1. A nemzés költészete és tragédiája –
2. Millenniumi Fejlesztési Célok: humánia vagy humánum? –
3. Természet és energia: soha nem volt új helyzet –
4. Biológiai sokféleség és emberi népesedés –
5. Humánus Teremtő vagy humániás, emberalkotta, tudomány-tagadó bálvány? –
7. A hatodik nagy kihalás a földi élet történetében –
9. A legfőbb zöld tennivaló … az évi százmilliónyi nem-kívánt foganás megelőzése –
13. Ha előre leperegne előtted saját és utódaid élete, nemzenél? –
Sajnos ez a 2003-as flash animáció már nem játszható le, a flash-t nem engedik a mai biztonságosabb szoftverek. Így csupán az animáció szövegeit lehet alább olvasni, de a lényeg ebből is látszik.
A zöld vonal jelzi (ill. az animációban jelezte) a Föld eltartóképességét az adott kor megélhetési módjának szintjén. Ahogy a megélhetési mód fejlődött (gyűjtögetés, vadászat, később legeltetés, még később földművelés), az eltartóképesség növekedett.
Az emberi létszámot a piros grafikon mutatja.
Az ember – mint minden biológiai lény – korlátlanul szaporodott, ezért létszámát ugyanúgy az éhínség stb. szabályozta, mint más állatokét. A zöld vonal és a piros vonal közötti szürke sáv az éhínségnek stb. leginkább kitett népesség-többletet jelzi (ami mindig a népesség különféle szempontokból leggyengébb része).
Már i. e. 10-12000 körül földművelésre kényszerült az ember, mert a gyűjtögetés, vadászat, legeltetés nem tudta eltartani a megnőtt népességet.
Bizonyos nagyvad fajok a túlvadászás következtében pusztultak ki.
Az élőlények korlátlan szaporodását a természetes ellenségek is szabályozzák. Az ember túlerőbe került természetes ellenségeivel szemben, így maga az ember vált az ember legerősebb ellenségévé. A túlnépesedés szűkösséget okoz, azaz az emberek közti erőszaknak ez a fő oka.
Az emberi leleményesség bármily gyorsan is emelte az eltartóképességet, a korlátlan szaporodás ösztöne azonnal túlhasználta a keletkezett lehetőséget és mindig túlfeszítette a húrt.
A szürke sáv, a többlet-népesség miatt az éhínség is, az emberek közti erőszak is végigkíséri az ismert történelmet.
A földművelés több embert tudott eltartani, de több embert is igényelt: több munkaerő és harcos kellett, a földet birtokolni/védeni vetéstől aratásig.
A népesedési, gazdasági és fegyverkezési verseny egymást hajtják.
A megélhetési mód “fejlesztése” az utóbbi századokban már fenntarthatatlan, azaz egyszeri, kimerülő módszerekkel növelte a Föld eltartóképességét, pl.:
– újabb és újabb területek elvétele az élővilágtól (erdők kiirtása már az ókorban, minden megművelhető terület beszántása),
– a fosszilis energiahordozók vissza-robbantása a légkörbe (bányászat, vegyipar, gépesítés, öntözés, stb.). Ezzel rövid távon nő, de hosszú távon leromlik a Föld eltartóképessége. Ezt jelzi, hogy a zöld vonal később feketévé válik.
A földműves Káin irigyli a pásztor Ábel könnyebb életét, de aki nem stabilizálja a népesedését, az terjeszkedésre, agresszivitásra, robotra,
természet-rongálásra kényszerül. A vízözön oka a Biblia szerint: az ember elszaporodott, így erőszak töltötte be a Földet.
A vallási, etnikai, kulturális különbözőségek csak felszínes okai az erőszaknak. A tűzhányók sem azért törnek ki, mert a kontinentális lemezek ütköznek, hanem mert a Föld a vékony szilárd kéreg alatt folyékony és ez a lemezek határainál tör felszínre a legkönnyebben.
