1967. jan. 14: A hippimozgalom színre-lépésének tartott Human Be-In happeningen több tízezren vettek részt a Golden Gate Parkban, San Franciscoban. Zene, „tudattágítás”, tömeges tiltakozás a vietnami háború ellen, szabad szerelem, kommunális életforma, alternatív művészetek …

 

San Francisco mitikus hely lett, az ugyanazon év júniusában tartott 3 napos Monterey fesztiválon több mint 200 ezren voltak. Ezzel vette kezdetét „A szerelem nyara”, melyben a Beatlestől az All You Need Is Love vált himnusszá, és Scott McKenzie dala, a San Francisco (Be Sure To Wear Flowers In Your Hair), mely mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy „Friscóban” van a helye.

A második világháborúban az amerikai srácoknak a hadseregtől való menekülés egyik módja volt, hogy homonak mondták magukat. A Csendes óceáni flottától emiatt leszerelteket San Franciscoban tették partra. Természetesen legtöbbjük nem volt homo, de háborúellenes és máskéntgondolkodó volt. Haza nem mehettek (képzeljük el a hazáért harcoló fiaira büszke amerikai kisvárost, ahová azzal tér haza a fiú, hogy leszereltek, mert homonak mondtam magam), így a városban rengeteg alternatív fiatal gyűlt össze, ez tette Friscót máig hatóan annyira különbözővé, sokszínűvé, zölddé, művészivé …

Noha 1968 egy szexuális forradalom kora is, a közbeszéd még ennek kapcsán se szól a termékenység tabu témájáról. Pedig a tények szintjén ez 1968 legjelentősebb és megállíthatatlan hatása.

Nézd meg a „World population growth 1700-2100” ábrát (fent) az ezen a linken lévő tanulmányban: a lila vonal csúcsa világosan mutatja 68 döntő történelemformáló hatását: az embert egyre inkább elértéktelenítő, a munkásság alkupozícióját egyre gyengítő élőerő-túltermelés gyorsulása ekkor tört meg. Sajnos ez még mindig csak lassulás. A népességrobbanás ma is folyik.

1968-ban sorolta az ENSZ a fogamzásgátlást az emberi jogok közé a tavaszi világkonferencián Teheránban, így buta dacreakciónak tekinthető, hogy pár hónappal később VI. Pál pápa kiadta a Humanae Vitae enciklikát.

A fogamzásgátlás tiltása szerencsére kb. lenullázta az egyházi tekintélyt és máig is – Suenens bíboros tiltakozásának kifejezésével a II. Vatikáni Zsinaton – korunk Galilei esete. Érdekes módon sokkal többen tudnak a fogamzásgátlás tiltásáról (és röhögnek a vatikáni agglegények „szexuális hozzáértésén”), mint az ENSZ döntéséről.

Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biológus írta Az őrült majom c. könyvében (1970) a fiataloknak:

„Minden, aminek valamilyen köze van a házasságon kívüli nemi élethez, az bűnös: ez az érzés az örökség, melyet a vallás hagyott reánk. De úgy látszik, fiataljaink ma lerázták magukról ezt a természetellenes örökséget, ennek eredményeképpen remélhetőleg már a közeljövőben helyesebben, fogékonyabban, ésszerűbben ítéli meg a világ a nemiséget…
Fiatal koromban nemi kapcsolatokat házasságon kívül fenntartani bűnnek számított, a szűzesség erénynek… Mindezek a szokások az erkölcsösség igényével léptek fel, de véget nem érő szenvedéseknek voltak az okozói…
Azután jött a penicillin és a ‘pirula’, és világszerte fellazult az egész erkölcsi szerkezet. Úgy látszik, régi erkölcseink alapja a terhességtől és a nemi betegségektől való félelem volt… Egy nemi betegségekkel és törvénytelen gyermekekkel terhelt társadalom nem lehetett volna szilárd…
A gyötrő szexuális korlátainktól való felszabadulás lényeges fordulópontja az emberiség élettörténetének.
Szememben fiatalságunknak egyik legnagyobb érdeme – hatalmas erkölcsi bátorságának jele – az, hogy az egyik legerősebb emberi érzésnek, a szexuális vonzódásnak képes volt visszaadni a tisztaságát és méltóságát.
Ezzel sokkal gazdagabbá és derűsebbé tették az emberi életet, és engem személy szerint arra késztettek, hogy sajnáljam, miért nem születtem ötven vagy hatvan esztendővel később…
Ha ifjúságunk képes volt egy új, egészségesebb szexuális kódot alkotni, ha képes volt elvetni a nemiséggel kapcsolatos mélyen gyökerező, hagyományos színlelést és szemforgatást az őszinteségért, becsületességért és méltóságért, nincs okunk kételkedni abban, miért ne lehetne új erkölcsi szemlélet kialakítója minden más – számunkra létkérdést jelentő – területen.
Az ifjúság megpróbálja helyettesíteni a szűk látókörű nacionalizmust az emberi szolidaritással, a háborút a békével…
Sohase adják meg magukat, tartsanak ki mindig, a fenyegetések és megtorlások dacára.”

Simonyi, Gyula I. | elnök