A világ nagyobb részén az anyaság inkább pokol, mint öröm. A valódi anyai (és apai) örömök, a tervezett gyermekáldás és az emberi módon történő felnevelés lehetősége csak a kisebbségben lévő kiváltságosoknak adatik meg. 2007 óta szeptember 26. a fogamzásgátlás világnapja.
Miért csak a jómódúak kiváltsága a családtervezés?
A világ nagyobb részén az anyaság inkább pokol, mint öröm. A valódi anyai (és apai) örömök, a tervezett gyermekáldás és az emberi módon történő felnevelés lehetősége csak a kisebbségben lévő kiváltságosoknak adatik meg. 2007 óta szeptember 26-a a fogamzásgátlás világnapja.
Bár a (szaporodást évezredek óta erőltető birodalmi civilizáció – a szerk.) agymosó sulykolása méretes szemellenzőt helyez elénk, a hosszútávon fenntartható jólét kulcsa egy globális szemléletmód, amelyből következően óhatatlanul fel kell tenni a kérdést: a fogamzásgátlás miért csak a jómódúak kiváltsága?
Évente hozzávetőleg egymillió csecsemő hal meg a fogamzásgátlás lehetőségének hiánya miatt, mert két szülés közt még másfél év sem telt el. (Azóta ez az érték már kb. másfél millió – a szerk.)
A nők szerte a világon nem több gyermeket akarnak, hanem többet a gyerekeiknek!
Évente 15 millió fiatalkorú lány szül, és legtöbbjük a szándéka ellenére esik teherbe.
Évente 100 millió baleset-nemzés történik a párok szándéka ellenére. Ez a nemzések több mint egyharmada. A családtervezést már 1968-ban az emberi jogok közé sorolta az ENSZ, de a kormányok inkább nem tesznek semmit ebben a „kényes” témában.
A világ népessége túllépte a 7 milliárdot, és évente körülbelül 80 millióval növekszik. Sokan azt gondolják, hogy ez a szegény országok problémája, pedig a mi munkanélküliségünket, élelmiszerárainkat, klíma-megbolondulásunkat, közbiztonságunkat stb. is erősen befolyásolják a globális megatrendek. A szemünk előtt hanyatlanak Európa jóléti államai is, és az előrejelzések szerint a gazdag világ veszít a legtöbbet amiatt, hogy nem segíti a fogamzásgátlás lehetőségeit a világban.
A problémával kapcsolatban a téma magyarországi szakértőjét, a BOCS Alapítvány elnökét, a teológiai végzettséggel is rendelkező Simonyi Gyula közgazdász-ökológust kérdeztem.
SC: Mit jelent az, hogy túlnépesedés? Mikor beszélhetünk túlnépesedésről, van-e egy ilyen határszám az emberiség esetében?
Túlnépesedés van ott, ahol a lakosság ökológiai lábnyoma meghaladja a terület eltartóképességét. Ilyen egyszerű a képlet. A ma már több mint 7 milliárdnyi emberiség közel másfélszeresen túlterheli a Földet, tehát igencsak túlnépesedett. (Továbbá bizonyos értelemben túlnépesedettnek
Tévedés azt hinni, hogy ez csak a ma is népességrobbanó országokat érinti. A legtöbb jómódú ország túlnépesedett, mert korábban itt volt népességrobbanás, ezért nagy a népsűrűség, s mára már nagy lett a fogyasztás is. Például az USA több mint duplán túlterheli a területét, tehát ha nem tudja a fogyasztásának a környezeti terhelését felére visszafogni, akkor a népességének kellene visszacsökkennie, hogy ne tegye tönkre a területét. Ezzel szemben az USA népessége még ma is gyorsan nő, így a túlnépesedettsége egyre súlyosbodik. (Bár Nagy-Britannia, Németország vagy Japán talán egyértelműbb példák a túlnépesedettségre, mivel ezekben az országokban rendkívül alacsony az egy főre jutó biokapacitás – a szerk.)
Ugyanakkor a szegény országok nagy része is túlnépesedett. Például India is duplán túlterheli a területét, pedig ott az emberek sokkal szegényebben élnek, viszont több mint háromszorosa a népsűrűsége Magyarországénál. (Az egy főre jutó biokapacitás pedig jóval alacsonyabb – a szerk.) Az irány itt is önpusztító: India évente többel szaporodik, mint amennyi magyar él a világon.
