politikailag nem korrekt téma: a fehér ember megmondja a feketének, szaporodjon lassabban. Előbb beszéltünk róla, hogyan tematizálják a klímavitát, figyeljük meg, hogy a demográfiai kérdésekről alig beszél valaki. Nem ildomos kimondani, mekkora a baj!
Pedig ki kellene mondani, az emberiség nem csak azáltal követ el agressziót a környezete ellen, hogy szenet és gázt éget, meg kőolajat termel, hanem azzal is, hogy helyenként fenntarthatatlan a népességnövekedés.
Van a túlfogyasztás nyugati agressziója, de van demográfiai agresszió is. Az egyik a fejlett világban, jórészt a „fehér ember” világában, a másik viszont elsősorban Afrika népeire jellemző. Mindkét problémát megfelelő súllyal kellene kezelni, de csak az egyikről, a túlfogyasztásról beszélnek sokszor olyanok, akik egyébként magánrepülőkkel járják a világot és olimpiai méretű, édesvízzel feltöltött medencét találni a kertjük végében. Az igazán szomorú az az, hogy a legfontosabb eleme a népességrobbanás lassításának, mérséklésének az afrikai nők felemelése, reproduktív jogaik erősítése, oktatásuk segítése, abszolút „progresszív” téma lehetne. De keveset beszélnek róla és még kevesebbet cselekednek.
A családtervezés átlagos éves költsége páronként 10-20 dollár között mozog. De nem láttam erre adománygyűjtő kampányt Greta Thunbergtől.
Afrikai kísérleti projektek megmutatták, akár kis készpénzjuttatások ösztönzést adhatnak a szülőknek arra, hogy lányaikat iskolában tartsák, ezzel nem csak az iskolázottságot növelnék, hanem a termékeny életszakaszt is csökkentenék némileg. Több iskola, kevesebb gyerek, de a BLM világában lehetetlen erről hangosan beszélni, mert egyből rasszizmust kiáltanának.
Nincs itt logika, az ideológia az úr.”
Kapcsolódó:
