Házasságkötés előtt kedveskedés és kívánkozás, utána követelőzés és korlátozás. „Életünk legszebb napja” – szokták mondani esküvőkor, s valóban, utána általában már csak egyre rosszabb lesz.

„Fogamzásgátlás a katolikus Írországban szóba sem jöhetett, ezért (az írás végén ismertetett Angyal a lépcsőn c. önéletírás szerzője) McCourt édesanyja, Angela is szüntelenül szült, majd sorra temette el Frankie kistestvéreit. Valamikor úgy a hatodik terhessége után végül sztrájkba lépett, és bejelentette a férjének (aki az iszákossága miatt a fő okozója volt a család végtelen szegénységének), nem akar több gyereket, nincs több szex.

A férfi tetszését nem nyerte el az ötlet, figyelmeztette is a feleségét, hogy arra az asszonyra, aki nem teljesíti házastársi kötelességét, örök kárhozat vár.
Mire Angela gondolkodás nélkül rávágta: ameddig nem jön több gyerek, az örök kárhozat nekem teljesen elfogadható ajánlat!”
(https://moly.hu/konyvek/mork-leonora-sajat-utakon)
—-

—-
A házasság azért gonosz jogi intézmény, mert felhatalmazza (sőt, társadalmi nyomással még kötelezi is) a házasfeleket a gonoszságra, büntetésre, bosszúra egymás iránt...

Az évszázadok és számos ország jogrendjében a házasság feljogosított
– a feleség megerőszakolására (néha a férjet is nemi erőszak érte, mint pl. a Lady Chatterley vadőrét),
– akarata ellenére teherbeejtésére (ill. néha teherbe esésre a férj spermájának megszerzésével annak tudta, szándéka nélkül),
– a házasságon kívüli szerelmeskedésért minden elképzelhető gyötrésre, elítélésre, büntetésre, bosszúra, akár feljelentésre, börtönbe zárásra *,
– akár a féltékenységből elkövetett gyilkosságra… stb. stb.

A házasság általában a szaporodás erőltetésének ketrece. Rácsai közt igen vastagok a vallások, amelyek a szex hatalmas erejét a szaporodásra irányítják, minden más kielégülését tiltva. Tilos a szex házasság előtt, házasság mellett, válás után, még szingli vagy özvegy felnőttként is házasságon kívül, tilos az önkielégítés, sőt még a házasságban is tilos a szex fogamzásgátlással,

A szaporodás persze súlyos terheket rak a házasfelekre, de a szolgagyártás haszonélvezői már jól jártak, a felek meg veszekedhetnek, tologathatják egymásra a túlterheltségüket, a ketrecből csak bajosan menekülhetnek. „A történelem során a hatalom minden kiskaput igyekezett vallási segítséggel bezárni, hogy a szex iszonyú erejével megteremtse az embertúltermelést, az olcsó rabszolga-, munkás-, szülőgép- és katonasereget.” (Ld. https://bocs.eu/a-hatodik-nagy-kihalas-a-foldi-elet-torteneteben/ )

Elsősorban a nőelnyomás a gyakori a házasságokban, érthető hogy a válások nagy többségét a nők kezdeményezik. De számtalan vicc, regény, film stb. témája a férfi korlátozása és büntetése is, pl. az otthon légkörének feszültségeivel.

A házasság elferdítette a hűség eszményét is, ami azt jelenti, hogy mindig számíthatsz rám. Ehelyett a szerelem tiltásává változott: senki mást nem szerethetsz. A társadalom erős nyomással eléri, hogy akinek a társa hűséges ugyan, de közben mást is szeret, az megalázva és a másik büntetésére felhatalmazva érezze magát.

Egészséges szexualitású emberek inkább még jobban szeretik a társukat, hogy a kapcsolatot erősítsék, ha azt látják hogy a házasság mellett más szerelmet is keres. De nem gondolják, hogy a többszerelműség rossz, hiszen egyetlen ember nem adhat meg mindent a társának, mindenkinek szüksége van másokra is.