SC: Milyen rövid távú és milyen hosszú távú következményekkel jár a bolygó túlnépesedése?
A Föld túlterhelése miatt pusztulnak a talajok, az erdők, tömegesen halnak ki a fajok, megbolondul a klíma, fogy az fosszilis energia és a víz, és mindenfelé szóródnak a mérgek és a szennyezés. Ahogy David Attenborough mondja: a népességrobbanás minden környezeti probléma megoldását rendkívül megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi.
De nem csak környezeti következményei vannak a túlnépesedésnek. Konrad Lorenz, Nobel-díjas osztrák viselkedéskutató Az emberiség nyolc halálos bűne című könyvében a legelső halálos bűnként írja le a túlnépesedést, ami agresszivitáshoz vezet. A háború és béke, a terrorizmus és szabadság, a bűnözés és közbiztonság, a családi és iskolai erőszak is döntően túlnépesedési kérdés. Hasonlóan a szegénység elleni küzdelem is ezen múlik: a családtervezési kompetencia, a fogamzásgátlás a legelső lépése a kiemelkedésnek a szegénységből. De számos más gondunk is, az egyre növekvő munkanélküliség és élelmiszerárak, az esélyegyenlőség és emberi jogok, a demokrácia működőképessége és a korrupció, a gazdasági versenyképesség és a vidékfejlesztés, mind-mind összefüggenek a túlnépesedéssel.
Hosszú távon a klímamegbolondulás a legszörnyűbb következmény, hiszen egy billenési ponton teljesen elszabadulhat és saját magát erősítheti tovább, például a melegedés miatt felszabaduló fagyott metán már tőlünk függetlenül fűti tovább a bolygót. Az emberiség sorsa könnyen olyan lehet, mint egy sáskajárásé: robbanásszerűen elszaporodnak, mindent felélnek, aztán tömegesen elpusztulnak. A Földet nem kell megvédeni, csak magunkat. A Föld pár millió év alatt kiheveri majd a hatodik nagy kihalást is, amint kihevert már ötöt a földtörténet során.
SC: A magyarországi demográfiai folyamatok miatt éppen egy ellenkező irányú propaganda tapasztalható a vezetés részéről, amely ellentmond a globális folyamatoknak. Önnek mint szakembernek mi a véleménye erről, illetve miért kell Magyarországnak komolyan vennie a harmadik világbeli fogamzásgátlás problémáját?
A magyar demográfiai folyamatokat elsősorban a globális megatrendek határozzák meg, ezért szűklátókörűség a hazai intézkedésektől komolyabb hatást várni. Mintha egy ötforintost olyan közel tartanánk a szemünkhöz, hogy ne lássuk tőle az asztalon heverő húszezrest. A külpolitika, a nemzetközi fejlesztés, vagyis a szegény országok segítése a fogamzásgátlási lehetőségek megteremtésében: ez talán a leghatékonyabb cselekvési lehetőségünk.
Szerencsére vannak biztató jelek, a skandináv és holland jó példát követve az angol miniszterelnök is és az ausztrál külügyminiszter is a közelmúltban jelentette be, hogy megduplázzák a fogamzásgátlási lehetőségek megteremtésére a szegény országoknak adott támogatásokat. Ideje, hogy a 12 új EU-tagország, köztük Magyarország is felzárkózzon ezen a téren Európához.
SC: Hány nőt érint ma a családtervezés lehetőségének hiánya? Mely területeken, országokban a legrosszabb a helyzet?
Az ENSZ szakosított szervei ma körülbelül 225 millióra becsülik azon termékeny korban lévő és házasságban élő nők számát, akik szeretnének modern fogamzásgátlókat használni, de nincs hozzá joguk, tudásuk, eszközük. A legrosszabb a helyzet a Szubszaharai Afrikában.
SC: Melyek a legfőbb okai a családtervezés korlátainak, illetve annak, hogy a fogamzásgátlás csupán a jómódúak kiváltsága? Milyen módszerekkel lehet/érdemes javítani a helyzeten?
