Írta: Dennis Meadows, A növekedés határai – harminc év múltán c. könyv társszerzője.

Negyvennyolc évvel ezelőtt vezettem egy 18 hónapig tartó kutatást az MIT-n, amelyben a népesség- és termelésnövekedés okait és a bolygónkra gyakorolt hatásait vizsgáltuk az 2100-as évig. Azt találtuk, hogy „ha növekedés a jelenlegi ütemben folytatódik, akkor a növekedés bolygó által meghatározott határait valamikor a következő 100 év során elérjük.”

E konklúzió illusztrálására 13 lehetséges forgatókönyvet generáltunk a csapatom által kifejlesztett számítógépes modell, a World3 segítségével. Ezekben a szcenáriókban a főbb globális mutatók, mint például az egy főre eső ipari termelés növekedése tipikusan 2015 és 2050 között állt meg és kezdett csökkenni.

A mostani járvány nem bizonyítja, hogy igazunk volt.

Amikor a klímatudósokat kérdezik, hogy egy adott vihar igazolja-e a klímaváltozással kapcsolatos elméletüket, azt felelik, hogy egy hosszú távú, folyamatos változás modellje nem tud megjósolni egy rövid távú, különálló eseményt, és nem is igazolható azzal. Mindig is voltak katasztrofális viharok. De a klímakutatók hangsúlyozzák, hogy az egyre gyakoribb és egyre erőteljesebb viharok trendje összhangban van a klímaváltozás elméletével.

A World3 egy a népesség, az erőforrások és a tőke kölcsönhatását hosszú távon vizsgáló modell. 200 év távlatában a COVID-19 világjárvány rövid távú, diszkrét esemény. Mindig voltak járványok, de a járványok növekvő gyakorisága és drasztikussága összefügg a növekedési határok elméletével.

Két fő ok-okozati összefüggés van.

Az első, hogy az emberi népesség és gazdaság robbanásszerű növekedése túlterheli a természetes ökorendszereket, csökkenti az önszabályozó képességüket, és növeli az összeomlások, például a járványok valószínűségét. A közelmúltban a világ társadalmainak szembe kellett nézniük a MERS, az Ebola, a Zika, a SARS és a H1N1 járványokkal, továbbá a kanyaró és a kolera újabb, súlyos kitöréseivel. És most itt a COVID-19.

A második összefüggés, hogy a fogyasztásnövekedés miatt rákényszerültünk, hogy az erőforrásokat hatékonyabban használjuk. A hatékonyság az elérni kívánt termelési teljesítmény (output) és a befektetett erőforrás-mennyiség (input) aránya. A hatékonyság hétköznapi mértékegységei például a mérföld per gallon, a várható élettartam per egészségügyre költött dollár, vagy az egy véka búza megtermeléséhez szükséges víz mennyisége. Egy rendszer hatékonyságának növelése lehetővé teszi, hogy kevesebb erőforrással megtermelhessünk ugyanannyi egységet valamiből. A nagyobb hatékonyság önmagában általában jó dolog. Azonban a hatékonyság növelése elkerülhetetlenül magával vonja a rugalmas ellenálló képesség csökkenését.

A rugalmas ellenálló képesség vagy reziliencia azt jelenti, hogy egy szükséges erőforrás kiesése esetén mennyire képes regenerálódni a rendszer a kívánt termelékenység súlyos, tartós csökkenése nélkül.

Az emberiség egy véges bolygón él, amelyen minden erőforrásból véges mennyiség van. A népesség- és gazdasági növekedés miatt a bolygó véges erőforrásainak fogyasztása megnőtt. Ennek eredményeképpen az erőforrások folyamatosan kimerülnek és minőségük romlik. A mezőgazdasági területek termékenysége, az ásványi ércek koncentrációja, a felszíni vizek minősége és a tengeri halpopuláció csak néhány a több ezer indikátor közül, amelyek mutatják, hogy az erőforrások hosszú távú minősége romlik.

Az egyre nagyobb termelési output elvárása egyre csökkenő input mellett rákényszerítette a termelést, hogy egyre hatékonyabb legyen. De a hatalmas technológiai fejlődés ellenére sem változott az a tény, hogy a fogyasztás tönkreteszi az erőforrásokat. Csupán csökkenti a romlási sebességet azáltal, hogy csökkenti az egységnyi termeléshez felhasznált forrás mennyiségét.

A hatékonyság növekedése a rugalmas ellenálló képesség rovására megy, és ez a társadalom minden szektorában érzékelhető.

Az autógyárak jelentős része „just-in-time” elvű gyártásra állt át. Ez csökkenti az egy autóhoz szükséges készletek fenntartásának költségét, de teljes autógyáraknak kell leállniuk, amikor egy magas hatékonyságú alkatrészgyár termelése leáll. A mezőgazdasági termelés nagy monokultúrás élelmiszernövény-, fa- és rosttermelésre állt át. Ez lecsökkenti a munkaerő költségét és a megtermelt tonnánkénti tőkeigényt, de növeli a termés fogékonyságát egy adott kórokozó iránt vagy a terméskiesés mértékét normál időjárás esetén.

A hatékonyságnövelést ösztönzi az a tény, hogy aki ugyanannyi outputot tud megtermelni és eladni kevesebb input mellet, annak általában nagyobb profitot szerez. Ennek eredményeképpen a múlt század során előszeretettel cserélték le a rugalmas rendszereket hatékony rendszerekre – nagyobb lépték, kevesebb változatosság, kevesebb felesleg.

A profit volt az amerikai egészségügyi rendszer legfőbb formáló ereje. Könyörtelen erőfeszítéssel lecsökkentették a személyzetet, a „felesleges” eszköztartalékokat, és a gyógyszergyártást kiszervezték a tengeren túlra – mindezt a költségcsökkentés, azaz a rendszer hatékonyabbá tétele érdekében.

Sokan profitáltak az egészségügyi rendszer extrém hatékonnyá való optimalizálásából. De most mindannyian megfizetünk a csökkent rugalmasságért. A COVID-19 járvány megmutatta, hogy néhány input, például a maszkok kiesése milyen gyorsan vezet a nélkülözhetetlen output, azaz például az egészségügyi ellátás minőségének drasztikus csökkenéséhez.

A népesség- és fogyasztásnövekedés lassítása nem fogja eltüntetni a problémát. De csökkentené a hatékonyságnövelés kényszerét, és több lehetőség jutna a rugalmasság növelésére.

A szerző, Dennis Meadows professor emeritus a rendszer- és társadalomtudományi kutatások területén a New Hampshire-i egyetemen, ahol a politika- és társadalomtudományi kutatások igazgatója is volt. 2009-ben elnyerte a Japán Díjat a világbékéért és a fenntartható fejlődésért tett erőfeszítéseiért. És 2019-ben egy német alapítványi díjat a kultúra támogatásáért. Tíz könyv és számos oktatójáték szerzője, amelyeket több mint 15 nyelvre lefordítottak. PhD doktori címet szerzett menedzsmentből az MIT-n (Massachusetts Műszaki Intézet), ahol korábban dolgozott, és négy tiszteletbeli doktori címet kapott a környezeti nevelési munkájáért.

Forrás: Chelsea Green Publishing