A gyerekmentességemről mindig is azt hittem, hogy hozzájárulok a bolygó megmentéséhez – mondja Gina Beach. (Ezen felül a fogamzásgátlási lehetőségektől megfosztottak segítésével teljesen klímasemlegessé válhat az ember, ellentételezve a teljes karbonlábnyomát! – a szerk.)

Ha hihetünk a hivatalos adatoknak, Nagy-Britanniában a nők kevesebb gyermeket szülnek, mint valaha. A termékenységi ráta a legalacsonyabb a feljegyzések 1938-as kezdete óta: mindössze 1,44 gyermeket szül egy átlag nő az élete során. (A minél több szolgát akarók ezt az adatot lobogtatva egy még súlyosabb problémával rémísztgetnek. Elhazudják, hogy Anglia ökológiailag közel négyszeresen túlterheli a területét, népsűrűsége közel háromszorosa a világátlagnak és migráció nélkül is még mindig nő, a migrációval együtt pedig tovább robban a népesség. – a szerk.)

Nem lep meg, hogy a nemzeti születési ráta rekordalacsony, és gyorsabban csökken, mint bármely másik G7-országban. 37 éves vagyok, gyermektelen … és élem a legjobb életemet.

Jógaoktató és egykori iskolai tanár vagyok, Dél-Walesben élek a férjemmel… és már a kapcsolatunk elején megegyeztünk abban, hogy a gyereknemzés nem nekünk való. Szakítottam az előző partnerekkel, akik szaporodni szerettek volna.

Szóval üdítő volt hallani a harmadik randinkon, hogy ő más. Soha nem éreztem igazán a szülői szerep vonzását, soha nem volt prioritás. Ehelyett az utazást és a személyes fejlődést helyeztem előtérbe. Arról nem is beszélve, hogy gyerekek mellett nem könnyű tartalmas karriert és életet folytatni, de mindenképpen megnehezítik és drágítják a megélhetést, ha magasak a megélhetési költségek.

A szülők gyakran hivatkoznak arra, hogy gyermekeik örömet szereznek az életükben. Mi is sok más helyen találunk örömet. Költségvetésünkkel sokkal szabadabbak lehetünk, mert bevételünk nagyobb része szabadul fel. Nem gondolunk az örökségünkre, vagy nem hagyunk semmit a gyerekekre, pénzünket költhetjük más dolgokra, amelyek gazdagítják életünket.

Bár tudomásul veszem, hogy a gyerekmentesség döntésem politikainak tekinthető, nem tartozom azok közé a nők közé, akik az éghajlatváltozás miatt mondtak le a gyermeknemzésről – de azért ez is fontos motiváció, hiszen a leghatékonyabb, amit a környezetért tehetünk, hogy nem szaporodunk.

Látom a pozitívumait. Mindig azt mondom szájbarágósan, hogy nem érzem magam bűnösnek a repülés miatt, mert ugyanakkor nincs gyerekem (ami sokkal nagyobb környezeti terhelést okozna). Nem mindig gondolom azt, hogy ez egy nagyszerű világ egy következő generáció számára.

És nem vagyok megdöbbenve a húszas éveikben járó nők termékenységi arányának drámai csökkenésén. Szerintem a Z generáció még szkeptikusabb a jövővel kapcsolatban, mint a millenniumiak. Ahogy több nő választja meg, hogy mikor és hol szaporodjon, az a reproduktív igazságosságnak és a nők jogainak megvalósulása.

Manapság egy nő identitása kevésbé kötődik a feleség vagy anya szerephez, mert vannak más fejlődési és karrierlehetőségek, amelyeket a családi célok elé helyezhetünk. Jobban képzettek vagyunk, jobban hozzáférünk a születésszabályozáshoz, és a mi döntésünk, ha csak később van kedvünk férjhez menni, ha egyáltalán.

A születésszám zuhanásáról szóló történeteket mindig gazdasági szemüvegen keresztül látják. De bevándorlással is számolni kell. S ha pusztán a számokat nézzük, az nem az emberek jóléte. Ha az emberek jobb életminőséget élnek meg, mert úgy döntenek, hogy a gyereknevelésen kívül mással töltik az idejüket, szerintem ez érvényes döntés.

Még most is lázadónak érzem magam. A történelem túlnyomó részében a nők nem rendelkeztek testi autonómiával, és értékünket abban mérték, hogy jó feleségek és anyák legyünk. A gyerekmentességet még mindig radikális választásnak tekintik, bár szerencsére többnyire túl vagyunk azon a szakaszon, hogy megégetnek a színpadon, boszorkányok vagyunk!

Nem lep meg, hogy az, hogy nem akarok anyává válni, még mindig érdeklődést vagy kíváncsiságot vált ki. Kicsit elszomorít, hogy a testem feletti döntésem még mindig vita tárgya – de jobb, mint amikor ezeket a beszélgetéseket régen apró, privát szobákban kellett folytatni.