Népesedéspolitika és fogamzásgátlási választás (könyvismertetés)

Az aggasztó népességnövekedések már most olyan válságtüneteket mutatnak, amelyek menekültválságokhoz, kulturális konfliktusokhoz és fegyveres összecsapásokhoz vezethetnek. Ez a könyv a fogamzásgátlási módszerek kiválasztását vizsgálja 38 ázsiai országban, s ennek összefüggéseit az országok népesedési politikájával.

A könyv különösen időszerű, hiszen talán a legutóbb az 1965-ös belgrádi konferencia idején merült fel ilyen erőteljesen a népességszabályozás szükségessége. A szerzők történeti narratíván keresztül tekintenek vissza az ázsiai családtervezési programok örökségére – ez a megközelítés teszi a könyvet igazán lebilincselő olvasmánnyá. A közhiedelemmel ellentétben a népességszám továbbra is kihívást jelent a döntéshozók számára. Miközben a két demográfiai nagyhatalom, India és Kína már a reprodukciós szinthez közelít, és az egykori Szovjetunió területeinek többsége tartós népességfogyással küzd, a világ népessége aggasztó mértékben növekszik. Ahogy Dél- és Kelet-Ázsiában javul az életszínvonal, és az egy főre jutó erőforrás-felhasználás a nyugati szintekhez közelít, joggal tartunk attól, hogy mindez milyen ökológiai terhelést ró bolygónkra.

Még aggasztóbb azonban a népességnövekedés térbeli egyenlőtlensége. A globalizált világ ellenére politikai rendszerünk továbbra is területileg tagolt, és a különböző népesedési dinamikák már most olyan válságtüneteket mutatnak, amelyek menekültválságokhoz, kulturális konfliktusokhoz és fegyveres összecsapásokhoz vezethetnek. Ázsia országai a tervezett termékenységi átmenet mintapéldáiként régóta a népesedéspolitikai viták középpontjában állnak. Bár ezek az országok többnyire már a reprodukciós szint elérésének közelében járnak, Afrika jelentős része még egy közelgő népességrobbanás küszöbén áll. Mindeközben a Bukaresti konferencia óta, a Kairói konferencia „kávéházi” megközelítéséig és azon is túl, a nemzetközi fogamzásgátlási diskurzusok állandó átalakuláson mennek keresztül. Ahhoz, hogy Afrikában hatékony népesedéspolitikai programok születhessenek, elengedhetetlen a múlt tanulságainak figyelembevétele.

Ez a munka – amely gondosan elemzi az állami beavatkozás és az egyéni választás kapcsolatát – értékes felismeréseket kínálhat a népességpolitika korai szakaszában járó országok számára. A szerzők már a könyv nyitósorával – „Az ókortól napjainkig” – egyértelművé teszik, hogy a történelmi megközelítés kiemelt szerepet kap az elemzésben. A bevezető fejezet első része valóban nosztalgikus visszatekintést kínál, megalapozva az olvasó számára a mélyebb összefüggések megértését.

A könyv a népesedési átmenet és a családtervezési programok történeti áttekintésével indul, röviden érintve az ókortól a kora újkorig terjedő időszakot, mielőtt rátérne az európai népességcsökkenés témájára, majd végül a fejlődő országok tervezett családtervezési programjaira. Ezt követően azonban a fókusz szinte kizárólag a fogamzásgátlásra helyeződik át. A szerzők kiváló történeti áttekintést nyújtanak a különböző fogamzásgátló módszerek fejlődéséről – a „nemi aktus után hétszer hátraugrástól” egészen a Depo-Provera kifejlesztéséig –, mindezt időrendi narratívába ágyazva.