Az erőszak hajtóereje a túlnépesedés. A másság csak törésvonal, ahol az erőszak a legkönnyebben kitör. Ha nincs másság, az erőszak kitalál mondvacsinált másságot ürügyként.
Az embercsoportok öko-lábnyomai egymásba értek, állandóvá vált a konfliktus, harc. Az ok nem a különbözőség. Az idegen nem ellenség, ha megmarad saját területén. Az egynyelvű, -fajú, -vallású győztes is mindig újra megoszlik a zsákmányosztásnál.
Mítoszok, vallások, mesék és erkölcsök mindig is figyelmeztettek a nemzés képességének felelős használatára. Hiszen az ősasszonynak, aki gyermekéről nem gondoskodó hímtől engedte magát megtermékenyíteni, igen nehéz sora lett és a gyermeknek igen kevés életesélye. A fattyútól, a zabigyerektől, a házasságon kívüli gyermektől való óvás többszázezer éves tapasztalatot adott tovább.
Erre a nevelésre és női ösztönre lehet építeni: a szülésnek nem csak egy gondoskodó apa a feltétele, de az ökológiai eltartóképesség is!
Minden élőlény mindig túlnépesedik, csak a természetes ellenségei, a betegségek és a terület eltartóképessége, azaz az éhhalál szabályozza a létszámot. Az emberi létszámot is ezek szabályozzák kegyetlenül, ha az ember nem szabályozza maga.
Csak kívánt gyermekek foganjanak, akik felnőve azt mondják majd: jobb szülőket, kort, helyet nem is kívánhattam volna!
(Kívánt gyermek, kívánt szülő elv)
A férfiak is sokkal jobban vigyáznak ma már, hiszen a nemzés, a túl sok utód eltartása igavonó barom életformára kényszerítheti őket. Egyre többen nem bízzák a nőkre a védekezést: ma a vezető fogamzásgátlási módszer a világban a férfisterilizáció.
Emberanyagból birodalmak, hadseregek, kő- és társadalom-piramisok, óriáscégek építhetők: hatalmi, gazdasági, katonai érdek a szaporodás.
Ha túltermelés van belőle, olcsó a rabszolga, a katona, a munkás. A nők alárendelt szülőgépek.
Csak kívánt gyermekek foganjanak, akik felnőve azt mondják majd: jobb szülőket, kort, helyet nem is kívánhattam volna! (Kívánt gyermek, kívánt szülő elv)
Nem mondhatjuk: akarunk egy gyereket. Csak kérdezhetjük: szeretne most egy gyermek a mi családunkba születni? A Föld 80, mi 20 évig el tudjuk tartani itt? Életünk nem silányul igavonó baromévá? Nem kényszerülünk miatta természetből szemetet gyártani, másokat kiszorítani?
Sokak álma, hogy utódai annyian lesznek, mint az ég csillagai, a tenger fövenye. A növekedés a remény, a fejlődés, az élet szinonimájává, halálos vallássá vált. Pedig Isten az embert harmóniára, minőségre, személyiségfejlődésre teremtette.
Már Arisztotelész, Platón, Konfúciusz figyelmeztettek, hogy a túlnépesedés ökológiai pusztuláshoz, társadalmi zavarokhoz, háborúkhoz vezet.
Indián, tibeti, busman népek harmonikusan élnek, bölcsen stabilizálva népességüket.
Dávid király megszámláltatja népét, ezért Isten megbünteti. Róma ösztönzi saját népesedését, mert a birodalomban az elnyomók aránya vészesen csökken az egyre több leigázott néphez képest.
A minden más szárazföldtől óriási távolsággal elszigetelt Húsvét sziget a kozmoszban magányos, elhagyhatatlan Föld sorsát vetíti előre. Ezer évig békésen fejlődött itt egy hatalmas teljesítményű civilizáció (pl. többszáz óriás szobor felállítása fémek és kerék nélkül).