Ma már a fogamzásgátlás globális elérhetősége mindenkinek érdeke lenne, ezért csak csodálkozhatunk, hogy annyian akadályozzák. Ennek történelmi okai vannak. A legtöbb hatalomnak politikai, gazdasági, katonai érdeke volt a túlnépesedés. Amiből túltermelés van, az olcsó. Kellett a sok olcsó rabszolga, jobbágy, proletár, katona, munkás. Folyt a gazdasági és fegyverkezési verseny a fejedelemségek vagy birodalmak közt, és mindkettőhöz alapvetően kellett a szaporodás. Az ezt erőltető agymosás az ezredévek alatt beépült kultúráinkba, erkölcseinkbe, vallásainkba, és mára végzetessé vált, ezért gyorsan megtisztulunk tőle. A nemzés humanizálása, a párok által nem kívánt baleset-nemzések megelőzése, szerencsére, csodálatos gyorsasággal halad. Elsősorban a lányok iskolázása, a nők jogai és az eszközök ingyenessége segíti ezt az evolúciós ugrást az emberré válásban.
SC: Amíg a nő egyetlen funkciója egy társadalomban a gyermekszülés, addig lehet-e sikeres egy fogamzásgátlást népszerűsítő program ezeken a területeken?
Amerikában az Észak-Dél háború kezdetén a déli államszövetség volt erősebb, de gazdasági erejét főleg a rabszolgaserege adta. Az északiak által kikiáltott rabszolgafelszabadítás engedetlenségre, szökésre indította a déli rabszolgákat, így megfordította az erőviszonyokat. Az emberiség nagy esélye az, hogy a nők egyre kevésbé fogadják el a „szülőgép”-helyzet kényszerét – hogy Amartya Sen, indiai-amerikai Nobel-díjas közgazdász kifejezésével éljek. A nők öntudatra ébredése, felszabadulása még nagyon új fejlemény a történelemben, de viharos gyorsasággal terjed. Ne felejtsük el, hogy fél évszázada még Európában is voltak államok, ahol a nőknek nem volt választójoguk. Katolikusként szégyenkezve mondom, hogy még ma is van ilyen: Vatikán Állam. Persze, lehet mentegetni, hogy a Vatikán nem állam, hanem egyház-bürokrácia, de akkor mit keres az ENSZ-ben az államok tanácskozásain, és hogyan lassíthatja a legszélsőségesebb muzulmán államokkal összefogva a nők jogainak érvényesülését?
SC: A keresztény egyház a fogamzásgátlás minden formáját ellenzi. Azokon az afrikai területeken, ahol keresztény missziók munkálkodnak, van-e lehetőség a fogamzásgátlást “népszerűsíteni”, a témában oktatást vagy egyéb karitatív tevékenységet folytatni?
A keresztény egyházak nem ellenzik a fogamzásgátlást, még a katolikusok sem. A katolikus tanítás szerint ezen a téren is az embereknek a saját lelkiismeretük alapján kell dönteniük. Már csak néhány elmaradott vatikáni bürokrata próbálja a pápai magánvéleményt a katolikus egyház tanításának beállítani. A II. Vatikáni Zsinaton Suenens, belga bíboros korunk Galilei esetének nevezte a fogamzásgátlás tiltását, és nagy tapsot kapott a két és félezer püspöktől. Ezért VI. Pál pápa nem engedte a Zsinatot nyilatkozni a kérdésről, és ezzel semmibe vette a kollegalitás alapvető teológiai elvét. Utána ráadásul még a saját maga által összehívott konzervatív szakértői bizottság véleményét is semmibe vette. 1968-ban kiadott, Humanae Vitae című enciklikája ezért magánvéleménynek számít, amit az egyház azóta sem fogadott el; a templomba járó katolikusok óriási többsége használ fogamzásgátlókat, és éppen ezt tartja erkölcsösnek és emberinek.
Az állatok (a legfejlettebbeket kivéve – a szerk.) nem szexelnek, csak nemzenek. A szex csodálatos emberi fejlődés eredménye. Azt állítani, hogy a szex fő célja a termékenység, nemcsak tudománytalan, de embertelen is, hiszen az embereket félállati sorban akarja tartani.
A többi keresztény egyház általában sokkal haladóbb, mint ahogy a terepen dolgozó katolikus misszionáriusok is. Például az 1994-es ruandai társadalmi összeomlás (a 7 milliós országban 3 hónap alatt 800 ezer embert öltek meg egy mindenki mindenki elleni zűrzavarban) egyik fő oka volt, hogy a kis katolikus országban 40 év alatt megháromszorozódott a népesség. A katolikus egyház nem valami dicsőséges szerepet játszott mindebben, ezért az ottani klérus már nem ellenzi a családtervezési programokat, amelyeket a világ legjobb nő-férfi arányú parlamentje tesz lehetővé.
Forrás: Nőkért.hu