—-

—-

* 1890. nov. 17: Charles Stewart Parnell (27. jún. 1846 – 6. okt. 1891)ír parlamenti képviselőt, az Ír Parlamenti Pár alapítóját és vezetőjét elítélte a londoni esküdtszék házasságtörés miatt.

Noha viszonya egy barátjának feleségével már sok éve tartott és a hölgy három gyermekének ő volt az apja, ezzel az erkölcsi lejáratással a protestáns Anglia az ír függetlenségi küzdelem (Kossuthoz hasonlítható, egyébként protestáns skót származású) vezére ellen fordította az írek szigorúbban katolikus részét és így évtizedekre visszaszorította az ír függetlenség ügyét.

A nép által “Írország koronázatlan királyának” is nevezett Parnell az eset után egy éven belül szívrohamban meghalt, 45 évesen. Temetésén több mint kétszázezren vettek részt (ami elképesztő létszám, hiszen Dublin lakossága 350 ezer volt akkoriban, egész Írországé 3 millió).

—-

—-

Természetesen vannak boldog házasságok is, amelyekben a kapcsolat olyan jó és a körülmények olyan szerencsések, hogy még a házasság jogi ketrece se tudja elrontani őket.
Amikor problémák lépnek fel, akkor dől el:
– elkezdik büntetni, korlátozni, birtokolni egymást és követelőzni (amire a házasság jogi kerete és a kényszer-monogámia társadalmi nyomása felhatalmazza, sőt erőlteti őket),
– vagy a sérelmek ellenére igyekszenek megérteni, elfogadni, még jobban szeretni egymást, az egymásban talált biztonságot erősítve még több szabadságot adni egymásnak, értékelni egymás házasságtól független élet-részeit és örülni társuk nem-közös örömeinek …
—-

—-

Az Angyal a lépcsőn c. önéletírás ismertetése:

„Amikor ​visszapillantok a gyerekkoromra, nem is értem, hogyan éltem túl. Természetesen nyomorúságos gyerekkorom volt – a boldog gyerekkor egy hajítófát sem ér. De a szokványos nyomorúságnál rosszabb a nyomorúságos ír gyerekkor, de még ennél is sokkal rosszabb a nyomorúságos ír katolikus gyerekkor.”

Így kezdődik Frank McCourt regényes memoárja, melyről amerikai méltatója a következőket írta: „McCourt sajátosan lírai és sajátosan ír hangja többek között James Joyce-ot idézi. Ugyanolyan elragadó és ugyanolyan jókedélyű. De ahogy McCourt és társai a nyomorral küzdenek, abban van valami bátor drámaiság, ami közelebb áll a mi korunkhoz. Ezek az emberek soha nem merülnek el az önsajnálatba (nem engedhetik meg maguknak), soha nem vész ki belőlük a tűz. McCourt nevét csupa nagybetűvel fogják beírni az emlékiratok nagy könyveibe.”

Frank McCourt a világválság sújtotta Brooklynban látja meg a napvilágot, frissen Amerikába emigrált, ír szülők gyermekeként, majd az írországi Limercik nyomornegyedeiben nevelkedik. Édesanyjának, Angelának nincs miből ennivalót vennie a gyerekeinek, mivel az apa, Malachy csak nagyritkán dolgozik, s ha igen, akkor is elissza amit keres. A léha, felelőtlen és megbízhatatlan apa csupán egyvalamit tud nyújtani gyermekének: a történetet, a mesét.

Franknek az életet jelentik apja meséi Írország megmentőjéről, Cuchulainről, és az Angyalról, aki a kisbabákat hozza az édesanyjának. Talán a történeteknek, a meséknek köszönhető, hogy Frank túléli a viszontagságokat. Pelenka helyett rongyokba bugyolálva, egy disznófejnek könyörögve a karácsonyi vacsoráért, az út szélén lehullott széndarabok után kutatva tűrni a nyomort, az éhezést, a rokonok és a szomszédok közömbös kegyetlenségét – azért él, hogy elmondhassa a saját meséjét, ékesszólóan és megbocsátón.
https://moly.hu/konyvek/frank-mccourt-angyal-a-lepcson

Simonyi Gyula I.