Bár a fogamzásgátlás használatát befolyásoló változókról szóló rész rövid, a könyv elméleti megalapozása elsősorban Bulatao fogamzásgátló módszerválasztási modelljén nyugszik. A szerzők részletes fogalmi keretet alkalmaznak annak bemutatására, hogyan függ össze a párok módszerválasztása az állam családtervezési politikához fűződő motivációjával. Noha ez a keret vizuálisan is jól strukturált, számos kérdést nyitva hagy. A párok döntéseire vonatkozó rész szilárdan épít a korábbi módszerválasztási irodalomra, ugyanakkor az állami szándékok és a programok megvalósításának – amelyek kulcsszerepet játszanak a későbbi elemzésekben – elméleti megalapozottsága jóval gyengébb, és inkább intuitív logikán, semmint mélyreható elméleti érveken alapul. A különböző forrásokból származó módszerválasztási adatok összegyűjtése és egységes adatbázissá szervezése elismerésre méltó munka, amely nagy segítséget jelenthet a jövő kutatói számára.

Az ezt követő leíró statisztikák és a módszerválasztás országonkénti térbeli változatosságát bemutató grafikonok megfelelő alapot nyújtanak a későbbi szakpolitikai értékelésekhez. A szerzők világossá teszik, hogy a számos táblázat és illusztráció célja nem elemzés nyújtása, hanem az aktuális helyzet látványos bemutatása. Ez némiképp ellensúlyozza azt a tényt, hogy az adatok gyűjtési évei között jelentős eltérések vannak (pl. Japán esetében 2005, míg India és Örményország esetében 2015–16). Mégis, történeti fókuszuk ellenére a szerzők szinte kizárólag az adott országokra vonatkozó legfrissebb adatokkal dolgoznak. A módszerválasztás történeti mintázatainak feltárása, és azok jelentős népesedéspolitikai döntésekkel való összekapcsolása hasznos és izgalmas kiegészítése lehetett volna a könyvnek. A kötet központi tartalma a harmadik, negyedik és ötödik fejezetben található, ahol a 38 vizsgált országot három csoportra osztják – 13, 15 és 10 országra – teljes termékenységi rátájuk alapján, miután más szempontokat (földrajzi közelség, kulturális hasonlóság) kevésbé relevánsnak találtak.

Ez a döntés végül szerencsésnek bizonyult, mivel azonos termékenységi szinten lévő országok gyakran hasonló szakpolitikai kihívásokkal néznek szembe – még ha korántsem tekinthetők homogénnek. A családtervezési programok hiánya például Szíriában vagy Jordániában a politikai instabilitás és a cselekvőképes szándék hiányával magyarázható, míg Japán vagy Örményország esetében éppen ellenkezőleg: a népességnövekedést ösztönző pronatalista politikát folytatnak. Az is jól látható, hogy a népesedéspolitika milyen különféleképpen hat a fogamzásgátlási módszerek kiválasztására. A 38 országot átszelő elemzés során a szerzők alaposan áttanulmányozták az irodalmat, hogy minden esetben megtalálják a legvalószínűbb magyarázatokat a kirajzolódó mintázatokra – legyen szó földrajzi akadályokról, szabályozási környezetről, ösztönző rendszerekről, támogatásokról, vagy az állami és donorszereplők tevékenysége közötti különbségekről.

Ez a sokféleség egyértelműen cáfolja az egyetlen, univerzális modell („one-size-fits-all”) érvényességét bármely családtervezési program esetében. Összességében a szerzők meggyőző bizonyítékokat találtak arra, hogy az egyes országokra jellemző fogamzásgátlási módszerösszetétel alakulásában a nyílt vagy rejtett állami döntések jelentős szerepet játszanak. Elismerésre méltó, hogy a 38 vizsgált ország döbbenetes változatosságát képesek voltak úgy feldolgozni, hogy azt nyolc egyszerű, mégis elegáns tételben foglalták össze. A záró gondolatok kiválóan mutatják be, hogyan képes az állami beavatkozás befolyásolni a párok döntéseit – ugyanakkor a szerzők részéről kevésbé sikerült az állami racionalitást magát beépíteniük az értelmezési keretbe. Noha néhány alkalommal említést tesznek a „governmentality” (kormányzási racionalitás) fogalmáról, valójában nem hódolnak Foucault előtt, és nem vizsgálják mélyebben a hatalmi viszonyok dinamikáját. Ezáltal elemzésük a felszínen marad, anélkül hogy feltárná az állami hatalomgyakorlás intézményi mélyszerkezetét. Itt egy valóban sajnálatosan elszalasztott lehetőségről van szó: a családtervezés biopolitikai dimenzióinak részletesebb feltárása izgalmas irányt adhatott volna a munkának.

