A túlnépesedés akkor is összeomlasztja a civilizációt, ha nincs közlekedés, ipar, kereskedelem, bányászat, fosszilis energia, műanyag, gépek, semmi amit ma az éretlen zöldködők okolnak az ökológiai válságért.

A fogamzásgátlás támogatása nélkül nincs megoldás a Földet szétbarmoló túlterhelésre.

1722. ápr. 5: A Rapanui sziget (mai neve: Húsvét sziget) őslakói először láttak meg hajókat és fehér embereket partjaiknál. Mitológiájuk szerint odáig azt hitték, a világ elsüllyedt a tengerben és ők az egyedüli lények. A partraszállás után a matrózok megijedtek, amikor a nagy számban összesereglett őslakók egyike kiváncsian meg akarta nézni az egyik matróz kalapját, és sortűzzel több mint huszat megöltek. A fa, élelem és ásványkincsek nélküli szigetet felrajzolták a térképre, majd két nap múlva elhajóztak.

Az őslakók ősei valamikor csónakokon érkeztek a szigetre, amelyet minden más szárazföldtől kétezernél is több km választ el. Virágzó civilizáció fejlődött ki, a favéseteken fennmaradt rongo-rongo az egyetlen ősi írásos nyelv Polinéziában, és a hatalmas szobrok máig csodálatot váltanak ki. De túlnépesedtek, ezért felélték az erdőket, az állatokat és a talajt, a szűkös erőforrásokért egyre többet háborúztak egymással. Végül a csúcsidőben 15-20 ezer körüli népességnek csak kb. negyede maradt életben s tengette életét. Faanyag hiányában nem tudtak már hajózni s elmenekülni a szigetről.

A fehér ember csak a 19. században „érdeklődött” újra a sziget után: rabszolgakereskedők érkeztek és az őslakosok nagy részét, két és fél ezer embert összevadászták. Később Tahiti érsekének határozott fellépésére Peruban 360-at felszabadítottak és visszaszállítottak, de a hajón himlőjárvány tört ki, csak 16-an érkeztek meg élve, magukkal hurcolva a himlőt a szigetre. A járvány elmúltával csak 111 őslakó maradt a szigeten.
Ma Chiléhez tartozik és másfélezer ember él rajta a turizmusból. (A Húsvét-sziget sorsa a Föld jövőjét mutatja kicsiben.)

Élj ahogy szeretnél, csak segítsd a fogamzásgátlást nélkülözőket!

Simonyi Gyula