De túlszaporodásukkal elpusztították az állatvilágot, erdőket, talajt, édesvíz készletet. A 170 km2-es szigeten a közel húszezer ember éhezett és szomjan halt, kőlándzsákat készítettek és háborúztak a szűkös forrásokért, egymást ették. A népesség huszadára esett vissza, a civilizáció összeomlott.
A túlszaporodó pásztornépek hullámokban csordulnak ki Ázsiából, ostromolják a Római Birodalmat, majd a Nyugatot hun, magyar, majd minket besenyő, tatár, török. Amerikát kipusztítják, Afrikát levadásszák az Európából kiszoruló fölösleg-tömegek.
Az évszázmilliók alatt föld alá gyűlt napenergiát milliószoros sebességgel visszarobbantjuk a légkörbe. A fosszilis energiák táptalaján az emberi népesedés is robbant. Már mindent beszántottunk, a talajkincs fogy, az egy főre jutó élelem és víz csökken. Teljesen kiszorítjuk az élővilágot és a gyengébbeket a Földről? Ki marad? Malthus figyelmeztetését egyre jobban cáfolják, mert egyre nyilvánvalóbb.
A szex bűnös, csak gyermeknemzés céljából megengedett, a fogamzásgátlás tilos – ilyen gátakkal terelik a vallások is a hatalmas nemi energiákat az ember-túltermelés malmára. Pedig a felelőtlen szex csak kettőjüknek árt, de a felelőtlen nemzés a gyermeknek, az emberiségnek, az élővilágnak is. Buddhának 1 gyermeke volt, Jézusnak és Krisnának egy se.
Ha a gazdag országok leszállnának a szegény országok szintjére, a Földet akkor is túlterheljük: a nem-OECD országok ökológiai lábnyom átlaga is 100 % fölött van már.
Az évi 77 milliós népesség-növekedés nagy része nem tervezett foganás!
Hiába zsaroljuk ki a Földet, fenntarthatatlan módszerekkel növelve megélhetési módunkat (fekete vonal), soha ennyi ember nem éhezett (szürke többlet).
A megoldás kulcsa a lányok iskoláztatása (főleg a szegény rétegekben), a nők egyenjogúsága, a családtervezési eszközök és tanácsadás elérhetősége, a társadalombiztosítás (hogy ne csak a gyerek legyen a nyugdíjbiztosítás), a szeretetközösségek (amelyekben a gyerekek pajtásokra, a felnőttek gyerekekre s nem-anyagi gazdagságra találhatnak), …
A XXI. században az emberiség egyensúlyba kényszerül jönni a Föld eltartóképességével. Az evolúció folytatódik. Az emberréválás következő lépcsőjén az ember kinövi az élőlények korlátlan szaporodási ösztönét. Az emberek a termékenységüket, emberteremtő képességüket nagy felelősségérzettel, gondos felkészüléssel és előrelátással fogják kezelni, hiszen a nemzés cselekedete nagy hatással van a társadalomra, az élővilágra, a természetre és legfőképpen magára a születő gyermek életére. Magyarország, az EU, a fogyó népességű országok jó úton járnak. A népességfogyás természetesen ugyanúgy nagy problémákkal jár, mint a népességnövekedés (pl. sok az eltartott öreg ill. gyerek), de csak ez vezet az egyensúlyhoz.
A növekedés-mítosz összeomlása megtanítja az embereket, hogy az élet értelme nem a fogyasztás és birtoklás mennyisége, az országok, hadseregek, gazdaságok és népek nagysága. Az élet minőség, személyiségfejlődés. Szellem és szerelem. Intellektuális kincsek, lelki élmények, csend, természet, élőlények, játék, vigalom, alkotás, művészet, szex, család, barátság, vendégszeretet, öregség, segítés, mozgalom, mester és tanítvány…
| | Keletkezés ill. kiadás dátuma: 2003. . .
|