Ennek ellenére, a 38 ázsiai országból származó adatok és a gazdag bibliográfiai háttér révén a könyv értékes hozzájárulás a növekvő demográfiai szakirodalomhoz. A fogamzásgátló módszerösszetétel és a családtervezési programok közötti kapcsolat elemzése azonban több szempontból is hiányos. A módszerválasztás elméleteiről és fogalmi kereteiről szóló hosszabb eszmefuttatás struktúrált keretet ad az elemzésnek, ám a későbbi fejezetek inkább narratív megközelítést követnek. Például a záró nyolc kulcsgondolat nem jelenik meg korábban az analitikai szerkezet részeként, csupán mint az országonkénti megfigyelések mellékes következtetései. Noha ez stílusában összhangban áll a három szakpolitikai fejezet narratív jellegével, és a szerzők maguk is „feltáró jellegű tanulmányként” jellemzik munkájukat, amely „nem kíván teljességre törekedni”, az első néhány fejezet strukturáltabb irányához képest ez a kontraszt erőteljesen kirajzolódik.

Ez az episztemikus disszonancia – vagyis a strukturált és a narratív elemzés formája közötti ellentmondás – az, ami megakadályozza a valóban harmonikus szintézis kialakulását. A könyv feltáró jellegű tanulmány, amely kizárólag irodalmi forrásokra támaszkodva kísérli meg feltárni az összefüggést a fogamzásgátlási módszerválasztás és a népesedéspolitika között. Hogy milyen mértékben sikerült elérnie ezt a célt, az vitatható, de mint bevezető olvasmány értéke kétségtelen. Bár megállapításai nem forradalmiak, közérthető narratívája és világos, szakszövegtől mentes stílusa révén nemcsak demográfusok számára lehet hasznos, hanem a népesedés- és egészségtudományokkal, tudománypolitikával foglalkozó kutatók, szakemberek, állami és nem állami szervezetek döntéshozói, sőt, az akadémián kívüli szélesebb közönség számára is ajánlható első olvasmányként.

POPULATION, FERTILITY, AND FAMILY PLANNING: Contraceptive Method Mix in Asian Countries
Aditi Kundu And Bhaswati Das
Published by Rawat Publications, 2019

Ismertette: Sayak DUTTA és Nandita SAIKIA
Jawaharlal Nehru Egyetem

 

Hivatkozások

• Caldwell, John C., & Caldwell, Pat (2002): „Afrika: az új családtervezési frontvonal.” Studies in Family Planning, 33. évf., 76–86.

• Cohen, Joel E. (2003): „Az emberi népesség: a következő fél évszázad.” Science, 302. sz., 1172–1175.

• Finkle, Jason L., & McIntosh, Aliston C. (2002): „Az ENSZ népesedési konferenciái: a 21. századi szakpolitikai napirend alakítói.” Studies in Family Planning, 33. évf., 11–23.

• Gerland, Patrick; Rafter, Adrian E.; & Ševčíková, Hana (2014): „A világ népességének stabilizálódása ebben a században nem valószínű.” Science, 346. sz., 234–237.

• Kaplan, Robert D. (2000): A közelgő anarchia. New York: Random House.

• Krause, Elizabeth L., & De Zordo, Silvia (2012): „Bevezetés: Etnográfia és biopolitika – a szaporodás ‘racionalitásainak’ nyomon követése az Észak–Dél választóvonal mentén.” Anthropology & Medicine, 19. évf., 137–151.

• Pimentel, David & Pimentel, Marcia (2006): „Globális környezeti erőforrások kontra a világ népességnövekedése.” Ecological Economics, 59. évf., 195–198